Trópusi vagy szigeti fajok eltűnéséről gyakran hallunk, de az eset most Magyarországon történt meg: a Vértesben élő kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata), egy kizárólag itt honos faj, eltűnt természetes élőhelyéről. Az idei felmérések már egyetlen élő példányt sem találtak...
A kihalás oka nem erdőirtás vagy beruházás, hanem a túlszaporodott vadállomány. A muflonhoz hasonló idegenhonos fajok, valamint a túl nagy számú szarvas- és őzállomány lelegelik a facsemetéket, felhántják a kérget, taposásukkal pedig eróziót és kiszáradást okoznak. A sziklás területeken – ahol kerítés sincs – így a fiatal fák nem tudnak megerősödni.
A kőhányási berkenye a barkócaberkenye és a lisztes berkenye köztes formájaként alakult ki. Sajátos módon klónszerűen szaporodik, ezért genetikai változatossága kicsi, ami még érzékenyebbé teszi a környezeti hatásokra.
Már csak emlék a kőhányási berkenye – Fotó: Duna-Ipoly Nemzeti Park/Dr. Riezing Norbert
A természetvédők figyelmeztetnek: ez már nem egyedi eset. A bodajki, boros-, gánti, szedresvölgyi és gerecsei berkenyék populációja is kritikus szintre csökkent, egyes helyeken csupán néhány egyed maradt.
Létezik ugyan néhány mesterségesen szaporított példány (pl. a Gaja-völgyi Tájcentrumban), de ez csak „tűzoltás”: hosszú távon az élőhelyek megőrzése és a vadállomány szabályozása nélkül ezek a különleges magyar fafajok sorra eltűnhetnek a Kárpát-medencéből.
Forrás és indexkép: Duna-Ipoly Nemzeti Park/Dr. Riezing Norbert
_fill_540x300_0.jpg)