2024-ben a munkaképes korú és aktívan dolgozó magyarok 2,4 százaléka – megközelítőleg 110 ezer fő – dolgozott heti 49 óránál többet, derül ki az Eurostat legfrissebb adataiból. Ez az arány jóval kedvezőbb az Európai Unió 6,6 százalékos átlagánál, és hazánk ezzel az uniós rangsor hatodik legjobb helyét foglalja el. A listán csak Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Észtország előz meg minket kevesebb túlórázóval. Azt persze hozzá kell tennünk, hogy az adatok csak a bejelentett túlórákat tartalmazzák.
A tendencia javulást mutat: míg húsz évvel ezelőtt a magyar munkavállalók 6,4, tíz évvel ezelőtt pedig 4,6 százaléka dolgozott heti 49 óránál többet, ez az arány mostanra 2,4 százalékra mérséklődött. A csökkenés arra utal, hogy egyre inkább elterjed a munka és a magánélet közötti egyensúly keresése.
A nemek közti különbségek jelentősek: a férfiak körében 3,3 százaléknyian dolgoznak heti 49 óránál többet, míg a nők 1,4 százalékban érintettek. Ennek oka valószínűleg az, hogy leginkább még mindig a nők végzik a fizetetlen házimunkát és egyéb családdal kapcsolatos teendőket a munkaidőn túl.
A túlóra jellege szerint is megoszlanak az adatok: az alkalmazottak mindössze 1,6 százaléka lépi túl a heti 49 munkaórát, ám az önfoglalkoztatók körében jóval magasabb ez az arány. Azok, akik saját vállalkozásukban dolgoznak, és másokat is foglalkoztatnak, 9,7 százalékban tartoznak ebbe a kategóriába. Az egyéni vállalkozók között pedig 8,1 százalékos ez az arány – vagyis az önkizsákmányolás továbbra is komoly tényező a magyar munkapiacon.
Az Európai Unió egészében két foglalkozási csoport emelkedik ki a túlórázók sorából: a mezőgazdasági dolgozók 26,2, míg a menedzserek 21,1 százaléka dolgozik heti 49 óránál is többet.
Magyarországon az agráriumban dolgozók körében 7,8 százalékos ez az arány, ami hazai viszonylatban magasnak számít, még ha jóval el is marad az uniós átlagtól.
A statisztikai adatok tehát azt mutatják, hogy a magyar munkavállalók – különösen az alkalmazottak – egyre kevésbé hajlamosak a túlórára. Ugyanakkor az önfoglalkoztatók és a mezőgazdaságban dolgozók továbbra is nagyobb megterhelésnek vannak kitéve, ami hosszabb távon is befolyásolhatja egészségüket, életminőségüket és munkateljesítményüket. A trendek arra utalnak, hogy a munkaidő és a munkateher optimalizálása továbbra is kiemelt cél kell legyen, különösen a leginkább érintett csoportok körében.
