Van kerted? Veteményesed is van? Akkor valószínűleg te is sok időt töltesz ásással, kapálással. De mit szólnál hozzá, ha mindezt megúszhatnád? Egyre gyakrabban hallani ugyanis az ásás nélküli talajművelésről, vagyis a no-dig/no-till rendszerről. Ez a talaj minél kisebb mértékű megbolygatására, és a szerves anyagok felszínre juttatására épül. De vajon kivitelezhető ez a házikertben is, ahol a veteményesben ásunk, gyomlálunk, öntözünk?
Veteményes, ásás nélkül
A legfontosabb lépés az ásás nélküli élet felé a megfelelő talajtakarásban rejlik. A talajtakarás segít, hogy a talaj ne veszítsen nedvességet és tápanyagokat, és a hőmérséklet szabályozásban is fontos szerepet játszik. A talajt tehát fedni kell, vagy különféle takarónövényekkel, vagy mulccsal. A takarónövények és a mulcs helyes megválasztása azért is nagyon fontos, mert nem csak a munkánkat könnyítik meg, de még a súlyosan tápanyaghiányos talajt is helyre lehet velük állítani.
Az is fontos, hogy az ágyásokra ne kelljen rálépnünk ahhoz, hogy gondozni tudjuk azokat, vagy éppen szüretelni tudjunk róluk. Ezért nem érdemes túlságosan széles ágyásokat tervezni, hiszen akkor elkerülhetetlen lesz a talaj taposása. Az ágyások között pedig hagyjunk helyet, ahol szabadon tudunk közlekedni.
A talaj számára szükséges tápanyag pótlására kiváló a mulcs, de a sokféle talajtakaró növény is segítségünkre van ebben. És természetesen ne feledkezzünk meg a komposztálásról sem, amelyik szintén óriási segítséget nyújthat ahhoz, hogy ne az ásó legyen a kezünkben a kertben a legtöbbet.
Rétegezzük és ne ássuk az ágyásokat
Egyet nem fogunk megúszni, mégpedig a gyomlálást. Ugyanis, ha a kertben veteményezni szeretnénk, akkor előtte mindenképpen el kell távolítani a gyomokat. Ezután helyezzünk egy réteg zöldség- és gyümölcshulladékot a talajra, amelyre rétegezzünk komposztot majd szalmát. Ezután tegyünk rá újra komposztot és szalmát úgy, hogy a legfelső réteg a szalma legyen.
A rétegeket 10 cm vastagságban érdemes a talajra helyezni. Amikor elkészültünk, alaposan öntözzük meg a területet. Ha akarjuk, akkor azonnal vethetünk bele, de ha még várunk ezzel, akkor se álljon üresen, hanem vessünk bele takarónövényeket. Mindezt úgy, hogy körülbelül 10 centiméteres lyukakat készítünk a szalmába, és azokat komposzttal töltjük fel. Ezekbe kerüljenek a magok, vagy ezekbe ültessük el a palántákat.
A helyes talajtakarás segítségével elfelejtheted az ásást a kertben. Fotó: Shutterstock
Évente egyszer érdemes egy réteg komposztot szétterítenünk rajta, ami javítja a talaj szerkezetét. Szárazabb éghajlatú területeken amúgy sem árt a felszíni talajtakarás, amire jó választási lehetőség a szalma vagy a széna. Ahol gyakori vendégek a meztelencsigák, ott azonban inkább a komposzt tűnik a legjobb választásnak. A komposzt segítségével mozgósítjuk a talaj erőforrásait, és gondoskodunk a szükséges tápanyag-utánpótlásról.
Ezért hasznos, ha nem ásunk
Ezzel a módszerrel nem csupán mi nyerünk nagyon sok időt és energiát, de a kertünk is csak nyer vele, hiszen vissza tudnak térni bele a természetes folyamatok. A fel nem ásott talaj szerkezete ugyanis idővel levegőssé és laza szerkezetűvé fog válni, amelyben kiválóan megélnek a virágaink és a veteményesünk növényei.
Ezzel szemben az ásással veszít a talaj a nedvességtartalmából, és károsodnak a talajlakó organizmusok is, ráadásul a gyomok is újult erővel tudnak előre törni. Nem is beszélve a sok fáradtságról, ami az ásással együtt jár. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy melyik módszert tartja hatékonyabbnak.
Ezért fontos komposztálni
Akár felássuk a talajt, akár nem, a komposztálás nagyon sokat tesz a talaj jó állapotáért, és vele a bőséges termésért. Ráadásul a komposztálás a kertben és a háztartásunkban keletkező szerves hulladékok legtermészetesebb felhasználási módja, amivel csak nyerhetünk.
A komposztálási folyamat során a szerves anyagok elkezdenek lebomlani és oxidálódni, miközben humusz, szén-dioxid és ásványi anyagok keletkeznek. Ezáltal a talajba kerülve a komposzt javítja annak minőségét, a növények pedig dúskálni fognak a tápanyagokban.
Ahhoz, hogy nekilássunk a folyamatnak, érdemes először kicsiben elkezdeni. Beszerezni egy jól zárható edényt, és abban gyűjteni a konyhában keletkezett hulladékot. Azonban minden nem kerülhet a komposztba. Állati eredetű hulladék soha ne kerüljön a komposztba, de zöldség, gyümölcs, virág, sőt, akár teafű és kávézacc is kerülhet bele.
A kertben keressünk egy helyet a kinti komposztálónak is. Fontos, hogy jól szellőző legyen és árnyékos, de ne legyen túl közel a házhoz, hiszen rovarokat fog vonzani. A leggyorsabban úgy lehet megoldani, ha leverünk négy cölöpöt, és kiveszítünk köré egy dróthálót. Fontos, hogy ne hulljon ki belőle, amit beletettünk. A konyhai maradékokon kívül belekerülhet a levágott fű, a lehullott gallyak, ágak, száraz levelek, sőt, még fűrészpor is. Azonban a vastagabb ágakat érdemes apróra vágni, hiszen úgy sokkal hamarabb le fognak tudni bomlani.
Mivel a komposztnak szüksége van oxigénre, tápanyagra és nedvességre, törődni kell vele, vagyis hetente érdemes átlapátolni és nedvesen tartani, hogy gyorsabban jussunk hozzá a jó minőségű komposzthoz. Minél vegyesebb a komposztba kerülő hulladék, annál jobb minőségű lesz a keletkező humusz. Ha nem győzzük kivárni, a gazdaboltokban beszerezhetünk komposzt gyorsítókat. Ezek nem mások, mint több milliárd organizmust tartalmazó porok, granulátumok, melyek besegítenek a már a komposztban lévőknek.
A sikeres komposztálás során hő keletkezik, szag azonban nem, így így könnyen le tudjuk ellenőrizni, hogy milyen állapotban van a komposztunk. Ha kellemetlen szagok áradnak belőle, akkor valószínűleg nem kap elég oxigént, így gyakrabban kell megkeverni. Ha pedig túlságosan száraz, öntözzük meg.
A komposzt forgatásakor ügyeljünk rá, hogy mindig az érett komposzt kerüljön kívülre, a még el nem korhadt anyagok pedig belülre, a komposzttömeg közepére kerüljenek. Így egy idő múlva homogén, barna, szagtalan, humuszt tartalmazó, környezetbarát szerves trágyát szórhatunk ki a veteményes ágyásaira.
Minél nagyobb felületen érintkezik a komposzt a talajjal, annál gyorsabban készül el a humusz, hiszen a talaj nedvességet ad át a komposztban lévő anyagoknak. A komposzt érési folyamatának első szakasza három-négy hónapig tart. Ez alatt a komposztba került anyagok az oxigén jelenlétében lezajló korhadás következtében 60-70 Celsius-fokra melegednek fel, így elpusztulnak bennük a káros mikrobák, és a gyomok sem képesek rá, hogy szaporodjanak. A sok földigiliszta a komposztban annak a jele, hogy jó munkát végeztünk. A komposzt második érlelési szakasza 6-7 hónap alatt fejeződik be. Ekkor az alsó réteg előbb érik meg, ezért ezt már jóval korábban fel lehet használni.
A felaprított szerves anyagok egy év alatt, míg a nem aprítottak körülbelül másfél év alatt válnak humusszá.
Jó munkát és termésben bőséges veteményest kívánunk!
