A Duna vízgyűjtő területein idén télen szinte alig hullott hó, a gleccserek utánpótlása is elmaradt, így a folyó gyakorlatilag kisvízi állapotban kezdte a 2025-ös évet. A vízügyi szakemberek már tavasszal aggódva figyelték a helyzetet, hiszen a klímaváltozás egyre nagyobb kihívások elé állítja a Kárpát-medence vízgazdálkodását. Az aszály hatásait nem csak a Duna vízszintje, de a teljes ökoszisztéma is megsínyli.

A tél semmit sem hozott – hó, olvadás és zöldár nélkül

A téli hónapok során sem szilárd halmazállapotú csapadék, sem gleccserből származó utánpótlás nem érkezett. Ennek következtében a tavaszi meginduláskor sem emelkedett érdemben a Duna vízszintje, és elmaradt a zöldár is, amely máskor elárasztja az ártéri területeket, friss vizet és tápanyagot biztosítva a növényzetnek.



Az élővilág is szenved

Az aszály nem csupán a vízszint csökkenését eredményezi: a halak viselkedése is megváltozik, és az ívásuk is kérdéses ilyenkor. Az ökológiai zónák elárasztásának elmaradása súlyos következményekkel járhat a helyi biodiverzitásra.

2018-as mélypont még nem dőlt meg – de közel a veszély

A jelenlegi kisvízi helyzet még nem érte el a 2018-as rekord alacsony vízállást, amikor Esztergomban gyalogosan lehetett átkelni a Prímási-Kis-Duna-ágon. Akkor a mederzátonyok is előbukkantak, és a szakemberek hajóval járták be a szakaszt a dokumentálás érdekében. Most is figyelemmel kísérik a helyzetet, mivel a jelenlegi állapot hasonlóan kritikus lehet.

A talaj vízhiánya súlyosbítja a helyzetet

Bár a nyár elején néhol érkezett csapadék, az teljesen eltűnt a talajban. A kiszáradt föld úgy viselkedik, mint egy szivacs: elnyeli a nedvességet, anélkül hogy az a folyókig jutna. A Galla-patak vízgyűjtője is csak csekély, 20–40 centiméteres vízszintemelkedést mutatott az esőzések után.



Kísérleti megoldások: víz visszatartása, vízpótlás a tájba

A vízügyi szakemberek jelenleg a „Víz a tájba” program keretében próbálnak megoldást találni. Ahol lehetőség van rá – például holtágakban vagy belvízcsatornákban – vizet tároznak be, hogy emeljék a talajvízszintet. Egy példa erre a Dunaalmási belvízcsatorna, ahová a Fényes Források vizét vezetik be. A kiszáradt talaj azonban olyan mértékben szívja fel a vizet, hogy két hét kellett, mire másfél kilométeren átjutott.

Hiányos infrastruktúra – dombvidéken különösen nehéz a helyzet

A tartós vízhiány kezeléséhez jól működő vízgazdálkodási rendszerre lenne szükség, beleértve az elosztóműveket és öntözőrendszereket. A Szigetközben például sikeresen kezelték a 2023-as aszályt is. Ugyanakkor Komárom-Esztergom megye dombvidéki adottságai miatt ez a térség jóval sérülékenyebb.



Miért nem lehet megtartani az árvízi vizet?

Sokan felvetik, hogy árvíz idején miért nem tározzuk el a vízmennyiséget. Ez technikailag rendkívül nehéz: árvíz idején másodpercenként tízezer köbméter víz is érkezhet, amit gyakorlatilag lehetetlen betározni. Ehhez megyényi tározókra lenne szükség – főként a dombos térségekben.

A Duna aszályos helyzete tehát nemcsak a folyót, hanem a teljes víz- és ökológiai rendszert fenyegeti. A megoldások komplexek, hosszú távon pedig elengedhetetlen a vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése és az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodás.

Forrás: kemma.hu

Indexkép: Pixabay