Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

Erdődi Imre biogazda több mint húsz éve dolgozik azon, hogy a föld, a növény és az ember újra harmóniába kerüljön egymással – vegyszer nélkül, a természet ritmusához igazodva. Nála a káposzta nem pusztán zöldség, hanem a tudatos élelmiszertermelés és a vidéki önazonosság szimbóluma.

A káposzta, a magyar konyha csendes hőse

A káposzta évszázadok óta a magyar paraszti kultúra alapétele. Már a 17. századi szakácskönyvekben is ott volt a marhás, tyúkos vagy szalonnás változat, és minden ünnepnek megvolt a maga káposztás fogása: a savanyú húsos, a toros, vagy a töltött.

A Hajdúság, különösen Hajdúhadház és környéke, mindig is a káposztatermesztés egyik központja volt – nem véletlen, hogy még külön étel is viseli a nevét: a hajdúkáposzta.

A helyi hagyomány azonban az iparosodással, a téeszesítéssel és a tömegtermeléssel háttérbe szorult. Ma már csak néhány gazda tartja életben a régi ízeket és módszereket – köztük Erdődi Imre.

A szerszámkészítőtől a Demeter-minősített biogazdáig

Erdődi Imre nem gazdának készült. A családja ugyan mindig földműveléssel foglalkozott, de a téeszesítés idején a szülők azt tanácsolták: „Fiam, csak paraszt ne legyél.” Ő ipari pályára lépett, szerszámkészítő lett, és két évtizedig dolgozott az iparban – egészen a rendszerváltásig, amikor a gyáripar leépült, a család viszont visszakapta a régi földjeit.

– Először csak hobbiból, másodállásban kezdtem el gazdálkodni, de egyre jobban beszippantott. Láttam, hogy a természet mindig többet tud, mint az ember, csak hagyni kell működni – meséli.

Egy újsághirdetésben találkozott a „vegyszermentes gazdálkodás” fogalmával, ami meghatározta az életét. Tanfolyamokra járt, szakirodalmat olvasott, mesterektől tanult. Mára gazdasága a világ egyik legszigorúbb minősítésével, a Demeter-biodinamikus tanúsítvánnyal rendelkezik – hozzá hasonló mindössze néhány ezer van az egész bolygón.

káposzta

A savanyítás régen és ma is a legfontosabb tartósítási mód – Fotó: Pixabay

A talajban van az élet – és az íz

Erdődi filozófiája szerint nem a növényt, hanem a talajt kell etetni.

– A zöldség tápanyagtartalmát nem a fajta, hanem a föld minősége határozza meg. Egy élő talajban akár nyolcmilliárd mikroorganizmus is dolgozik, míg egy vegyszerezettben ennek csak a tizede marad – mondja.

A biogazdálkodásban ásványi anyagokkal, növényi kivonatokkal és biodiverzitással védekeznek a kártevők ellen. Emellett a föld sosem maradhat „üresen”: amikor nem terem rajta káposzta, takarónövényekkel vetik be, hogy a gombák és baktériumok közti körforgás életben maradjon.

Ez az egyik alapja a regeneratív gazdálkodásnak, amely a talaj önmegújulását célozza – Erdődi ezt részben a biogazdálkodással együtt alkalmazza.

A vásárlók nem tudják, mit esznek

– Túl gyorsan nő, vizes, tápanyagszegény. A vásárlók nem tudják, mit esznek, mert nem látják, honnan jön az élelmiszer. Én olyan zöldséget szeretnék termelni, amelynek valódi beltartalma van – mondja.

Erdődi ennek érdekében tápanyagsűrűség-mérő spektrométerrel is kísérletezik – egy olyan műszerrel, amely képes megmutatni, hogy egy adott zöldség mennyi vitamint, ásványi anyagot tartalmaz.

– Egyszer majd mindenki a telefonjával fogja lemérni a boltban, hogy mit ér az, amit megvesz. Én azt szeretném, ha az én káposztám akkor is a legjobban teljesítene – teszi hozzá mosolyogva.

A hajdúhadházi káposzta: hagyomány és kihívás

Hajdúhadházon régen minden ház mellett káposzta nőtt. A termelők ragadványneve is „torzsások” volt.

– Ha valakinek volt eladó káposztája, csak kiszúrt egy fejet az ajtó mellé egy karóra. Ez volt a hirdetés – meséli Imre.

A savanyítás régen és ma is a legfontosabb tartósítási mód, de a régi éghajlat kedvezőbb volt: ma már hűtőtároló nélkül elképzelhetetlen a hosszabb tárolás.

Az aszályos évek miatt öntözés nélkül nem lehet káposztát termelni, így a hagyományos fajták – például a hadházi édes káposzta – egyre ritkábbak.

– Már csak néhány kiskertben nevelik, pedig ízre verhetetlen, csak kevésbé viaszos a levele, ezért sérülékenyebb – mondja a gazda, aki maga is több fajtát tesztel a biokertben.

A föld körforgása – zöldségtől a gabonáig

Erdődiék kertjében nemcsak káposzta terem: fodros kel, lila és olasz fekete káposzta (cavolo nero), karfiol, brokkoli, sárgarépa, karalábé, és többféle ősgabona – alakor, tönköly, bánkúti búza és durumrozs.

– Így alakul ki a vetésforgó, ami a talaj egészségének záloga – magyarázza.

A család ma már a gabonát saját malomban őrli, a lisztet és a savanyított káposztát kosárközösségeknek, iskoláknak és biopiacoknak szállítják.

– Az a jó, ha a vevővel közvetlen kapcsolatban vagyunk. Nem csak eladjuk a zöldséget, hanem megmutatjuk, hogyan születik – mondja Erdődi Imre.