Ma már kuriózumnak számít, ha valaki európai bölénnyel találkozik, pedig a középkori Magyarország erdeiben még tömegesen élt ez a hatalmas növényevő. Nem csak a vadászat, hanem az erdőirtások is közrejátszottak abban, hogy a nemesi asztalok kedvelt fogása eltűnt a Kárpát-medencéből.

A régi útleírások mesés képet festenek a magyar erdőségekről. Egy középkori krónika „Isten paradicsomának” nevezte az Árpádok országát, ahol a vadak szinte hemzsegtek. Az őzek, medvék és farkasok mellett a bölények is nagy számban rótták az erdőket.

Nem véletlen, hogy a királyi udvar külön vadászokat alkalmazott a bölények elejtésére. Húsuk kedvelt csemegének számított, és a szarvukat adófizetésre is használták bizonyos népcsoportok. A déli vidékeken olykor még a „vadtulkok” túlszaporodása miatt is tartottak nagy hajtóvadászatokat.

A történelmi Magyarország híres bölény-egyedét, a „Miskának” becézett állatot még Napóleon is ismerte: a bika éveken át küzdött állathecceken medvék és farkasok ellen, majd tetemét Párizsba szállították.

Vadászat és erdőirtás: kettős csapás

A bölények kipusztulásának több oka is volt. Egyrészt a vadászat – Mátyás király például Visegrádon maga is részt vett bölényvadászaton –, másrészt a középkorban egyre erősödő erdőirtások.

A nemesek sokszor csak úgy tarthatták meg új földjeiket, ha bizonyos részeket kiirtottak, így a bölények élőhelye drasztikusan zsugorodott. Bár pontosan nem tudni, mikor tűntek el végleg, a beszámolók a XVIII–XIX. század fordulóját emlegetik. Gróf Lázár Kálmán 200 évvel ezelőtt úgy írt, hogy „minden erdélyi vidék magának vindikálja az utolsó bölény halálát”.

A kipusztulásból a visszatérésig

A Kárpát-medencében egykor élt alfaj, a kaukázusi bölény végleg eltűnt, ám a génállomány részben megmaradt. A XX. század elejére azonban egész Európában a kihalás szélére sodródott a faj: mindössze 12 példány maradt állatkertekben és vadasparkokban. Ebből indult el a nemzetközi tenyészprogram, amelynek köszönhetően 1952-ben a lengyelországi Białowieża erdeibe engedték vissza az első bölényeket.

Ma már mintegy tízezer európai bölény él a kontinensen. Magyarországon az Őrségi Nemzeti Parkban, vadasparkokban és állatkertekben körülbelül 70 példány található. A park munkatársai érdekes jelenséget figyeltek meg: a szarkák megszabadítják a bölényeket az élősködőktől, a levedlett szőrüket pedig az énekesmadarak fészeképítéshez használják – élő példáját adva annak, hogyan kapcsolódnak össze az ökoszisztéma láncszemei.

Egy letűnt világ emlékei

A bölények valaha a magyar vadon hétköznapi szereplői voltak, mára azonban csak helynevek – például a Bihar megyei Belényes – és legendák őrzik emléküket. Bár szabadon élő állomány nálunk aligha tér vissza, a hazai tenyészprogramok és az európai védelmi kezdeményezések mégis reményt adnak arra, hogy a kontinens egykori óriása újra megszokott látvány legyen a természetben.

Forrás: Tudas.hu

Indexkép: Pixabay