Az öntözés ma már nem luxus, hanem a fenntartható mezőgazdaság egyik alapfeltétele. A klímaváltozás, az aszályos időszakok és a növekvő termésbiztonsági elvárások miatt a gazdálkodók egyre inkább kénytelenek vízzel „dolgozni”. De hogyan lehet jól öntözni? Mitől működik egy rendszer, és milyen buktatókat érdemes elkerülni?
Polgár Ákos, a Kisalföldön gazdálkodó termelő több mint harminc éve foglalkozik burgonyatermesztéssel, és komoly tapasztalatokat szerzett az öntözés terén. Szerinte a legfontosabb az, hogy számolni kell. Az öntözés ugyanis nem pusztán annyi, hogy „folyjon valami a cső végén”. Energiaigény, nyomás, vízhozam, szükséglet – ezek mind olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni már a rendszer tervezésekor is.
Az öntözés művészete – gyakorlati tapasztalatok egy hazai gazdaságból
Ákos gazdaságában pillanatnyilag vízágyút és mikroszórófejes rendszereket használnak – a választás mindig a termesztett kultúráktól függ. A kapáskultúrákhoz, mint a burgonya vagy a cukorrépa, a vízágyú vált be, míg az aprómagvú növényekhez, például a hagymához, a mikroszórófejes megoldás bizonyult hatékonyabbnak.
A döntés mögött egyaránt húzódnak technológiai és kémiai szempontok. A helyi víz ugyanis rendkívül magas vastartalommal bír, ami miatt a csepegtető rendszerek hamar eldugulnának. Mivel egyetlen forgalmazó sem vállalt garanciát a rendszer hosszú távú működésére, Ákos elvetette ezt az irányt.
A gazdaság vízellátása csőkutakra épül, amelyek a táblák 85%-át lefedik. Ezek közül sok még a korábbi évtizedek öröksége, de folyamatosan történik a fejlesztés, például a csévélődobos rendszerek lecserélése kisebb nyomáson működő konzolos rendszerekre. Ez nemcsak energiát takarít meg, hanem növénykímélőbb is.
Kulcskérdés az öntözési gyakoriság és a megfelelő időzítés
Mivel a Kisalföld szeles időjárása miatt a kipárolgás jelentős, ezért a burgonyát tíz nap alatt legalább kétszer megöntözik. Fontos, hogy ne csak az esőt, hanem a szélviszonyokat is figyelembe vegyük, mivel ezek nagyban befolyásolják az öntözés hatékonyságát. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az öntözés minőségére is – hívja fel a figyelmet a gazda. A vízágyúk technikai paraméterei – például a dőlésszög vagy a víznyomás – gyakran nincsenek megfelelően beállítva, pedig ezek jelentős hatással lehetnek az egyenletes vízeloszlásra és a növényállomány egészségére.
Adminisztráció, engedélyek és a jövő
Sokat javult az elmúlt években az öntözéshez szükséges vízjogi engedélyek megszerzése, bár Ákos szerint még mindig van hová egyszerűsíteni a folyamatot. Ausztriában például lényegesen gyorsabban és kevesebb bürokráciával lehet engedélyt szerezni.
A gazdaság jelenleg teljes mértékben rendelkezik engedéllyel, így az öntözés jogi háttere biztosított. Ugyanakkor azt is tapasztalja, hogy sok gazda nem veszi komolyan a víz jelentőségét – csak akkor foglalkoznak vele, amikor már baj van. A „Vizet a tájba” program pozitív kezdeményezés, de a valódi áttörést a szemléletváltás hozná el.
A kapáskultúrákhoz, mint a burgonya vagy a cukorrépa, a vízágyú vált be – fotó: Agroinform.hu
A gazdaság fő kultúrái: a burgonya, a cukorrépa, és a hagyma öntözést igényelnek. Kukoricát is öntöznek szükség esetén, de ott a hozzáadott érték itt kisebb. A legnagyobb kihívás ugyanakkor nem is mindig az öntözés, hanem a piac: a burgonya piaca rendkívül szeszélyes, a fogyasztói szokások pedig folyamatosan változnak. Míg korábban csak a nagy krumplit keresték, ma már a kisebb méretű, ízesebb fajták is kelendők. A korábbi évek slágerei – mint a lilaburgonya vagy a francia salátaburgonyák – mára háttérbe szorultak. A termelőknek alkalmazkodniuk kell, és nem árt, ha néha visszafognak a kísérletezési kedvükből.
„Ha öntözök, van termés, ha nem, akkor nincs” – foglalta össze Ákos az öntözés fontosságát. Aki ebbe bele akar vágni, annak számolnia kell – nemcsak szó szerint, hanem átvitt értelemben is. Tervezés, odafigyelés, következetesség és tanulás – ezek nélkül ma már nem lehet sikeres öntözésre épülő gazdálkodást végezni.
Indexkép: Agroinform.hu
_fill_540x300_0.jpg)
