A dúvadak, különösen a rókák és az aranysakálok térnyerése az utóbbi évtizedben számos természetvédelmi, vadgazdálkodási és közegészségügyi vitát generált. A fajok állománygyarapodása nemcsak a vadállományra gyakorol hatást, hanem az emberek egészségére is veszélyt jelent. A legaggasztóbb zoonózis ezek közül az alveoláris echinococcosis, egy parazitás fertőzés, amely Magyarországon is egyre több embert érint.
A „rókaféreg” – rejtett gyilkos az erdőből
Az alveoláris echinococcosis kórokozója az Echinococcus multilocularis, egy galandféreg, amely végső gazdaként főként a rókákban, aranysakálokban és olykor házi kutyákban él. A féreg petéi az állatok bélsarával jutnak a környezetbe, és rendkívül ellenállók – nedves, hűvös környezetben akár hónapokig is fertőzőképesek maradnak. Az emberek úgy fertőződhetnek meg, ha véletlenül lenyelik ezeket a petéket, például mosatlan vadgyümölcs vagy földdel szennyezett zöldség fogyasztásakor, de akár a rókával való közvetlen kontaktus is veszélyforrás lehet.
A betegség egyik legnagyobb veszélye a lappangásában rejlik: akár 10-15 évig is tünetmentes maradhat, ezalatt azonban a májban daganatszerű elváltozások alakulnak ki, amelyek áttéteket képezhetnek a tüdőbe, agyba vagy más szervekbe. A későn diagnosztizált esetekben a betegség halálos kimenetelű is lehet. A kezelés rendkívül összetett: hosszú távú gyógyszeres terápia szükséges, súlyosabb esetekben pedig műtétre kerülhet sor.
Monse-Tóth András Fotó: Facebook
Nem kell abajgatni a rókákat!
A várpalotai Monse-Tóth András, leendő vadgazdálkodási szakember szerint a rókák és aranysakálok által terjesztett betegségek rendszeresen napirenden vannak a vadásztársadalomban, de a gyakorlatban számos esetben kevés érdemi történik a megelőzés érdekében. Hangsúlyozza: rendkívül fontos lenne a szakszerű, célzott állományszabályozás, és a közegészségügyi kockázatok széleskörű felismerése, még az állatvédők körében is.
Mint mondja, a vadgazdálkodásnak az állatvédő szirénhangok ellenében is sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a dúvadgyérítésre, ami nem mindig az optimális mértékben valósul meg, ha egyáltalán megvalósul. Ennek oka részben az időhiány és a vadőrök leterheltsége, illetve a vadkártérítési kötelezettségből is fakadó profitorientáltság. Ez azonban hosszú távon hatalmas veszteségeket okozhat – nemcsak az agráriumnak, hanem a közegészségügynek is.
„Nem lehet megengedni, hogy a lakott területeken egyre bátrabban megjelenő rókák ürüléke az óvodák, játszóterek környékén fertőző gócokat hozzon létre. Ez közvetlen veszély a gyerekekre is” – fogalmazott.
Mi lenne a megoldás?
A leghatékonyabb fellépés Monse-Tóth András az állandó és következetes dúvadgyérítés lenne – ennek kereteit már évekkel ezelőtt meg kellett volna teremteni. Ezen kívül fontos lenne a lakosság tájékoztatása is a fertőzésveszélyről, valamint az élelmiszerbiztonsági óvintézkedések szigorítása. Az iskolai oktatásban is szerepelnie kellene annak, miként előzhető meg egy ilyen fertőzés – különös tekintettel a természetjárókra, gyűjtögetőkre. S nyíltan beszélnünk kellene azok felelősségéről is, akik a rókák „megmentését” propagálják.
Az emberek és a vad érdekes is ugyanaz: ne etessük! – Forrás: Pixabay
A rókák, aranysakálok jelenléte az ökológiai egyensúly része – de a vadgazdálkodásnak és az állami szabályozásnak gondoskodnia kell arról, hogy ez ne jelentsen közvetlen életveszélyt az emberek számára. A humán egészség nem válhat másodlagossá a vadászati érdekek mögött. Az echinococcosis és más zoonózisok ma még „csak” statisztikai adatok, de megfelelő fellépés hiányában súlyos közegészségügyi válság is lehet belőlük.
Amit a laikusok is megtehetnek
Természetesen, a lakosságnak is megvan a maga feladata saját magunk, de legfőképpen gyermekeink védelmében. Erről posztolt Facebook-oldalán a Vadászösvény online vadászmagazin. Mint az Agroinformhoz eljuttatott levelükben írták: a jó szándék nem mindig jó tett – a rókáknak az erdőben, mezőn van a helyük, nem a hátsó udvarban. Vigyázzunk rájuk (és magunkra - a szerző) úgy, hogy nem tesszük őket függővé tőlünk!
"Az utóbbi időben egyre gyakrabban tűnnek fel rókák lakott területeken, ami nemcsak meglepő látványt nyújt, hanem komoly kockázatokat is rejt. Bár sokan jószándékból próbálnak segíteni az állatokon étellel, valójában ezzel többet ártanak nekik, mint használnak" – fogalmaztak a levélben.
Ugyanis a rókák – bármennyire is aranyosak – súlyos betegségeket hordozhatnak, például veszettséget, rókagalandférget, szívférgességet, szopornyicát és rühatkákat, amelyek nemcsak az emberekre, de háziállatokra is veszélyt jelentenek. A városban való megtelepedésük pedig veszélyes számukra is: gyakori az elütéses baleset, és a mesterséges táplálékforrások miatt sűrűbben jelennek meg egy-egy területen, ami fokozza a fertőzések terjedését.
A vad etetése miatt gyorsabban nő a populációjuk, elveszítik természetes félelmüket az embertől, és függővé válnak az emberi ellátástól – ez pedig hosszú távon árt a faj fennmaradásának is.
Mit tehetsz a rókákért és a saját biztonságodért?
- Ne hagyj kint ételmaradékot, hulladékot!
- Komposztálót, etetőt, tyúkólat zárd el gondosan!
- Ne etesd őket! Ha rókát látsz, ne bántsd, de ne is közeledj hozzá!
- Probléma esetén értesítsd a jegyzőt vagy az illetékes vadásztársaságot!
Indexkép: Pixabay
