A nyári és őszi időszakban sokan keresik a friss, vadon szedett gombát a helyi piacokon. Sokan nem is sejtik, hogy ezek a portékák nem kerülhetnek ki csak úgy a standokra – minden gombaszedőnek először szakellenőri vizsgálaton kell átesnie, mielőtt árulhatná a zsákmányát. A szigorú szabályozás nem véletlen: a vadon termő gombák között számos mérgező faj is akad, amely laikus szemmel gyakran megkülönböztethetetlen az ehető fajtáktól.



A szakellenőrök szerepe: az első számú szabály

A piacokon dolgozó gombaszakellenőrök nem csupán formálisan ellenőrzik a termékeket – valódi szakmai tudásuk életet menthet. Egy tapasztalt ellenőr több mint száz gombafajt ismer fejből, és nem ritka, hogy újszerű, ismeretlen kalaposokkal találkozik. „Szagolom, nézem, de nem kóstolom” – mondja egyikük, utalva arra, hogy a gombák kóstolása veszélyes lehet. Saját tapasztalataik szerint még a leggyakorlottabbak is meglepődhetnek egy-egy ritka példányon, ilyenkor a szakkönyv vagy mikroszkóp segít a döntésben.


gomba

Fotó: Shutterstock


A másik, kevésbé ismert szabály

Sokan nem tudják, de a gombák hosszú távú fogyasztása sem veszélytelen – magas fémtartalmuk miatt nem ajánlott napi szintű fogyasztásuk, különösen nyersen. Az egyik szakellenőr beszámolt egy tragikus esetről is: kolléganője rendszeresen kóstolta a gombákat vizsgálat közben, és évtizedek múlva súlyos betegség alakult ki nála.


Termesztett vs. vadon szedett

A termesztett gombák – például csiperke, laska vagy shii-take – ellenőrzött körülmények között nőnek, így nem igényelnek szakellenőri vizsgálatot. A vadon termettek esetében viszont kötelező a szakértői rábólintás: ez vonatkozik például a rókagombára, vargányára, tinórura vagy kucsmagombára.

A vadon szedett fajták ára mindig magasabb volt, de az idei, különösen gyenge gombaszezon miatt tovább emelkedtek az árak. A száraz időjárás, a kevés csapadék és a meleg éjszakák kedvezőtlenül hatottak a gombák fejlődésére. A gombaszedők gyakran több száz kilométert utaznak, hogy hegyvidéki, hűvösebb, csapadékosabb térségekben gyűjtsenek ehető fajtákat.



„Régen elég volt egy séta az erdőben…”

Tapasztalt gyűjtők emlékeznek még azokra az időkre, amikor a közeli erdőkben elegendő volt egy rövid séta, és máris megtelt a kosár gombával. Ma már az erdők nagy része kimerült, túlmelegedett vagy kiszáradt – ezért a gombaszedők rendszeresen messzebb utaznak. A sikerhez nemcsak jó „szimat”, hanem időjárási ismeretek is kellenek: a gomba csak akkor nő, ha legalább háromnapos eső után 10–12 fokos hajnali hőmérséklet következik.

A szabályozás célja: megelőzni a mérgezéseket

A laikusok gyakran alábecsülik a mérgező gombák veszélyét. A galócák – amelyek között több halálosan mérgező faj is van – külsőre gyakran alig térnek el az ehető gombáktól. Ezért van szükség szigorú, szakember által végzett vizsgálatra, mielőtt ezek a termékek a piacra kerülnek. A cél egyértelmű: csak olyan gomba kerülhet a vevő kosarába, amely biztosan ártalmatlan.

Forrás: delmagyar.hu

Indexkép: Shutterstock