Válságban a magyar méhészet: van, aki már égeti a kaptárokat

Somogysárdon Dömötörfi József méhész drasztikus lépésre szánta el magát: az idei mézfelvásárlási árak miatt a kaptárak egy részét elégeti. Saját elmondása szerint a jelenlegi gazdasági környezetben lehetetlen fenntartani egy nagyobb méhészetet.

„Ennek semmi köze a nyúloshoz. 120 családot nem lehet fent tartani a 600 forintos felvásárlási ár mellett, amikor egy 10 ml-es TakTik (atkairtó) 10 000 forint, és 15 ml kell egy kezeléshez. Hét kezelés 105 ezer forintba kerül. Jelenleg egyáltalán nem éri meg méhészkedni” – fogalmazott Dömötörfi, hozzátéve: nem fog éhbérért dolgozni az egész családja (vele együtt 3 fő) és még a rokonsága is (további két fő). 

A méhész hangsúlyozta: az 500-700 forintos kilogrammonkénti felvásárlási ár már tíz évvel ezelőtti szint, miközben a költségek azóta jelentősen nőttek. Egy 120 családos méhészet működtetése ilyen árak mellett teljesen veszteségessé vált. Az atkairtó szerek, a folyamatos kezelések, a bérek, a gépjárműhasználat és a szükséges gyógyszerek együtt már szinte kigazdálkodhatatlan terhet rónak a gazdákra.

Kiemelte: évente 6–9 tonna mézet termel, de ezt üveges értékesítéssel nem lehet eladni. Hiába hirdeti két éve eladásra a mézet, a kereslet elenyésző.

"A kutyának sem kell, se a méhek, se a gépek, eszközök. Ami már nem volt kifogástalan állapotban, az a tűzre került"

– írta közösségi oldalán. A tavaszi felerősítés sem jelentett akadályt a felszámolásban, merthogy a méhészet nagy része megszűnik.

Dömötörfi döntése alapján a 120 családból mindössze néhány tucat marad meg, csak a legerősebbek. A korábban jól működő eszközpark egy része, köztük a kaptárak és keretek, az udvar közepén végezték:

"Hetven kaptárt adtam téli tüzelőnek egy szegényebb családnak, 40 pedig a tűzre került." A méhész szerint a mézpiac jelenlegi helyzete a gyümölcstermesztés korábbi válságát idézi, ahol az árak és a költségek közötti olló miatt tömeges felszámolások történtek.

A somogysárdi méhész tapasztalatai nem egyediek: országszerte egyre több méhész szembesül azzal, hogy a mézpiaci árak nem fedezik az üzemeltetés valódi költségeit. A méhészetek infrastrukturális háttere – a kaptárak, az egészségügyi eszközök – fokozatosan leépül, ami hosszabb távon a méhészet drasztikus visszaeséséhez, akár teljes megszűnéséhez vezethet. Sürgető szükség lenne érdemi változtatásokra az árképzés, a támogatások és az értékesítési csatornák terén.

"Hetven kaptárt adtam téli tüzelőnek egy szegényebb családnak, 40 pedig a tűzre került" Fotó: Facebook/Dömötörfi József

Németh Rudolf: "A méhészek jövője a minőség és a tudatosság kérdése"

A több évtizedes tapasztalattal rendelkező Baranya vármegyei méhész, Németh Rudolf hasonló problémákról számol be. Szerinte az ágazat egyik legnagyobb kihívása az elöregedő méhészpopuláció és az utánpótlás hiánya.

"68 éves elmúltam... eddig hatvan-egynéhány családunk volt, most lementünk harminc körülire."

Németh rámutat: az akácmézet vidéken az őstermelők és a vállalkozások háztól kínálják 3000-3200 forint/kg áron, miközben a boltok polcain bőven 6 500 forint fölötti áron található meg. Az árkülönbség óriási, a főállású termelők gyakran kénytelenek veszteséggel értékesíteni terméküket.

"Nem szoktunk nagykereskedőnek leadni... jelenleg szemérmetlen nagy az árkülönbség... 1 200 forintért adom el kereskedőnek a mézet, aztán a boltban 3,5 ezerért látom viszont."

A szakember rámutat: a méz köztudottan nem csupán egy finom élelmiszer, hanem összetett, több mint 150 komponensből álló tápanyagforrás. Ennek ellenére

"A méz köztudottan nem helyettesíthető mással, mégis szívesebben áldozunk mondjuk fagylaltra… amíg az emberek fejében nincs rend, addig kínlódunk."

Bár a mézfogyasztás Magyarországon már elérte az 1 kg/fő/év értéket, ez még mindig kevés ahhoz, hogy a lakosság egészségtudatosabban létezzen és a méhész is megéljen.

Jelentős az állományveszteség, ennek okát a klímaváltozásban, a betegségek terjedésében és a tudáshiányban látja. A médiában megjelenő hírek szerint idén akár 600–700 ezer méhcsalád is eltűnhetett az országból ez év tavaszán, a főhordás (akác) előtt az említett tényezők miatt.

"Aki nem törődik vele, annak egy-kettőre lenullázódik az állománya... a betegségekkel, kórokozókkal állandóan foglalkozni kell" – mutatott rá.

Németh Rudolf szerint a megoldás a minőségi méhészeti kutatások támogatása, az őshonos fajtaismereten alapuló anyanevelés és a piac, valamint a fogyasztói tudatosság fejlesztése lehet. Kiemelte: "Az anyanevelőknél odafigyelnek arra, hogy a mézelő méh őshonos, pannon változatával dolgozzanak, amely után igényelhető méhészeti támogatás is, akár bölcsőkről, akár anyákről van szó. Nagyon fontos az anyák minősége."

Rendkívül fontos a méhek megporzásban betöltött szerepe, ezért nem túlzás kijelenteni, hogy az egész élelmiszerlánc veszélyben van. A szakember hangsúlyozza: nem a méztermelés csökkenése jelent problémát, hanem a méhek megporzó tevékenysége is alapvető fontosságú a mezőgazdaságban. A gyümölcsösök, zöldségek, sőt az olajos növények terméshozama is jelentősen visszaeshet a méhek eltűnésével, ami az élelmiszerellátás biztonságát veszélyezteti. A baranyai méhészek tapasztalatai világosan jelzik: a méhészet súlyos válságban van. A jelenlegi árak, a költségek növekedése, az utánpótlás hiánya és az állományveszteség mind-mind az ágazat jövőjét veszélyeztetik. Ugyanakkor a szakmai tudás, a minőségi termelés és a fogyasztói tudatosság erősödése esélyt adhat a talpra állásra – nem csak a méhészet, de a teljes növénytermesztés és a biodiverzitás védelmében is.