Egyes kelet-amerikai őshonos növényfajok, amelyek egykor alapvető szerepet töltöttek be a helyi gazdálkodásban, újra reflektorfénybe kerültek. Az úgynevezett „szunnyadó" gabonák évszázadok óta várják, hogy ismét elvessék őket.

A Washingtoni Egyetem régésze, Natalie Mueller, évek óta foglalkozik ezeknek az elfeledett növényeknek a kutatásával. Kiderült, hogy ezek nem csupán történelmi érdekességek: a változatos klímához való alkalmazkodóképességük miatt kulcsszerepet játszhatnak a fenntartható mezőgazdaságban. Némelyik például jól viseli az áradásokat, így a klímaváltozás okozta extrém időjárási viszonyok között is megbízható hozamot adhat.

Mielőtt a kukorica uralta volna a földeket, az őslakos gazdák egy összetett mezőgazdasági rendszert működtettek. Ide tartoztak olyan növények is, amelyeket ma a legtöbb ember gyomoknak tart, s amelyek régen élelmiszernek számítottak, amit megtermeltek, betakarítottak és tároltak.

Az újra felfedezett növények vetése, a magbankok létrehozása, valamint az őshonos közösségekkel való együttműködés olyan ökológiai és társadalmi előnyt kínál, amely túlmutat a modern monokultúrás rendszerek lehetőségein.

Mueller laboratóriuma és az őslakos közösségek most közösen próbálják felébreszteni ezeket a „szunnyadó magvakat" – mert ahogy a kutató mondja, „ezek a magok nem vesztek el, csak alszanak."

Forrás: earth.com

Indexkép (csupán illusztráció): Shutterstock