A szubszaharai Afrika száraz és félszáraz térségeiben a klímaváltozás, az aszály, a túllegeltetés és az erdőirtás következtében hatalmas mezőgazdasági területek váltak terméketlenné. Ezeken a területeken a túlélésért küzdő közösségek számára az erdőkertek nyújthatnak fenntartható alternatívát – legalábbis ezt állítják azok a szakértők és szervezetek, akik a Trees for the Future (TREES) nevű kezdeményezést vezetik.

A TREES 2024-ben bekerült az ENSZ hét globális helyreállítási zászlóshajó projektje közé. A program célja, hogy regeneratív agroerdészeti megoldásokkal újraélessze a leromlott mezőgazdasági területeket öt afrikai országban – Szenegálban, Maliban, Tanzániában, Ugandában és Kenyában.



Mi az erdőkert, és miért lehet megoldás?

Az erdőkertek lényege, hogy a gazdák fákat, cserjéket, zöldségeket és gyümölcsfákat ültetnek saját földjükre, több rétegben, mint egy erdőben. A rendszer segít a talaj regenerálásában, mérsékli a mikroklímát, és biztosítja az élelmiszer- és jövedelemforrást. A program során a TREES négy éven keresztül támogatja a gazdákat: felszerelést, vetőmagot és szaktudást ad, miközben 300–500 fős csoportokban dolgoznak együtt.

Ugandában, Tanzániában és Kenyában a modell már több ezer családon segített – állítják a szervezet munkatársai. A cél, hogy 2030-ra egymilliárd fát ültessenek el, és 188 ezer hektárt állítsanak helyre, ami ötszöröse annak, amit az elmúlt kilenc évben elértek.

A Száhel-övezet különösen nehéz terep

A Szahara déli peremén húzódó Száhel-övezetben különösen nagy a kihívás: a hőség, a szárazság, a csökkenő talajtermékenység és a társadalmi feszültségek együttesen nehezítik a gazdálkodást. Mohamed Traore, a TREES nyugat-afrikai igazgatója szerint a monokultúrás gazdálkodás, a sótartalom, a növénykárosító rovarok és a földhasználati konfliktusok mind hozzájárulnak a földek kimerüléséhez.

A TREES 2024-ben új projekteket indított Szenegálban és Maliban is, összesen 15 helyszínen, ahol 8700 gazdálkodóval működnek együtt. A szervezet hangsúlyozza: az erdőkertek vegyszermentes megoldásokat kínálnak, természetes trágyázással és kártevőirtással csökkentik a költségeket, miközben jövedelmet is biztosítanak.



Kritikák és korlátok: a víz mindent meghatároz

A szakértők azonban nem mindenben osztják az optimizmust. Chris Reij, a Világ Erőforrásai Intézetének munkatársa szerint az ilyen projektek vízigénye miatt csak korlátozottan alkalmazhatók a Száhel-övezetben, ahol az egyik legnagyobb kihívás a vízhiány. Az is kérdés, mennyire skálázható egy olyan program, amely elsősorban a folyók menti területeken működhet – sok térségben ugyanis a talajvíz túl mélyen van.

Peter Minang agroerdészeti szakértő szerint az erdőkertek elve nem új, hanem egy ősi, jól bevált rendszer újraértelmezése. Sikerének kulcsa a rétegzett ültetési technika, amely megfelelő fényt biztosít minden növény számára.

Más kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy a faültetési kampányok gyakran a látványos számokra fókuszálnak, miközben kevés a hosszú távú hatásvizsgálat. A TREES ugyanakkor azt állítja: programjuk nem tömeges ültetésről szól, hanem közvetlen együttműködésről a gazdákkal.



Helyi hatások, globális célok

A TREES által ültetett fafajok között sok egzotikus, gyorsan növő faj is található – például Calliandra és Leucaena –, ám a szervezet szerint ezek nem invazívak, és alkalmazkodtak a helyi ökoszisztémákhoz.

A szervezet tapasztalatai alapján a gazdák többsége a program elvégzése után is fenntartja az erdőkertet, nem vágják ki a fákat, és megtanulják, hogyan tudnak komposztálni, vetőmagot gyűjteni és jövedelmet termelni saját földjükből.

Forrás: news.mongabay.com

Indexkép: Shutterstock