Az inváziós fajok hatására jelentősen megváltozik az ökoszisztéma, hiszen azok kiszoríthatják az őshonos fajokat, és átalakítják a táplálkozási lehetőségeket is. Arról, hogy ez valójában mekkora kárt okozhat a magyar vizekben, milyen teendőket kell véghez vinni a visszaszorításuk elérése érdekében, és mely fajok okozzák a legnagyobb változásokat, dr. Nagy Sándor Alex, a Magyar Haltani Társaság elnöke beszélt a greendex.hu-nak.
Az inváziós fajok olyan idegenhonos fajok, amelyek egy adott élettérbe kerülve gyorsan terjednek, kiszorítják az őshonos fajokat, és sok esetben természetes ellenség híján átalakítják az adott ökológiai rendszer felépítését.
Jó tudni, hogy őshonos, idegenhonos vagy invazív
A vízi ökoszisztémák rendszerében meg lehet különböztetni az őshonos és az idegenhonos halfajokat.
Őshonos az a faj, amely legalább 2000 éve a saját területén él, ott fejlődött ki. Minden más fajt, amely ezt követően került oda, idegenhonosnak nevezzük.
Az idegenhonos fajok csoportján belül megnevezhetjük:
- a spontán betelepülőket: ilyenek például a halak esetében a gébféléknek egy része, a tarka géb, a csupasztorkú géb, a feketeszájú géb stb. Ezek az ún. pontokaszpikus gébek, tehát a Kaszpi-tenger, az Azovi-tenger, a Fekete-tenger környékéről spontán módon érkeznek, és már hazánk területén is megjelentek.
- és meg kell említeni az invazív vagy inváziós fajokat, melyek abban térnek el a spontán betelepülőktől, hogy minden esetben emberi beavatkozás következtében kerülnek az élőhelyre, és így terjednek el. Térhódításukkal veszélyeztetik a természetes életközösséget, komoly és látványos változásokat okozhatnak.
A naphal Németországból érkező import volt, egy dunántúli halgazdaságba telepítették be, ahol még szaporítani is akarták – fotó: flickr.com
Az ökoszisztéma állandó változásban van
Dr. Nagy Sándor Alex elmondta: az ökológiai egyensúly nem képes felborulni, aminek az az egyszerű oka, hogy nem létezik. Az élő rendszerekben ugyanis nem egyensúlyi rendszerek, hanem állapotok vannak, amelyeket leírhatunk. A változás pedig, amit látunk, nem más, mint az állapot megváltozása. Egy-egy erőteljes behatásra (mint amit például egy inváziós faj megjelenése jelent) teljesen más irányt vehet az ökoszisztéma fejlődése és alakulása, mint amerre alapvetően enélkül haladt volna.
Éppen emiatt az egyensúly sem helyreállítható, hiszen nem létezik, hanem folyamatosan alakul, változik, fajok jönnek és mennek, ehhez idomul az ökológiai rendszer.
Vizes élőhelyeken az invazív fajokkal két probléma lehet: az egyik az, amikor egy faj ragadozóként jelenik meg, amire kiváló példa az amúrgéb, amely mindent elfogyaszt, nemcsak a halakra veszélyes, hanem bármilyen más kisebb vízi élőlényre is. A másik probléma pedig az, amikor egy újonnan megjelenő faj táplálékkonkurenciát jelent. Mindkét eset következménye az, hogy az itteni őshonos halfaunának vagy egy új ellensége jelenik meg, vagy pedig olyan táplálékkonkurense, aki elveszi előle a táplálékot. Emiatt az adott ökoszisztéma új irányba fejlődik.
Szívósak, gyorsan szaporodnak
A szakember szerint a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az invazív halfajokkal szemben nincs kidolgozott módszer arra, miként lehetne visszaszorítani őket. Olyan forrásokra, kutatásokra lenne szükség, amelyek specifikusan ezt a problémát tárják fel. Jó példát jelentenek erre a busafélék, amelyek szintén inváziósnak tekinthetők. A Tisza, a Balaton és a legtöbb magyar víz tele van ezekkel a halakkal. Ahogy megszűnt a kereskedelmi halászat, egyúttal megszűnt a visszafogásuk jelentős része is. A horgászok az állománynak csupán az 5 százalékát tudják visszafogni, így sajnos nem lehet kordában tartani.
A busa egy erőteljes táplálékkonkurensnek számít, planktonikus szervezeteket – elsősorban zooplanktont és fitoplanktont – szűr, amelyek sok más halfajnak is táplálékul szolgálnak. Azonban egy 20–30 kilós busa nagy mennyiségű vizet tud átszűrni, ezzel jóval kevesebb táplálékot hagy a kisebb, őshonos halfajoknak.
Szintén jelentős problémát okoz a gyakran emlegetett törpeharcsa – az Észak-Amerikából származó invazív fajt szintén betelepítették, a cél akkor az volt, hogy hatalmasra nőjön, mint amerikai társai, az itteni klíma és a körülmények azonban ezt nem tették lehetővé. Mivel azonban nagyon finom a húsa, a Tisza-tóból szelektív halászattal kifogják és értékesítik. Szintén komoly konkurencia az őshonos fajok számára a razbóra vagy a naphal.
Az akvarisztika számos inváziós fajnak nyit teret
A naphal Németországból érkező import volt, egy dunántúli halgazdaságba telepítették be, ahol még szaporítani is akarták. Miután kiszabadult, előbb a Drávába, majd a Balatonba, aztán gyakorlatilag mindenhova eljutott.
Jó példák a gébfélék is, melyek közül a tarka géb, a csupasztorkú géb a Duna vízrendszerén spontán úszik fel. A rendkívül invazív amurgéb szintén akváriumi hal volt, miután kiszabadult a természetbe – mert kidobták, vagy tartója megunta –, hatalmas terjeszkedésbe kezdett szerte a világban.
Sok esetben az ember beavatkozásával kerülnek idegenhonos fajok a vizeinkbe, kiszorítva az ott élő őshonos fajokat.
A szabályozás értelmében, ha idegenhonos fajt, inváziós fajt fog ki egy horgász, semmiképp sem dobhatja vissza a kifogott halat. A szabályozás viszont arra nem tér ki arra, hogy hova tegye a zsákmányt.
A klímaváltozás újabb és újabb inváziós fajokat hozhat
Az őshonos fajok számára a klímaváltozás és annak hatásai komoly megmérettetést jelenthetnek. A klímaváltozás azonban egyáltalán nem új keletű jelenség, így a megállítása, átformálása több okból is kérdéses. A Föld kezdetleges klímája 2 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. Azóta ez a klíma folyamatos változásban van, amiben a felmelegedési periódusok és a lehűlések váltogatják egymást. Amit most tapasztalunk, az egy felmelegedési periódus, amiben az emberi beavatkozás szerepe megkérdőjelezhetetlen. Az, hogy ez a folyamat milyen változásokat idéz majd elő, attól függ, hogy mennyire lesz intenzív a felmelegedés, és mennyi ideig tart majd.
Egy azonban biztos: a folyamat a szárazföldön és a vizekben is átalakuló fajszerkezetet eredményez. A korábban szubtrópusi vagy akár trópusi halak magyar vizekben való megjelenése egyre jobban természetessé válhat.
Van megoldás, de ehhez tudatos lépések szükségesek
A jövőben különösen fontos foglalkozni az inváziós halfajok bekerülésének megakadályozása mellett a vízellátás fejlesztésével, egyes vizes élőhelyek védelmével. Lényeges lépés lenne az is, hogy minden olyan halfajnak, amely védett vagy őshonos, kidolgozott szaporítási technológiája legyen.
Fontos lenne az élőhelyvédelem, a fajvédelem, a kisvizek kiszáradásának megakadályozása, az aszályvédelem, az öntözési hálózatfejlesztés, hiszen a mezőgazdaság vízellátása mellett célszerű lenne a természetvédelmi területek vízellátását is szem előtt tartani.
Forrás: greendex.hu
Indexkép: flick.com
