Az Alsó‑Szászországi Környezetvédelmi Minisztérium bemutatta a „Hód Akciótervet”, ám a helyi gazdák csalódottságuknak adtak hangot, mert az egyeztetések során megfogalmazott konkrét javaslataikat nem vették figyelembe.

Az Alsó‑Szászországi Gazdaszövetség egy olyan gyakorlatias és méltányos gazdálkodási koncepciót sürget, amely harmonizálja a hódok védelmét a mezőgazdasági művelés igényeivel. Ezt a megközelítést a „Alsó‑Szászországi út” néven emlegetik, ahol a természetvédelem és a gazdálkodás összhangban dolgoz ki tartós megoldásokat.

A jellemzően előforduló problémák között említhetők: olyan rétek, ahol nem lehet szénát aratni a vízborítás miatt, krumpliföldek, ahol a gumók rothadnak a túlzott nedvesség következtében, illetve eltorlaszolt ösvények, amelyeket a víz által kimosott töltések vagy kidőlt fák okoznak. Egyes kukoricaföldeken észrevehető a hód kártétele, nyáron szívesen fogyasztja ugyanis a fák magasan lévő hajtásánál könnyebben elérhető lágyszárú növényeket.

Az akcióterv

A minisztérium kidolgozott egy állami szintű „Hódvédelmi Akciótervet”, amelyet 2025. augusztus 22‑én mutatott be Christian Meyer környezetvédelmi miniszter. A terv egy, a tartományi parlamentben elfogadott határozatra épül, melynek célja a mezőgazdaság és a hódok közötti konfliktusmentes együttélés elősegítése, továbbá szakmai konzultációk rendszerének biztosítása.

Magyarországi helyzet

Hazánkban is egyre több területen jelenik meg a hód, különösen a Duna–Tisza-közi síkságon és a dunántúli folyók mentén. A hódok visszatérése értékes élőhelyeket és biodiverzitást hoz magával, ugyanakkor helyenként súlyos mezőgazdasági károkat okoz – rétek elöntése, tápanyagban dús szerves anyag felhalmozódása, betakarítást ellehetetlenítő vízszintek – nagyon hasonló módon, mint Alsó‑Szászországban. A magyar gazdák is függetlenül a gazdaság méretétől sürgetik a gyors, problémamentes kártérítés lehetőségét.

A hazai gazdaszövetségek hangsúlyozzák, hogy a megelőző intézkedések – például parti védőzónák kialakítása, szerződéses természetvédelmi programok – csak önkéntes alapon valósulhatnak meg, ugyanakkor pénzügyi ösztönzőkkel, támogatások struktúrájával kell kiegészülniük. Továbbá javaslatként felmerült a földcsere és egyéni megelőzési intézkedések (pl. áradásgátló rézsűk, hódriasztó sávok) megbízható finanszírozása.

A magyarországi mezőgazdasági szereplők tehát egy Alsó‑Szászországihoz hasonló, gyakorlatias és igazságos megközelítés kidolgozását várják az állami döntéshozóktól – céljuk, hogy a természet védelme és a mezőgazdasági tevékenység között valóban fenntartható egyensúly alakuljon ki.


Mit tehetünk, hogy ne okozzanak kárt?

A hódok kártételének visszaszorítása nem egyszerű feladat, hiszen természetes ellensége aligha akad (pl. farkas). A szakemberek véleménye szerint a folyóparti cserjés területek megőrzése kulcsfontosságú, mert így fadöntés nélkül is friss hajtásokhoz juthatnak az állatok.

  • A folyóvizek partszakaszainak 10-20 méteres környezetében nem érdemes mezőgazdasági tevékenységet folytatni, különben a hódkár elkerülhetetlen lesz.
  • Bizonyos engedélyek megszerzésével akár vadászni is lehetne rájuk, de amellett, hogy nem gazdaságos tevékenység, még a társadalom nagy részének nemtetszését is kiváltaná. Vas megyében volt már példa ilyen engedélyek kiadására: árvízvédelmi okból, a vis major helyzetre hivatkozva kérvényezték a hódok számának csökkentését.
  • Szintén lényeges, hogy miután kidöntött egy-egy fát, nem érdemes elvinni, hagyni kell, hogy "feldolgozza", különben újabb fadöntésre kényszerül.
  • A szakemberek megpróbálkoztak már a "hódgáton" átvezetett csővel is, amely szabad átjárást biztosít a folyóvíznek: a hódok ugyan újraépítik az elbontott torlaszt, de a csővel nem tudnak mit kezdeni, azt békén hagyják. Egy ilyen rendszer kiépítése azonban drága. Nem mindenhol jelenthet megoldást ez az eljárás sem: ahol a hódrágás okozza problémát, ott ez sem segít.
  • A fák körbehálózása is megoldás lehet, de teljes folyópartszakaszok faállományának védelme ilyen módon irreálisan munkaigényes és költséges lenne.