A mai kor embere számára természetes, hogy a háztartási hulladékot a kukába helyezi, majd azt a szemétszállítók elszállítják. Ez a kényelmi szolgáltatás szerves része a mindennapoknak. Ha azonban a szállítási láncba hiba csúszik, a szemét gyorsan felhalmozódik, megmutatva, valójában mekkora mennyiségű felesleget termelünk. Bár a modern hulladékgazdálkodás révén a szemünk elől eltűnik a szemét – központi lerakókba vagy újrahasznosítókba kerül –, a múltban a helyzet egészen másképp alakult. Erről szólt Szebenyi Péter tanulságos videója.
Néhány évtizeddel ezelőtt, a rendszeres vidéki szemétszállítás hiányában, az emberek maguk oldották meg a hulladékkezelést. Ennek leggyakoribb, környezetkárosító módja az volt, hogy a felesleget a kert végében elégették vagy elásták.
Ha valaki régebbi építésű ingatlant vásárol, gyakran szembesül azzal, hogy az udvaron ásni kezdve azonnal évtizedes hulladékrétegek és egykori szemétgödrök maradványai bukkannak elő a talajból.
A talaj rendezése során döbbenetes leletek kerülhetnek a felszínre, amelyek sajátos korleletként tanúskodnak a korábbi generációk életviteléről. Az ásások alkalmával előkerülhetnek elrozsdásodott vödrök, cserépkályha-maradványok, bontott téglák, burkolócsempék, sőt, a földben szinte elnyűhetetlen régi linóleumdarabok is. Gyakoriak a műanyag alapú, gyantás hullámos tetőfedő elemek, amelyek sérülésekor a belőlük leváló mikrorészecskék a levegőbe juthatnak. A fémhulladékok jelenléte is rendszeres: a zártszelvényektől a csavarokon át a rengeteg szögig szinte minden előfordulhat. Ezek a tárgyak sokszor úgy kerültek a földbe, hogy a háztáji tűzre dobták őket, majd a hamuval együtt betemették. A vastartalmú szögek ráadásul balesetveszélyesek, mert a csapadék könnyen kimoshatja őket a felszínre.
A talajban rejtőző anyagok közül a legkritikusabb az azbeszttartalmú palatörmelék. Az azbeszt rákkeltő tulajdonságai miatt veszélyes hulladéknak minősül, kezelésére szigorú szabályok vonatkoznak. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ilyen darabokat tilos a kommunális hulladékgyűjtőbe tenni, és az sem megoldás, ha a kert egyik pontjáról átássák egy másik gödörbe. A feltárt azbesztdarabokat biztonságos módon kell összegyűjteni, zárt zsákokba helyezni, majd elszállítani egy hivatalos, veszélyes hulladékok átvételére kijelölt lerakóhelyre. A téma most egyébként is fókuszban van a nyugat-magyarországi botrány kapcsán, erről itt írt az Agroinform.
Amikor egy friss ingatlantulajdonos azzal szembesül, hogy a konyhakert alatt több tonnányi építési törmelék, gumiabroncs vagy kommunális hulladék fekszik, könnyen pánikba eshet. A legnagyobb hiba ilyenkor a nyomok azonnali, saját költségen történő eltüntetése, mert ezzel jogilag maguk ellen dolgoznak a vevők.
A legfontosabb alapszabály, hogy a talált szennyeződést azonnal és részletesen dokumentálni kell fotókkal és videókkal. Az elásott hulladék a jogi szabályozás szerint rejtett hibának minősülhet. Ha bizonyítható, hogy a korábbi tulajdonos tudott a föld alá rejtett szennyezésről, a mentesítés és az elszállítás tetemes költségeit nem feltétlenül az új vevőnek kell viselnie.
Bármilyen munka megkezdése előtt érdemes áttanulmányozni az adásvételi szerződést és konzultálni egy ügyvéddel.
Indexkép: illusztráció/Shutterstock
