A cukorrépa – a cukornád után – a világ második legfontosabb cukortartalmú növénye. Európában a mérsékelt égövi viszonyok miatt vált a cukoripar alapjává, Magyarországon pedig a 19. században indult el az a fejlődési folyamat, amely több mint egy évszázadra meghatározta a vidék ipari arculatát. A cukorrépa nem csupán mezőgazdasági kultúra volt, hanem egy teljes gazdasági ágazat szervezője: falvak, gyárak, vasútvonalak, termelői közösségek nőttek köré.

A kezdetek – amikor a cukorrépa kiváltotta a nádat

A cukorrépát a 18. század végén fedezték fel mint a cukornád lehetséges európai alternatíváját. A francia Napóleon kontinentális zárlata után, amikor a cukornád-import megszűnt, egész Európa a helyben előállított cukor felé fordult. A 19. század közepére Németország, Franciaország, Csehország és Ausztria után Magyarországon is megindult a termesztése – kezdetben nemesített takarmányrépa-fajtákból.

A reformkorban már több birtokos felismerte a növény értékét. Az 1830-as években az első hazai cukorgyárak is megjelentek, főként a Dunántúlon és a Felvidék térségében. Az 1850-es évekre a répacukorgyártás országos jelentőségű iparággá vált: 19 vármegyében több mint 40 cukorgyár működött, és a gyártás nagy mennyiségű helyi nyersanyagra támaszkodott.

A 20. század: az ipari cukor aranykora és visszaesése

A két világháború közötti időszakban a magyar cukorrépa-termelés újra fejlődésnek indult, a gyárak állami támogatással korszerűsödtek, a termelők pedig nagyobb szaktudással és gépesítéssel dolgoztak. A szocialista iparosítás időszakában, az 1950-es évektől kezdve a cukorrépa az egyik legfontosabb ipari növénynek számított.

Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek hatalmas területeken termesztették, és a kaposvári, sárvári, petőházi, kabai, szolnoki és sarkadi cukorgyárak több százezer tonna cukorrépát dolgoztak fel évente. A magyar cukor-önellátás megvalósult, sőt export is jutott a keleti blokk országaiba. A hetvenes-nyolcvanas években a hazai termőterület meghaladta a 100 ezer hektárt, a termésátlagok pedig a nemzetközi élvonalhoz közelítettek.

cukorrépa

A cukorrépa intenzív kultúra: nagy tápanyag- és vízigényű és a betakarítás időjárásfüggő – Fotó: pexels.com

Rendszerváltás és uniós csatlakozás – az összeomlás korszaka

A rendszerváltás után a feldolgozóipar privatizációja gyökeresen átalakította az ágazatot. A korábbi állami cukorgyárakat nyugat-európai cégek vásárolták fel, amelyek a 2000-es évek elején fokozatosan leépítették a magyar gyártókapacitásokat.

A 2004-es EU-csatlakozást követő cukorkvóta-rendszer drasztikusan korlátozta a termelést: Magyarország a közösségen belül a legkisebb kvótát kapta. A gyárak sorra zártak be – 2007-re mindössze a kaposvári Magyar Cukor Zrt. maradt működőképes.

A korábbi 60–70 ezer hektár termőterület mára tizedére zsugorodott, és az ország teljes cukorfogyasztásának nagy részét importból kell fedezni. A hazai cukorpiac gyakorlatilag megszűnt, a feldolgozás centralizálódott, a termelők pedig elvesztették a stabil felvásárlási hátteret.

A jelen: kicsi, de kitartó ágazat

Ma Magyarországon mintegy 10–12 ezer hektáron termesztenek cukorrépát, döntően a Dunántúlon, a kaposvári gyár vonzáskörzetében. A termésátlagok 50–70 tonna között mozognak hektáronként, ami európai szinten versenyképes, de a jövedelmezőség változó.

A cukorrépa intenzív kultúra: nagy tápanyag- és vízigényű és a betakarítás időjárásfüggő. Az utóbbi évek aszályai és költségemelkedései miatt sok gazda inkább más, biztonságosabb kultúrák felé fordult. A növény védelmében többféle uniós támogatást és átmeneti kompenzációt bevezettek, ám ezek csak lassították a leépülést, megfordítani nem tudták.

A jövő kérdései: új szerep a megújuló gazdálkodásban?

Bár a cukorrépa-termelés ma árnyéka korábbi önmagának, a jövő nem teljesen reménytelen. A modern agrártechnológia – precíziós vetés, hozamtérképezés, digitális tápanyag-gazdálkodás – lehetőséget ad a hatékonyság javítására.

A répatermesztés melléktermékei (melasz, répaszelet, biogáz-alapanyag) új piaci értéket képviselhetnek, különösen a megújuló energiaforrásokra építő gazdaságban. Emellett a biológiai növényvédelem és a talajmegújító vetésforgók programjai is előtérbe hozhatják a cukorrépát, amely mélyre nyúló gyökerével javítja a talaj szerkezetét és vízbefogadó képességét.

A jövő nagy kérdése, hogy Magyarország képes lesz-e újra stabil termelői bázist kialakítani, amely egy feldolgozóval együttműködve képes lenne a részleges önellátás visszaállítására.

A kulcs a technológiai megújulás, a szakmai együttműködés és a piaci kiszámíthatóság lehet. Ha a termelés sikeresen alkalmazkodik a 21. századi kihívásokhoz – az éghajlatváltozástól az energiahatékonyságig –, a cukorrépa újra méltó helyet kaphat a magyar mezőgazdaság palettáján: kevesebb mennyiségben, de magasabb értékkel és tudatosabban.

Indexkép: Pexels