A méhcsaládok sikeres áttelelése nem a tél folyamán, hanem már nyár végén, ősszel eldől: a méhész ekkor gondoskodik arról, hogy méhcsaládjai elegendő erővel, tartalékkal és egészséggel rendelkezzenek ahhoz, hogy túléljék a hideg hónapokat. A betelelés nem csupán az élelem biztosítását jelenti, hanem a családok ellenőrzését, egyesítését, atkairtását és a kaptárak tudatos átrendezését is – minden apró részlet számít.

Mi is az a beteleltetés?

A beteleltetés a méhészetben a méhcsaládok felkészítése a télre. A méhek már a főhordás után, nyár derekán érzékelik a tél közeledtét: csökken a fiasítás, kevesebb here születik, és elkezdik felhalmozni a készleteket. A méhész dolga, hogy segítse ezt a természetes folyamatot – de ha elmulasztja a szükséges teendőket, a család tavaszra elpusztulhat.

Az őszi felkészülés három pillére

  • A családok állapotának felmérése és egyesítése

A méhész ellenőrzi, hogy mely családok elég erősek a teleléshez. A hat léputcánál kisebb fürt nem tud elegendő meleget tartani magában, így az ilyen családokat még ősszel össze kell olvasztani másokkal. A méhész ilyenkor a kaptár berendezését is újrarendezi, ügyelve arra, hogy az egyesített család kényelmesen elférjen és jól szigetelt fészket alkosson.

  • Eleség biztosítása

A családnak 25–30 kg méztartalékra van szüksége a tél folyamán. Ahol a nyár végi hordás nem adott elegendő mézet, ott a méhész cukros sziruppal (2:1 arányú szörppel) pótol. Fontos, hogy a méz ne legyen elaprózva – inkább kevés lépen sok legyen. Ha kell, más családtól is lehet átadni élelmet, vagy a fészket úgy átrendezni, hogy a mézkészletek a fürt közelében legyenek. A mézharmat-"méz" vagy más, téli fogyasztásra alkalmatlan táplálék eltávolítandó.

méh

Télre ajánlott szűkíteni a kaptárak kijáratát Fotó: Pixabay

  • Atkairtás és egészségügyi vizsgálat

Ősszel, amikor az anya már leáll a petézéssel, lehetőség nyílik a fiasításmentességet igénylő egészségügyi kezelésekre is. Ez kulcsfontosságú, mert a varroa atka pusztító hatással lehet a tél során legyengülő családokra. A méhész hivatalos vizsgálatot is végez a méhegészségügyi felelős jelenlétében – ilyenkor a lépeket, az anya állapotát, a nép nagyságát és az élelemkészletet is felmérik.

  • Kaptárrendezés – a fészek átalakítása

A fekvőkaptárakban kétféle megközelítés létezik: vagy bent marad minden lép, ami a penészedés kockázatát növeli, vagy csak a szükséges és egy-két záró lép kerül vissza – ez utóbbi jobb tavaszi fejlődést biztosít. Rakodókaptáraknál gyakori, hogy a mézkamrát elválasztják, vagy ritkábban a fészek alá helyezik. Kiskeretes állókaptáraknál 7–8 pár lép a megszokott.

  • Etetés és serkentés – hogy legyen, aki tavasszal dolgozik

A nyár végi serkentő etetés célja a fiatal méhek kinevelése, amelyek tél végén nevelik majd az új nemzedéket. Ez napi 2–3 dl 1:1 arányú cukros szörppel történik, amíg van hordás. Ősszel a fő cél az, hogy a téli élelem bekerüljön a lépekbe – ehhez sűrűbb (2:1) szörp a javasolt. Hűvösebb időben vagy kiegészítésként lepény is adható. A szörpök sűrűségét többféle gyakorlati módszerrel is be lehet állítani, fontos, hogy a méhek jól feldolgozhassák.

Telelési formák – kint vagy bent?

A legtöbb család a szabadban, megfelelően szigetelt kaptárban telel. Védelmet nyújt a szélfogó, a beszűkített röpnyílás, a jól elrendezett fészek. A hőszigetelés segíthet, de túlzásba nem szabad vinni – a kaptár belső hőmérsékletének lassú változása problémát okozhat.

A zárt helyi teleltetés során a kaptárakat pincébe, fészerbe vagy erre a célra épített helyiségbe viszik. Itt kevesebb a fogyasztás, de gondoskodni kell a páratartalom, a hőmérséklet és a szellőzés szabályozásáról. A méhek csak február végén kerülhetnek újra a szabadba.

Mire kell még ügyelni?

  • Rendszeres megfigyelés: különösen zárt helyen teleltetett családok esetén.
  • Rágcsálók és madarak elleni védelem: az egerek, rigók vagy kopogtató ágak is megzavarhatják a nyugalmat.
  • Felügyelet: a családokat nem szabad zavarni, még kíváncsiságból sem.

Ha baj van

  • Ha kevés a méz: egyesítés vagy szörpetetés szükséges.
  • Ha nem hordják el a szörpöt: lehet, hogy rossz helyen van az etető, vagy túl gyenge a család.
  • Anyátlan család: anyásítani vagy egyesíteni kell.
  • Zúgás, nyugtalanság: rossz hőmérséklet, páratartalom, vagy zavaró külső hatás lehet a háttérben.


Végszó

A beteleltetés a méhész egyik legfelelősségteljesebb munkája. Az ősszel meghozott döntések – függetlenül attól, hogy etetésről, kaptárrendezésről vagy atkairtásról van szó – meghatározzák, hogy tavasszal lesznek-e egészséges és dolgozni kész méhei. A méhész nem bízhat semmit a véletlenre – a természet bölcs, de a gondos emberi kézre most is szükség van.

Indexkép: Pixabay