Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója drámai őszinteséggel festette le a hazai halastavi gazdálkodás kilátástalanságát. Elmondása szerint az aszály, a vízvisszatartás teljes hiánya és a régi rendszerek széthullása már nemcsak a gazdasági működést, hanem a természetes ökoszisztémák fennmaradását is veszélyezteti.


„Velünk senki nem akar biztosítást kötni”

Lévai hangsúlyozta: miközben a legtöbb mezőgazdasági ágazat legalább minimális védelmi támogatást élvez, addig a halgazdálkodás teljesen kívül rekedt minden védelmi mechanizmuson.

„Mi nem tudunk se aszálykárra, se árvízkárra biztosítást kötni. De még csak halra sem – azt mondják, nem megszámolható, nem biztosítható. Olyan mostoha helyzetbe kerültünk, hogy semmilyen védekezési lehetőségünk nincs” – fogalmazott. Pedig – mint elmondta – a legeltetéses állattartás és a halastavak mára szinte egyedüli formái a természetbarát élelmiszertermelésnek, illetve a vízhiányos években ezek biztosítanák a vízmegtartás és a biodiverzitás utolsó menedékeit is.


halászat

Lévai Ferenc Fotó: Aranyponty Zrt.


„Ha ma bevisz egy nyulat a kukoricásba, az ott pusztul éhen-szomjan. Nem él ott semmi” – fogalmaz drámaian Lévai Ferenc. A modern, monokultúrás szántóföldi termesztés során a növényvédő szerek, a totális gyomirtás és az élőhely-átalakítás olyan szintű ökológiai pusztulást eredményezett, amely már nemcsak a vadvilágot, de a talajvizet és a környezet regenerációs képességét is ellehetetleníti.

„Ezzel szemben a halgazdálkodás és a legeltetéses állattartás a mezőgazdaságon belül ugyanúgy működik, mint 500 évvel ezelőtt” – állítja Lévai. A halastavi rendszer lényege, hogy a vízbe telepített halak elsősorban a természetes tápanyagláncon (plankton, rovar, alga) keresztül gyarapodnak, és bár a mai termelésben már kisebb mennyiségű gabonát is használnak kiegészítő etetésként, a rendszer továbbra is minimális beavatkozással működik.

Ez nemcsak gazdasági, hanem természetvédelmi szempontból is különleges. Nincsenek vegyszerek, nincs antibiotikum, nincs ökoszisztéma-rombolás.

Az élet nálunk megmaradt

– hangsúlyozza.

Európai példák és magyar kontraszt

Míg Nyugat-Európában a halastavakat ökoszisztéma-megőrzési céllal támogatják, Magyarországon egyre több víztest tűnik el a tájból. „Eltűntek a lápok, mocsarak, vízi élőhelyek, fogynak a halastavak. Ezzel együtt eltűnt az élet is.”

A támogatáspolitikának is változnia kellene – állítja. „A németeknél nem kell a halastavak támogatásáért kuncsorogni. Ott támogatják, mert tudják, hogy ezek az utolsó víz- és ökoszisztéma megtartó zónák.”

A klímaváltozás és a párolgás pusztító hatása

A jelenlegi extrém szárazság és az egyre hosszabb, melegebb vegetációs időszakok miatt a párolgás mértéke drasztikusan megnőtt: a meleg hatására naponta akár 1,6–2 cm víz is eltűnhet a tavakból. Ez éves szinten akár 60–70 centiméteres vízveszteséget is jelenthet.

„Ebben a helyzetben, amikor lehalászok és csak 3 millió köbméter víz van a tavakban, a környék kútjai is apadnak. Ha 10 millió köbméter van, akkor a kutak újra telnek. Nem kell hozzá doktorátus, hogy lássuk: a felszíni és az altalajvíz összefügg. Ezért rendkívül fontos, hogy a vizeket az országban tartsuk”

– fogalmaz.

A szakember szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy a meglévő csatornarendszerek sok esetben „elvezetik” a pluszvizet ahelyett, hogy visszatartanák azt. A cél az lenne, hogy az árhullámokat, tavaszi pluszvizeket ne engedjük elfolyni, hanem kijuttassuk a környező legelőkre, tározókba, halastavakba.

Ehhez azonban állami támogatási kapacitás, vízügyi stratégia és halastó kotrási program is kellene – hangsúlyozza. A ma még meglévő rendszerek a szocializmus idején épültek, ezeket most újra életképessé lehetne tenni.


A víz az élet alapja – és a megmaradás záloga

Lévai Ferenc szerint Magyarország hosszú távú túlélésének kulcsa a vízben rejlik.

"Minimális az a költség, amit a víz itt tartása jelent, ahhoz képest, amit a hiánya okoz. Ezért a halastavak, a legelők, az öntözött mezőgazdaság és a vízmegtartás nemcsak környezetvédelmi, hanem nemzetstratégiai kérdés is" – szögezte le végül.

Indexkép: Agroinform/Horváth Attila