Fenyők a betonrengetegben

Az elmúlt években egyre gyakrabban kerül szóba, hogy a klasszikus, rövidtűs fenyők – különösen a luc- és a jegenyefenyők – már nem érzik jól magukat abban a klímában, amely mára mindennapossá vált. A hosszú, száraz időszakok, az egyre gyakoribb hőhullámok és a csapadék egyenetlen eloszlása olyan környezetet teremtettek, amelyhez ezek a fajok nem tudtak alkalmazkodni. Még az intenzíven gondozott kertekben is egyre kockázatosabb a telepítésük, városi környezetben pedig sok esetben eleve kudarcra ítélt próbálkozásnak számítanak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen le kell mondanunk a tűlevelűekről. Sokkal inkább azt, hogy tudatosabb faj- és fajtaválasztásra van szükség, ahol a várostűrés és a szárazságtűrés nem mellékes szempont, hanem alapfeltétel.

Mit élnek át a növények a városi környezetben?

Ahhoz, hogy megértsük, miért pusztulnak el olyan gyorsan bizonyos fajok a városokban, érdemes közelebbről is megnézni, milyen körülmények között kell helytállniuk.

A nyári hőmérsékletek extrém mértékű emelkedése fokozott párolgásra kényszeríti a növényeket, miközben a talaj vízkészlete egyre gyorsabban kimerül. A burkolt felületek nemcsak felmelegszenek, hanem el is zárják a csapadék útját, így a víz sokszor el sem jut a gyökérzónába.

Nem ritka látvány az sem, hogy hatalmas fák gyökerei csupán néhány tíz centiméter széles betongyűrűk közé szorulnak. Ilyen körülmények között nemcsak a vízellátás válik kritikussá, hanem a levegőhiány is, hiszen a tömörödött talajban a gyökerek egyszerűen nem jutnak elegendő oxigénhez. Ezek a stresszhatások önmagukban is súlyosak, együtt pedig komoly túlélési kihívást jelentenek.

Szennyezett levegő, láthatatlan támadások

A városi növényeket nemcsak a klíma és a vízhiány terheli, hanem a levegőszennyezés is. A fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó kén-dioxid a levegő nedvességtartalmával reagálva kénsavvá alakul, amely a növények felületén lecsapódva károsítja a szöveteket. Hasonlóan veszélyesek a fluor- és hidrogén-fluorid-vegyületek, amelyek ipari eredetű szennyezőként a növények légcserenyílásain keresztül jutnak be, belülről roncsolva azokat.

A nitrogén-oxidok, amelyek a szmog egyik fő alkotóelemei, savas esők formájában fejtik ki hatásukat, tovább gyengítve a növények ellenálló képességét. Ezek a láthatatlan terhelések hosszú távon ellehetetlenítik az alapvető élettani folyamatokat, és felgyorsítják az érzékenyebb fajok pusztulását.

Tudatosabb faj- és fajtaválasztásra van szükség, ahol a várostűrés és a szárazságtűrés nem mellékes szempont, hanem alapfeltétel – Fotó: Pixabay

Miért különösen sérülékenyek a tűlevelűek?

A tűlevelűek között különösen kevés az olyan faj, amely képes tartósan elviselni a városi környezet összetett stresszhatásait. Sokuk levelei egész évben a fán maradnak, így folyamatosan ki vannak téve a szennyezett levegőnek, a szárazságnak és a hőingadozásnak. Emiatt mára elkerülhetetlenné vált a korábbi fajlisták újragondolása, és olyan tűlevelűek előtérbe helyezése, amelyek bizonyítottan jobban alkalmazkodnak ezekhez a körülményekhez.

A feketefenyő mint városi túlélő

A várostűrő tűlevelűek egyik legismertebb képviselője a feketefenyő, vagyis a Pinus nigra. Ez a faj azon kevesek közé tartozik, amelyek nagy termetük ellenére is képesek megküzdeni a városi környezettel. Gyors növekedésű, fiatalon szabályos kúp alakú, idősebb korára ernyős koronát nevel. Merev, sötétzöld tűlevelei jól tűrik a szárazságot és a légszennyezést.

Talajigénye alacsony, fagytűrő, ezért parkokba, utak mentére és nagyobb kertekbe is biztonsággal telepíthető. Nem véletlen, hogy a városi zöldfelületek egyik alapfajává vált.

Karcsú megjelenés, jó alkalmazkodóképesség

Az oszlopos erdeifenyő, a Pinus sylvestris ‘Fastigiata’ az utóbbi években egyre népszerűbb választás. Karcsú habitusának köszönhetően kisebb helyeken is jól elfér, miközben elérheti a 10–15 méteres magasságot. Napos fekvést kedvel, talajban nem válogatós, és meglepően jól viseli a városi klímát.

Gondozása egyszerű, vízigénye közepes, fagytűrő, és akár sorfaként is alkalmazható. Sokoldalúsága miatt a kertépítészetben és a közterületeken egyaránt jól hasznosítható.

Japán fajok a városi kertekben

A kertészek egyre bátrabban fordulnak a nem honos fajok felé is. A japán selyemfenyő, a Pinus parviflora különleges megjelenésével és ezüstös lombszínével emelkedik ki. Bár az alapfaj inkább csapadékigényes, várostűrőbb fajtái, mint a ‘Tempelhof’ vagy a ‘Shizuka Goten’, már jóval ellenállóbbak.

Ezek a fajták edényben is nevelhetők, gyakran alkalmazzák őket bonsaiként, és törpe növekedésű változataik is léteznek, ami tovább növeli felhasználási lehetőségeiket.

Lassú növekedés, hosszú élet

A japán erdeifenyő, más néven vöröskérgű fenyő, a Pinus densiflora szintén figyelemre méltó. Lassú növekedésű, de hosszú életű faj, amely különleges kérgével és finom tűleveleivel díszít. Az ‘Umbraculifera’ fajta alacsonyabb termetű, néha több törzset is nevel, és még kedvezőtlenebb körülmények között is képes megmaradni.

Szívósabb változatai, például a ‘Low Glow’, kifejezetten jól tűrik a szárazságot, és kisebb méretük miatt akár temetőkben vagy edényes növényként is alkalmazhatók.

A szárazság igazi bajnoka

Ha a szárazságtűrés a legfontosabb szempont, akkor a japán feketefenyő, a Pinus thunbergii kiemelkedik a mezőnyből. Még a forró nyarakon is jól teljesít, ezért nem véletlenül vált az egyik legnépszerűbb bonsai alapnövénnyé. Fiatal korban a téli hidegre érzékenyebb lehet, de idősebb korára ez a probléma is megszűnik.

Törpefenyők a városi kertek szolgálatában

Végül érdemes megemlíteni a havasi törpefenyőt, a Pinus mugo különböző változatait is. Ezek a lassú növekedésű, alacsony termetű fenyők kiválóan alkalmazkodnak a városi környezethez. Nem válogatnak a talajban, fagytűrők, közepes vízigényűek, és kisebb méretük miatt szűkebb helyeken is jól használhatók. A Pinus mugo var. pumilio például évente csupán néhány centimétert növekszik, és akár edényben is nevelhető.

Tudatos választás a jövő zöldfelületeiért

A városi környezet nem kegyes a növényekhez, különösen nem a tűlevelűekhez. Éppen ezért ma már nem esztétikai kérdés, hanem felelős döntés, hogy milyen fajokat telepítünk. A megfelelően megválasztott, ellenálló tűlevelűek azonban bizonyítják, hogy a városi zöldfelületek jövője nem reménytelen – csak tudatosságot igényel.

Forrás: egy.hu
Indexkép: pexels.com