Napraforgó: az egyik nagy nyertes a változó piacon

Egyre több gazdálkodó szájából hangzik el a mondat: „Mi is keressük az alternatív növényeket, megoldásokat."

Amikor a növénytermesztésben azt halljuk, hogy „alternatív megoldások", elsősorban olyan növényekre gondolunk, mint csicseriborsó, takarmányborsó, lencse, mák, cirok, bíborhere, pohánka, köles, facélia stb. De miért is van szükség ezekre a megoldásokra? A választ mindenki pontosan tudja: már évek óta csökken a repce vetésterülete, legfeljebb az ország egyes részein alacsony szinten stagnál. Csökken a kukorica vetésterülete, elsősorban az ország déli és keleti részén. Ezzel szemben nő a kalászos vetésterület akkor, amikor már 2025-ben is nehézségekbe ütközött még a malmi minőségű búza eladása is, a takarmánybúzáról már nem is beszélve. A szó szerint vett alternatív növények egy-egy gazdaságban nem tudják leváltani ezeket a nagy kultúrákat. Ennek két alapvető oka van. Az egyik, hogy a kis kultúrák esetén sok esetben nagyon hiányos a növényvédelmi technológia, nincs megfelelő, engedélyezett növényvédő szer. A másik, hogy ha nincs előre megkötött termeltetési szerződés, az értékesítés szintén nagy nehézségekbe ütközik. Zárójelben jegyzem meg, hogy ez néha még a termeltetések esetén is bekövetkezhet.

Van két nagyobb kultúra, a szója és a napraforgó, amelyekre a gazdák lehetőségként tekintettek az előző években. A szójatermesztése nagyon éghajlathoz kötött, ennek ellenére 2025-ben főleg a nyugati országrészben megnőtt a vetésterület. A tavaszi rossz indulás után az ország nyugati részére megérkező csapadék reményteljesebbé tette a vegetációt, ami végül is csalódást keltő betakarítással zárult.

A napraforgó viszont „jól tartja magát"! Statisztikai adatok szerint a napraforgó területe 8,3%-kal haladta meg a megelőző 5 év átlagát, 15%-kal nagyobb volt, mint tíz évvel korábban. Így a szántóterület 18%-át foglalta el, és ezzel szorosan felzárkózott a kukorica mögé, melynek 19%-os részaránya volt 2025-ben.

2026-ra a prognosztizált napraforgó-vetésterület a 800 000 hektárt is elérheti, aminek máris látható következménye lett a január elején közzétett előkötési árak január végi alakulásában.

Ezek után talán érdemes kicsit körüljárni, hogy is alakul a napraforgó helyzete az ország különböző részein, mi alapján választanak a gazdák a vetőmagok közül, és milyen növényvédelmi technológiát követnek a vegetáció során.

Fotó: Pixabay

A nyugat-magyarországi térségben, Vas, Zala, Somogy vármegyékben 17–19%-kal nőtt a napraforgó vetésterülete. Mindez annak ellenére, hogy Vas és Zala vármegyékben az időjárás- és csapadékviszonyok 2024-ben és 2025-ben is sokkal kedvezőbben alakultak, mint az ország többi részén, és a kukorica termésátlagokra sem lehet olyan nagy panasz. A mi térségünkben a gazdák elsősorban a HO (magas olajsavas) napraforgót keresik. SU (tribenuron-metil)- és IMI (imazamox)-tolerancia kérdésében az igények megoszlanak, de valamivel a tribenuron-metil-toleránshibridek inkább keresettebbek.

A kiszámíthatóbb csapadékviszonyoknak köszönhetően a preemergens gyomirtás még a toleráns hibridek esetén sem kérdés. A gazdák elsősorban a flurokloridon és a dimeténamid-P hatóanyagú készítmények tankeverékben történő kijuttatását alkalmazták, de kisebb felületen találkozhattunk flumioxazin és dimeténamid-P kombinációkkal is. A preemergens gyomirtások általában jól sikerültek, így felülkezelésekre jobbára az olyan területeken került sor, ahol esetleg évelő egyszikű gyomfertőzés volt. Előfordult olyan is, ahol preemergensen csak a flurokloridon hatóanyagot juttatták ki. Ezeken a helyeken az egyszikű gyomok ellen egyszer, korai posztemergensen még rá kellett kezelni.

Kórtani szempontból a térségben ugyan találkoztunk fehérsömör- és peronoszpórás megbetegedésekkel, de összességében a 2024-es makrofominás évhez képest nem különösebben jelentett gondot a gombák elleni védekezés. Viszont kórtani szempontból a napraforgó helyzete az ország délnyugat-dunántúli részén közel sem egyszerűsíthető le ennyire. A hajlamosító időjárás és a beszűkülő vetésforgó miatt érdemes kicsit jobban körüljárni ezt a területet, ezért kérdeztem a Plant-Treat részéről Dr. Varga Zsolt növénykórtani szakértőt.

Dr. Varga Zsolt szaktanácsadó növénykórtani szakértő

Az ország délnyugat-dunántúli részén a napraforgó állományok vetést követő fejlődése zavartalan volt, majd a májusban megérkezett csapadékhoz párosult hűvös periódus jelentősen stresszelte a növényeket. Június elején több helyen jelentkezett a napraforgó-peronoszpóra (Plasmoparahalstedii) szisztémikus tünete. A törpült és torz növekedésű fertőzött növények aránya helyenként a 15%-os gyakorisági szintet is elérte.

A kórokozó agresszív megjelenése a termesztett hibridek esetében elgondolkodtató, ugyanis a rezisztensnek minősített genotípusok esetében új patotípus megjelenését is feltételezhetjük. További kérdésként merül fel a kórokozó fertőzésének kiindulása, amely lehet talaj (oospóra eredetű fertőzés), de gyanakodhatunk a vetőmagkaszatok micéliumos fertőzésére is, amely ebben az esetben a hatékony csávázás hátterét is megkérdőjelezheti. A fertőzött növények levélfonákán a kórokozógomba intenzív sporulációja volt tapasztalható, amely a másodlagos fertőzés alapjait biztosította.

Napraforgó-peronoszpóra primer tünete június 17-én – Fotó: Dr. Varga Zsolt

Fehérsömör tünete napraforgón június 17-én – Fotó: Dr. Varga Zsolt

Ugyanebben az időszakban – sok esetben a peronoszpórával vegyes fertőzést alkotva – meglepő intenzitással lépett fel a napraforgó fehérsömör (hólyagrozsda) (Albugo tragopogonis) betegsége. A tünetek megtévesztették a termelőket, mert vizuálisan nehezen tudták elkülöníteni a peronoszpóra eredetű tünetektől. A különbség az, hogy fehérsömör esetében a levél hólyagosodik, és a telepek (koncentrikusak) elszórtan alakulnak ki a levélen. A fertőzött levelek idő előtt leszáradnak, ami a termés mennyiségi és minőségi paramétereit is negatívan befolyásolja.

A vegetáció második felében a területek csapadékellátottságától függően megindult az alsó levelek leszáradása, amelyben az alternáriás (Alternaria spp.) fertőzésnek is jelentős szerep volt tulajdonítható. A nyár második felében a poloskák felszaporodása és kártétele volt jellemző, amely során kialakult szívogatási sebzések fertőzési kaput biztosítottak a rizópuszos tányérrothadásnak (Rhizopus spp.)

Rizópuszos tányérrothadás tünete augusztus 18-án – Fotó: Dr. Varga Zsolt

A fehérpenészes rothadás (Sclerotiniasclerotiorum) napraforgóban történt károsítása nem volt szembetűnő, de az augusztusi időszakban a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) megjelenése több helyen detektálható volt. A klimatikus viszonyok változásával a kórokozó felszaporodása és a talajok mikroszklerócium-fertőzöttsége a növénytermesztés jövőbeni kihívása lesz.

Mikroszkleróciumtömeg makrofomina-fertőzéstől elpusztult napraforgó bélszövetben – Fotó: Dr. Varga Zsolt

Visszatérve a napraforgó technológiára: ilyen körülmények között a gazdálkodók legalább egy, elvétve két gombaölő szeres kezelést iktattak be. Az első kezelések általában 6–8 levél környékén protiokonazol–tebukonazol, azoxistrobin–difenokonazol vagy protiokonazol–azoxistrobin kombinációkkal történtek, míg ott, ahol második kezelést is végeztek, virágzásban a boszkalid–piraklostrobin vagy a protiokonazol–fluopiram kombinációt helyezték előtérbe. A gazdálkodók jó részénél bevett technológiai elem a Trichoderma alkalmazása.

Közülük sokan a teljes talajkezelést bedolgozással választották, és vannak, akik a starter műtrágyára rádolgozott formában juttatták ki. A bóros lombtrágyaszintén alapvetés a technológiában, amit a gombaölő szerrel egy menetben fújtak ki. A napraforgó egész vegetációban reményteljes képet mutatott, így helyenként egy lombtrágya vagy biostimulátor is belefért a technológiába, amikor az időjárás nálunk is a szárazabb periódusba lépett, remélve, hogy ezzel átsegíthetik a növényeket ezen a szakaszon.

A levéltetvek a napraforgót sem kímélték. Mivel ezek a kártevők a levél fonákán helyezkednek el, így jobbára felszívódó készítményeket alkalmaztak. A deszikkálás különböző hatóanyagokkal történt, főleg a diquat hatóanyagot használták, de az AKG-s területeken vagy glifozát, vagy piraflufen-etil hatóanyag jöhetett csak szóba. A napraforgót jó termésátlagokkal, 2,8–3,5 t/ha között takarították be, és a mi régiónkban a felvásárlási árak is jól alakultak. A januári 192 000 Ft-os új kötés után tavasszal ugyan visszaesett az ár májustól 183 000 Ft-ig, de augusztusban 200 000 fölé ment a napraforgó termény ára, majd szeptemberben és októberben pedig a 215 000 Ft-ot is elérte. A gazdálkodók a biztosabb hozam és talán a várhatóan jobb jövedelmezőség miatt fordulnak egyre inkább a napraforgó termesztése irányába.

A Dunántúl többi részére kitekintve kérdeztem meg három kollégát.

Nedeczky Ferenc szaktanácsadó

Az általam ismert gazdálkodók Győr és leginkább Komárom vármegyékben dolgoznak. Ahogy az ország legtöbb területén, nálunk is előtérbe kerül a napraforgó termesztés, mivel a szélsőségesen száraz időjárást jobban elviseli, mint a kukorica. Az általam ismert gazdakör az LO napraforgókat termeszti inkább. Gyomirtás szempontjából pedig a Clearfield technológiát helyezik előtérbe.

Bár a bizonytalan csapadékviszonyok miatt a preemergens kezelések elhagyásán már néha elgondolkodnak a gazdák, de ott, ahol ebben az évben mégis elvégezték, nem volt szükség felülkezelésre. Csak ott mentek bele szelektív egyszikűirtóval, ahol évelőprobléma volt. Mivel ez a napraforgó szempontjából már egy későbbi fenológiát érintett, a szelektivitás fontos szempontvolt, és így sok esetben a kletodim hatóanyagra esett a választás.

Jelentősebb kórtani problémával nem találkoztunk, ezért az egyszeri gombaölő szeres kezelés elégségesnek tűnt, nagyobb arányban azoxistrobin és difenokonazol gyári kombinációját használva. A levéltetvek ellen a gombaölőszerrel együtt felszívódó acetamiprid hatóanyagú készítményt juttattak ki. Trichodermát használnak, de a starterrel egy menetben. Deszikkálás jobbára glifozáttal történt, amit a fenyércirok előretörése még indokoltabbá tett. A termésátlagok jók voltak: 2,5–3,5 t/haközött takarítottak be a gazdák.

Gallai Ferenc szaktanácsadó

Munkámból fakadóan jobbára Fejér és részben Veszprém vármegyékre látok rá. Fejér vármegyében nagyjából 8–9%, Veszprém vármegyében 2–3% körül nőtt a napraforgó vetésterülete, egyértelműen a kukorica rovására. Statisztikai adatok szerint Fejér vármegyében közel 20%-kal, Veszprém vármegyében pedig 14–15%-kal esett a kukorica területe, amit részben a napraforgó, részben a kalászos váltott ki. A hibridválasztást illetően az SU hibrideket és a magas olajsavas napraforgó termesztését helyezik előtérbe a gazdák. A HO napraforgó aránya az LO-hoz képest körülbelül 70–30% arányban van.

A gyomosodásban a szokásos T4-es gyomok (parlagfű, libatop,csattanómaszlag stb.) okoznak gondot, az egyszikűek közül a kakaslábfüvet, és sajnos a fenyércirok évelő és magról kelőformáját is meg kell említenünk. A preemergens gyomirtás a csapadékhiány miatt visszaszorulóban van, legfeljebb az egyszikűek miatt biztonságból kijuttatják a dimeténamid-P hatóanyagot, és majd posztbantribenuron-metil vagy halauxifen-metil hatóanyagú készítménnyel védekeznek a kétszikű gyomok ellen. Az évelő fenyércirok miatt mindenképpen szelektív egyszikű készítménnyel is menni kell, sok esetben akár kétszer is. Ezért az ilyen területeken a preemergens gyomirtás – főleg bizonytalan csapadékviszonyok között – nem biztos, hogy indokolt.

A gazdálkodók nagy része a posztkezeléseket helyezi előtérbe. Ehhez nagyobb arányban SU hibrideket választanak. Így egy menetben 2–3 leveles korban, vagy szükség szerint osztott kezelésben dolgoznak atribenuron-metil hatóanyaggal a kétszikű gyomok ellen. Az egyszikű gyomok ellen a gyomok keléséhez igazítva szelektív egyszikű készítményeket használnak. Korai védekezés esetén inkább aquizalofop-P-etil hatóanyag, 6 leveles állapot vagy nagyobb állományban, maximum csillagbimbóig a szelektivitása miatt fluazifop-P-butil hatóanyagú készítményt alkalmazták.

A 2025-ös év kórtani szempontból problémamentes volt. A 2024-ben nagyobb területeken megjelenő makrofomina miatt ebben az évben is tartottunk a kórokozótól, de számottevőbben sem ez a gomba, sem a Sclerotinia, sem a Botrytis nem okozott fejtörést. A Sclerotinia megelőzése céljából Trichodermát elsősorban vetéssel egy menetben, starter műtrágyára rádolgozott formában juttatnak ki. Trichoderma készítményt teljes felületkezeléssel főleg ott alkalmaznak, ahol a vetésforgóban benne van a szója.

A száraz időjárás miatt a gazdák jó része úgy ítélte meg, hogy a betegségek elleni védekezés okafogyott. Aki mégis permetezett, csillagbimbós állapotra időzítette. Többféle készítményt használtak, de talán a legnépszerűbb a boszkalid és piraklostrobin gyári kombinációja volt. Levéltetvek a napraforgóban is megjelentek. Mivel ez inkább virágzás után volt jellemző, és akkor már nem mentek bele gombaölővel, így külön a rovarölős védekezéseket is elhagyták.

A lombtrágyák közül egyszerű bórkészítményt választottak, és mivel nem tudták, hogy kell-e még majd permetezni, 4–6 leveles korban a gyomirtással együtt fújták ki. A deszikkálást főleg glifozáttal végezték.

A száraz időjárást a napraforgó jól tolerálta, a termésátlagok 2,5–3,2 t/ha voltak. A gazdák összességében meg voltak elégedve a növénnyel. Így várhatóan tovább nő majd a napraforgó vetésterülete, főleg, hogy a kukorica vetésterületében akár 30–40%-os csökkenés sem kizárt, aminek elsődleges oka az extra adminisztráció elkerülése volt.

Mihálovics György szaktanácsadó

Az általam szaktanácsolt területek jobbára az ország délnyugati részén, Tolnában és Baranyában vannak, de munkámból fakadóan van kis rálátásom Somogy vármegye déli részére is. Azt látom, hogy ezekben a vármegyékben a napraforgó vetésterülete folyamatosan nő. Várhatóan igaz lesz ez 2026-ban is, főleg Baranyában. Ennek oka a kukorica vetésterületének visszaesése mellett, hogy az ország legnagyobb szójás vidékén 2025-ben hatalmas csalódás volt ez a növény. Az olajosok közül a repce vetésterülete nagyjából stagnál. A hibridválasztásnál a gazdák a HO hibrideket helyezik előtérbe. Gyomirtás szempontjából pedig az IMI (imazamox)-toleráns hibridek részaránya nagyobb az SU (tribenuron-metil)-toleráns hibridekhez képest. A kétszikű gyomok közül a parlagfű, libatop, vadkender, az egyszikű gyomok esetén a fenyércirok, kakaslábfű és részben a kölesfajok okoznak gondot. Elvétve előfordulta szádor is, de ez inkább hibridhez kötötten figyelhető meg, és valószínűleg vetőmaggal lett behurcolva a területre.

A gyomirtási technológiák közül jobbára a preemergens gyomirtás a vezető. Az egyik gyakori kombináció flurokloridon és dimeténamid-P hatóanyagú készítmények tankeverékben történő kijuttatása, a másik gyakori technológia a flurokloridon önmagában és szükség esetén a szelektív egyszikűirtó korai posztemergensen, vagy posztemergensen, az egyszikű gyomok keléséhez és fenológiájához igazítva.

A posztgyomirtás időzítése elvétve csak ott volt probléma, ahol teljesen elhagyták a preemergens kezelést. A preemergens gyomirtások alapvetően jól sikerültek, jobbára már csak kombinátoroztak egyet. Gombafertőzések nem jelentkeztek, de ez igaz volt 2024-re is. Attól függetlenül, hogy az időjárás miatt nem igazán kellett aggódni kórtani problémától, az egyszeri gombaölős kezelést általában csillagbimbós állapot környékén elvégezték a gazdák.

Ehhez teljesen különböző termékeket vásároltak: protiokonazol–tebukonazol,protiokonazol–fluopiram, protiokonazol–azoxistrobin, vagy a boszkalid–piraklostrobingyári kombinációk valamelyike szerepelt a technológiában. Megelőző jelleggel egyre többen alkalmazzák a Trichoderma készítményeket egy menetben, a vetéssel, starter műtrágyára rádolgozott formában. Levéltetvek ebben az évben a napraforgót sem kímélték, ellenük a gombavédelemmel együtt általában egy piretroiddal mentek.

Deszikkálást jobbára glifozáttal végezték, hogy az adminisztrációs feladatokat elkerüljék. A diquat készítmények inkább csak ott kerültek felhasználásra, ahol valamiért nem sikerült a gyomirtás. A termésátlagok nagyon szórtak, 1,8–3,5 t/ha. A homokos talajokon voltak gyengébb eredmények, de a nagy átlagra rámondhatjuk, hogy jó volt 3 t/ha.

Az ország középső és keleti részén mindig is nagyobb arányban volt jelen a napraforgó. Nincs ez másképp napjainkban sem, sőt ez az arány még tovább nő. Három szaktanácsadó kolléga tapasztalataival kapcsolatban érdeklődtem a Duna másik oldaláról.

Pálinkás Miklós szaktanácsadó

Az általam szaktanácsolt gazdák és munkámból fakadóan partnereim az ország középső részén, főleg Pest és Nógrád vármegyékben gazdálkodnak. Ahogy az ország nagy részén, itt is elmondhatjuk, hogy az elmúlt 3 év átlagában a napraforgó vetésterülete 10–12%-ot nőtt a kukorica rovására. A hibridválasztásban egyre inkább a „kisebb" nemesítő házak felé fordul az érdeklődés.

A gazdálkodók nem feltétlenül a legmagasabb hozamú hibridben látják a megoldást, mivel az időjárás kiszámíthatatlan és nagyon bizonytalanná teszi a termelést. Cél: lehet egy kicsit alacsonyabb hozamú, de az adott időjárási körülmények között is megbízható hibrid, alacsonyabb vetőmagköltségen. Ezekben a megyékben az LO hibridek népszerűbbek, és a gyomirtás rugalmassága miatt az SU (tribenuron-metil)-toleráns hibridekre szavaznak a gazdák, aminek aránya az IMI(imazamox)-toleráns hibridekhez képest nagyjából 70–30%.

A magról kelő kétszikű gyomok közül elsősorban a parlagfű, varjúmák, vadkender, szerbtövis, az évelők közül Pest vármegye déli részén a mezei acat jelent gondot. Az egyszikű fronton a kakaslábfű, muharfélék, valamint az évelő és magról kelő fenyércirok adják fel a leckét. A preemergens gyomirtás visszaszorulóban van, mivel a bemosócsapadék bizonytalan.

A tribenuron-metillel történő gyomirtás lehetővé teszi az osztott kezelést, és ez rugalmassá teszi a gyomirtást. Ahol mégis végeznek preemergens kezelést, az szólóban kijuttatott dimeténamid-P hatóanyagú készítménnyel történik, vagy ezt tankeverékben flurokloridon hatóanyaggal együtt alkalmazzák; illetve a dimeténamid-P és pendimetalin gyári kombinációját használják a gazdák legszívesebben. A jó kultúrállapotú területeken, illetve ahol az előző évek tapasztalatai alapján nem túl nagy a gyomnyomás, a preemergens kezelés helyett inkább a korai posztemergens kezelést választják 2 leveles napraforgóban.

Amennyiben szükséges, a táblát felülkezelik 4–6 levélpár állapotban. Ez inkább azokon a területeken jellemző, ahol évelő fenyércirok van, és a szelektív egyszikű kezelést meg kell ismételni. A korai posztban az egyszikűek ellen inkább a kedvezőbb hektárköltségű quizalofop-P-etil hatóanyagú termékek közül választanak, később pedig a szelektivitás már fő szempont, és a fluazifop-P-butil hatóanyag kerül előtérbe. Ha nem feltétlenül szükséges a vegyszeres beavatkozás, akkor inkább megkultivátorozzák az állományt.

A gombabetegségek közül 2024-ben a makrofomina felütötte a fejét, de 2025-ben sem makrofomina-, sem szklerotíniafertőzést nem tapasztaltunk, annak ellenére, hogy ezen a vidéken a vetés előtti trichodermás kezelés még nem elterjedt. Így azt mondhatjuk, hogy kórtani szempontból nyugodt évünk volt. Általában csillagbimbós állapot környékén egy gombaölő szeres kezelést alkalmaztak, és a protiokonazol–tebukonazol, protiokonazol–fluopiram vagy a boszkalid–piraklostrobin gyári kombinációk valamelyike volt a legnépszerűbb.

Rovartani szempontból szívó kártevők, elsősorban levéltetvek jelentek meg a napraforgótáblákban, de külön menetben nem permeteztek ellenük, maximum egy piretroidot tettek a tankkeverékbe a gombaölő szer mellé. Ugyanez a helyzet a bór lombtrágyával is: egyszerű monobórt használtak, amit valamelyik kezelés során tankkeverékben juttattak ki 6–8 levél vagy csillagbimbós állapotban. A termésátlag elsősorban talajtípustól függően elég szórtan, 1,8–3,2 t/ha között alakult. A viszonylag extenzív termelés mellett is ebben az évben a gazdák nagy része 2,8–3 t/ha termést tudott betakarítani. Úgy tűnik, hogy a napraforgó az elmúlt években nagyobb biztonsággal termeszthető növénynek bizonyult, mint a kukorica. Viszont ha a vetésterület továbbnő, és a vetésforgó beszűkül, egy-egy csapadékosabb évjáratban akár súlyosabb kórtani problémákra is számítanunk kell.

Szabó Andor szaktanácsadó

Az ország északkeleti részén szaktanácsolok és termelek is. Elsősorban Nógrád és Heves vármegyékben vagyok jártas, de van némi kitekintésem Borsod és Hajdú vármegyék egyes részeire is. Hevesben és Nógrádban a kukorica vetésterületének csökkenésével szemben a napraforgó területe nő. Borsod és Hajdú vármegyékben a kukorica még tartja magát. Itt nem is lettek rosszak a termésátlagok, és az értékesítés elég jól sikerült, mivel nagyon sokan nedves kukoricaként adták el a terményt. Nógrád és Heves vármegyékben a vetésforgó egyre inkább beszűkül, és a napraforgó már 3 évente visszakerül ugyanabba a táblába. A nagyobb cégek általában a HO, a kisebb termelők az LO napraforgót termesztik, igazodva az értékesítési és tárolási lehetőségekhez.

A vetést követően hamarosan megjelentek az állati károsítók, a hatlábútól a kétlábúig: barkók, sároshátú bogár, fácán, nyúl, levéltetvek, őz, szarvas...A rovarok ellen még csak-csak tudunk védekezni, de a vadkár főleg csillagbimbós állapotban kivédhetetlen.

Ami a gyomirtást és a hatóanyag-toleráns hibridválasztást illeti, körülbelül fele fele arányban van az IMI- és SU-toleráns napraforgó használata. Azok választják az SU hibrideket, akik a gyomflórájuk ismeretében számítanak arra, hogy esetleg osztottan kell majd kezelniük. A preemergens gyomirtás a csapadék bizonytalansága miatt visszaszorulóban van. Aki alkalmazta, inkább az alacsonyabb költség felé billent, és a flumioxazin és dimeténamid-P tankeverékével dolgoztak sokan. Sajnos ebben az évben a bemosócsapadék hiányában nem igazán sikerültek a preemergens kezelések, és ezeket a területeket is felül kellett kezelni. Korábbi években a két gombaölő szeres kezelés volt a technológia.

Az utóbbi két évben maximum egy kezelést végeznek csillagbimbós állapotban. Ebben az évben a gombabetegségekkel egyáltalán nem volt probléma. Trichoderma készítmények alkalmazása nem elterjedt sem starterrel, sem felületre kijuttatva. A vetésforgó szűkülése miatt a jövőben viszont várható a nagyobb gombanyomás, így lehet, hogy ezek elleni technológiát célszerű lesz majd újragondolni.

Levéltetű fertőzés nagymértékű volt. A gombaölő szerrel együtt többen piretroid és acetamiprid hatóanyagú szereket kombinálva juttattak ki.A deszikkálást jobbára glifozáttal végezték, de még így is sokakban felmerült a kérdés, hogy szükséges-e. A termésátlagok 2,5–3,5 t/ha között alakultak. A gazdák összességében meg voltak elégedve a napraforgóval.

Tatay Kálmán szaktanácsadó

Az ország leginkább aszály sújtotta részén, délkelet-Magyarországon dolgozom. A kalászos és őszi borsó vetésterülete mellett számottevően nő a napraforgó területe is. Szóját csak ott termelnek, ahol öntözni is tudnak, de ez viszonylag kis felületet jelent. A hibridek közül az LO és inkább az IMI hibridek a keresettebbek, és mindenek előtt az ár a döntő. A technológia nagyon leegyszerűsödött, ami az időjárásnak köszönhető. A preemergens gyomirtás gyakorlatilag megszűnt. Csak korai posztban vagy posztban kezelnek a kétszikű és az egyszikű gyomok ellen is.

Egyszikűek esetén ameddig lehet, húzzák, hogy lehetőleg egy kezeléssel meg tudják oldani. A száraz időjárás miatt gombafertőzéssel nem kellett számolni, ennek ellenére 1 védekezést beiktattak. A szer kiválasztása során szintén az alacsonyabb hektárköltség volt a meghatározó. A tányérvédelem szinte mindenhol elmaradt. A gombaölővel együtt a levéltetvek ellen egy olcsó piretroiddal védekeztek. A gyapottok-bagolylepke károsítása a tányéron ugyan jelentkezett, de külön ez ellen nem fújtak a gazdák. Ebben az évben a deszikkálás is nagymértékben visszaesett. A nagy szárazságot a napraforgó viszonylag jól tolerálta, és nem volt ritka a 2–2,5, sőt a 3 t/ha termés sem, szemben a kukoricával, amelynél 1–1,8 t/ha termésátlag volt jellemző.

Fotó: Pixabay

Ezzel a körkérdéssel – bár egyértelmű, hogy ez valóban csak kis szelete a napraforgó termesztésének – kicsit beláthatunk abba, hogy mi a tendencia, illetve az ország különböző részein az időjáráshoz igazodva milyen technológiákat folytatnak a gazdák. A hibrid megválasztása térségenként szokásokhoz, gyomflórához, felvásárlási és tárolási lehetőségekhez, és sok esetben a vetőmagok árához igazodik. Az ország nyugati része évek óta sokkal jobb csapadékviszonyoknak örvend, mint az ország bármely más térsége. Ebből fakadóan a különböző kultúrákat – beleértve a napraforgót is – intenzívebb technológiában részesítik a gazdák. A gyomirtás sehol nem kérdés, viszont a preemergens gyomirtások a csapadékhiányos helyeken visszaszorulnak.

Azt láthattuk, hogy a szárazság ellenére az egyszeri gombaölős kezeléseket jobbára mindenhol elvégezték. A megelőző jellegű trichodermás kezelések inkább a dunántúli részeken mondhatók általánosabbnak.

A teljes felületkezelés pedig nagyjából csak a nyugati országrészben hangzott el. Köszönhető ez talán annak is, hogy amíg még sokkal nagyobb mértékű volt a repcetermesztés, az erre a vidékre koncentrálódott, és gyakorlatilag kalászos–repcevetésforgóban dolgoztak a gazdák. Ilyen körülmények között nem volt kérdés a Trichoderma használata, és ebben az időszakban terjedt el a teljes felületkezelés is.

A Trichoderma készítmények használatán talán a közeljövőben még inkább el kell majd gondolkodni, főleg ott, ahol valamennyi repce és szója is szerepel a vetésforgóban a növekvő napraforgó-terület mellett. A hasonló kórtani gondok, a beszűkült vetésforgó és egy váratlanul hajlamosító időjárás nagy veszélyeket rejthet magában. Továbbá talán érdemes lenne vizsgálni a vetéssel egy menetben, starterrel együtt kijuttatott és a teljes felületkezeléssel kijuttatott készítmények hatékonyságát is, hiszen kedvező időjárási körülmények között a szkleróciumok nemcsak a sorban, hanem a sorok között is apotéciumot fejlesztenek, és elindíthatják a fertőzést.

Amiben nagy változás következett be, az a deszikkálás. Az elhangzottak alapján ugyan szinte mindenhol elvégezték az állományszárítást, de a glifozátok jelentősen előtérbe kerültek a korábbi évekhez képest. Összességében látható, hogy a napraforgó elsősorban a kukorica vetésterületének rovására nagymértékben megnőtt, és ez a tendencia még folytatódni is látszik. A technológiákat nézve egészen extenzív módon, viszonylag alacsony költségen jövedelmező növényként termesztették. De nem felejthetjük el, hogy a vetésterület növekedésével bizonyos kórtani problémák komolyabban is felléphetnek, amivel egy csapadékosabb évjáratban számolnunk kell majd.

Gaál Orsolya növényvédelmi szaktanácsadó
Fotók: Dr. Varga Zsolt

A napraforgó kikövezett útja Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:

Agroinform TechMag 2026/1

A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.