Sokan ma is úgy gondolják, hogy a gyógyszerek mesterséges vegyületek, a gyógynövények pedig „szelíd”, természetes alternatívát jelentenek. A valóság ennél jóval árnyaltabb – hívja fel a figyelmet Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Klinikai Gyógyszerészeti Intézetének intézetvezető egyetemi tanára és a Farmakognóziai Intézet professzora, valamint a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztályának elnöke.

A szakember szerint a köztudatban gyakran félrecsúszik az a kérdés, hogy mennyi köze van a modern gyógyszereknek a növényekhez.

– Azt sokan érzik, hogy a mai hatóanyagok jelentős része valamilyen módon gyógynövényekhez kapcsolódik, és ez részben igaz is – mondta Csupor Dezső. – A gyógyszerhatóanyagok jelentős része valóban növényi eredetű vegyületekre vezethető vissza. Ugyanakkor ma már kevés olyan gyógyszer van, amely változatlan formában egy növényből származó molekulát tartalmaz. Inkább az a jellemző, hogy a növényi vegyületet kémiailag módosítják, és ebből lesz a gyógyszer.

A professzor szerint ennek nagyon is racionális okai vannak.

– Amikor egy növényi vegyületet kémiailag átalakítanak, akkor optimalizálni lehet a hatását: erősebbé válhat, kevesebb mellékhatással járhat, jobban felszívódhat. Emellett van egy nagyon prózai ok is: ha módosítják a molekulát, akkor szabadalmaztathatóvá válik. A természetben előforduló vegyületek ugyanis önmagukban nem védhetők szabadalommal.

Csupor Dezső

Csupor Dezső – Fotó: Kovács-Jerney Ádám

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a természet „véletlenül” állítana elő hasznos anyagokat.

– A természetes vegyületek azért különösen értékesek, mert nagyon jó eséllyel hatnak az emberi szervezetre – magyarázta. – Ennek oka az úgynevezett koevolúció: az élővilág együtt fejlődött. A növények nem véletlenszerű molekulákat termelnek, hanem olyanokat, amelyek hatnak a környezetükre – vonzzák a rovarokat, elriasztják a kártevőket, vagy épp megmérgezik a növényevő állatokat. Emiatt a növényi vegyületek között rengeteg biológiailag aktív anyag van.

Ha egy növényi vegyületet vizsgálni kezdenek, jó eséllyel találnak benne terápiás potenciált – de ez nem jelenti azt, hogy növényi formában mindig biztonságos.

– A digitálisz erre tökéletes példa – hozta fel Csupor Dezső. – A gyűszűvirág hatóanyaga rendkívül erős. A középkorban, amikor még növényként használták, nagyon gyakran nem a szívbetegség, hanem digitálisz-mérgezés miatt haltak meg a betegek. Elég volt, ha egy kicsit tovább ázott a tea, vagy több hatóanyag volt a növényben. A modern gyógyszeripar ezt úgy oldotta meg, hogy izolálta a hatóanyagot, pontosan adagolhatóvá tette, így ma már senki nem iszik gyűszűvirágteát.

Ugyanakkor vannak olyan esetek is, amikor kifejezetten a növényi kivonat az előnyösebb.

– A Ginkgo biloba, az orbáncfű vagy a Cimicifuga esetében ma is növényi kivonatot használnak – mondta. – Bár tudjuk, mi a fő hatóanyag, mégsem tisztítjuk ki egyetlen molekulára, mert a növényben található vegyületek segítik egymás hatását. Az orbáncfűnél például kifejezetten leírták, hogy a teljes kivonat hatékonyabb, mint az izolált hatóanyag.

A professzor szerint éppen ezért félrevezető az a gondolkodás, amely élesen szembeállítja a „gyógyszert” és a „gyógynövényt”.

– Ez egyfajta kémiai rasszizmus – fogalmazott. – Mintha a molekulákat a származásuk alapján ítélnénk meg. Pedig a molekula attól még ugyanaz. Van növényi eredetű, rendkívül mérgező anyag – gondoljunk csak a tiszafa taxoljára, amely az egyik legerősebb daganatellenes szer –, és vannak szintetikus gyógyszerek, amelyek kifejezetten biztonságosak.

A professzor szerint a megoldás nem az egyik vagy másik oldal kizárólagos választása.

– A természet és a modern gyógyszerészet nem egymás ellenségei – összegezte. – A kérdés mindig az, hogy mit, milyen formában, milyen dózisban és milyen céllal használunk. Ebben pedig a tudás, nem pedig az ideológia kellene, hogy irányt mutasson.

Magyarországon a gyógynövények fogyasztása ugyan jelentős, de a szakember szerint a valódi tudás hiányzik mögüle.

– Piac van, kultúra kevésbé – mondta. – Volt negyven év, amikor a gyógynövények gyakorlatilag eltűntek a gyógyításból. A kilencvenes évektől újra megjelentek, de sem a fogyasztók, sem sok szakember nem kapott megfelelő képzést. Magyarországon az orvosképzésben a gyógynövényismeret nem kötelező tantárgy.

Ez azt jelenti, hogy a betegek gyakran maguk kísérleteznek.

– Az étrendkiegészítők piaca ma 120–150 milliárd forintos nagyságrendű, és ezek döntő többsége tartalmaz valamilyen gyógynövényt – tette hozzá. – Az viszont kérdés, hogy mennyire racionálisan használják őket. Gyakran a végletek dominálnak: vagy teljes elutasítás, vagy kontroll nélküli fogyasztás.

A termelési háttér sem ideális.

– Magyarországon elvileg hatalmas termőterületek lennének – mondta Csupor Dezső. – A gond az, hogy a termelést sokszor nem a valódi piaci igény, hanem a támogatási rendszer irányítja. Ráadásul az európai feldolgozók gyakran Kínából vásárolják meg a gyógynövénykivonatokat, még olyan növények esetében is, amelyeket itthon is meg lehetne termelni. Ez szakmailag és stratégiailag is szomorú.

Indexkép: Kovács-Jerney Ádám