Megjelent egy nyílt levél Nagy Norbert Tisza-tavi horgász tollából, aki a 2026-os horgászrend szigorításai kapcsán fogalmazta meg érveit. Levelében az új szabályozás társadalmi és szakmai hátterét, valamint annak döntéshozatali folyamatait veti kritika alá, a horgászközösség nevében felvetett kérdésekre fókuszálva. Lássuk, miről is van szó!
Új horgászrend a Tisza-tavon: érvütköztetések egy változó rendszerben
A Tisza-tóra vonatkozó 2026-os horgászrend több ponton jelentős szigorításokat vezetett be, amelyek a horgászközösség egy részében aggodalmat és kritikát váltottak ki. A szakmai és társadalmi viták középpontjában nemcsak az új szabályok konkrét tartalma áll, hanem azok előkészítési módja, indoklása és következményei is.
Az egyik fő vitapont, hogy a szabálymódosításokat megelőző online felmérések eredményei nem minden esetben tükröződnek a végleges döntésekben. Például a téli pergetés tiltását a válaszadók többsége nem támogatta, ennek ellenére az intézkedést bevezették.
A szakmai álláspontok szerint egy 50–50 százalék körüli megosztottság nem feltétlenül ad egyértelmű társadalmi felhatalmazást hosszú távú és kiterjedt korlátozásokhoz.
A tiltás mint elsődleges eszköz – hatékony?
A szigorítások indoklásában többször visszatérő érv az adott horgászmódszer vagy időszak „ellenőrizhetetlensége”. Ez a megközelítés több szempontból is vitatott. Egyes szakmai vélemények szerint az ellenőrizhetőség hiánya nem feltétlenül indokolja a teljes tiltást, inkább az ellenőrzési kapacitások fejlesztésének szükségességére mutat rá.
A döntések így kollektív büntetésként is értelmezhetők lehetnek, amelyek a szabályosan horgászók lehetőségeit is csorbítják.
További kérdéseket vet fel a szabályozások időzítése és indoklása. Egyes vélemények szerint nem minden esetben kizárólag ökológiai vagy halgazdálkodási szempontok dominálnak – felmerül a gyanú, hogy esetenként rendezvényszervezési vagy gazdasági szempontok is szerepet kapnak, például amikor egyes szabályok egy horgászverseny érdekeihez igazodnak.
illusztráció – Fotó: Shutterstock
Méretkorlátozások és állományvédelem
A csuka esetében bevezetett új mérettartomány (50–70 cm között megtartható példányok) is vita tárgya. Az érvelések szerint ez az intézkedés főként a közepes méretű egyedeket terheli, miközben a nagyobb példányok védelme nem minden esetben biztosítja azok későbbi visszafoghatóságát. Ezzel szemben más nagy kiterjedésű természetes vizeken – például a Balatonon – olyan szabályozások működnek, amelyek nem tiltják teljesen a nagyobb példányok megtartását, hanem napi darabszám-korlátozással szabályozzák azok elvitelét.
Biológiai szempontból hangsúlyos érvként jelenik meg az az elv, miszerint minden egyednek legalább egyszer ívnia kellene, mielőtt kifoghatóvá válik. Egyes fajok – például a harcsa – esetében a jelenlegi alsó mérethatár ezt nem minden esetben garantálja, ami hosszú távon veszélyeztetheti az utánpótlás fenntarthatóságát.
Lehetőségek a tiltás alternatívájaként
A kritikus álláspontok szerint a teljes tiltás helyett léteznek szakmailag megalapozott, árnyaltabb megoldások is. Ilyen például a feltételes engedélyezés, technikai korlátozások bevezetése pergetésnél (meghatározott szerelékek, horogtípusok), illetve az éjszakai horgászat szabályozása egyéni eseti megoldásokkal, nem kizárólagos tiltással.
A szabályozás arányosságának kérdését az is befolyásolja, hogy a ragadozóhalas horgászok is hozzájárulnak a rendszer finanszírozásához, mégis kevésbé jelennek meg a fejlesztési fókuszokban. A szabályozási irányok döntően a pontyhorgászatot támogatják, miközben a ragadozóhalas horgászatot inkább korlátozások sújtják – ez hosszú távon torzíthatja a horgászati lehetőségek és prioritások egyensúlyát.
A cél: fenntartható állomány és élményszerű horgászat
A viták közös kiindulópontja, hogy a Tisza-tavi horgászat fenntarthatósága fontos cél. Ennek elérése azonban eltérő megközelítéseket kívánhat.
Az egyik irány szerint a szabályozásnak elsősorban élőhelyfejlesztéssel – ívó- és búvóhelyek biztosításával – kellene segítenie az állomány megújulását, míg más vélemények szerint a szabályok szigorítása, akár tiltások útján, a leghatékonyabb eszköz.
A közös kérdés így továbbra is nyitott: miként lehet összehangolni a természetes vizek ökológiai fenntarthatóságát a horgászközösség elvárásaival, és milyen szabályozási eszközök szolgálják ezt a célt a leghatékonyabban?
Forrás: pecaverzum.hu
Indexkép: Shutterstock
