A legtöbben már attól is összerezzenünk, ha egy pók közelít felénk a szobában, nemhogy krokodilt tartanánk a nappaliban. De mi a helyzet egy csimpánzzal vagy egy aranyos kis rókával? Egyes állatokat szinte már elképzelünk társállatként, másokat viszont kizárunk az otthonunkból. De vajon létezik olyan, hogy egy állatfaj „megszelídíthetetlen”?

Az IFLScience és egy 2024-es kutatás szerint már az őskorban is voltak meglepő állat–ember kapcsolatok. Észak-Amerikában például a kutyák megjelenése előtt a vadászó közösségek már rókákat tartottak házikedvencként. Argentínában pedig egy 1500 éves sírhelyben ember és róka csontvázát találták meg egymás mellett – ez arra utal, hogy az állat nemcsak vad volt, hanem társ is. Sőt, a róka étrendje is megegyezett az emberével, ami újabb bizonyíték arra, hogy együtt éltek és az emberek etették őket.

A kutya története már ismert: a farkasokkal való együttműködés fokozatosan alakult át barátsággá és háziasítássá. A farkas segített a vadászat során, az ember cserébe védelmet és élelmet nyújtott – a kapcsolat így mindenki számára előnyössé vált. Hasonló folyamat zajlott le a macskáknál is: ők a településekre húzódtak be a rágcsálók miatt, és fokozatosan elfogadták az ember közelségét.

tigris

Nem minden állat háziasítható – Fotó: Pixabay

De itt jön a csavar: nem minden állat „tanítható meg” erre. Ljudmila Trut orosz genetikus 1959-ben kísérletbe kezdett: megpróbálta az ezüstrókákat háziasítani. Hat generáción belül olyan egyedeket nevelt, akik nyalogatták a gondozójuk kezét, csóválták a farkukat, és még simogatni is hagyták magukat. A siker viszont részben azért volt lehetséges, mert a rókák is a kutyafélék családjába tartoznak – nem volt teljesen idegen számukra az emberi közelség.

De nem minden faj alkalmas erre. Jared Diamond szerint, aki a híres Guns, Germs, and Steel című könyvében foglalkozik a témával, egy állat háziasíthatósága hat tényezőtől függ: elviseli-e a fogságot, változatosan táplálkozik-e, mennyire szelídíthető, milyen gyorsan fejlődik, képes-e szaporodni fogságban, és hajlandó-e csoportban élni. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, az állatból jó eséllyel soha nem lesz házikedvenc.

Tehát bármilyen izgalmasnak is hangzik egy csimpánz vagy tigris a nappaliban, a természet törvényei sokkal szigorúbbak annál, mint amit a kalandvágyunk diktál. A háziasítás hosszú, lassú és sokszor kiszámíthatatlan folyamat – nem minden állatból lehet barát, és ez így van jól.

Forrás: 24.hu