A legtöbb jeles nap alkalmat ad annak kiderítésére, hogy milyen időjárás várható a rákövetkező időszakban vagy az egész évben. Az esztendőre, azaz mind a 12 hónapra vonatkozóan leginkább Luca-napon, karácsonykor vagy újévkor érdemes jóslásba kezdeni – tudtuk meg Gyanó Szilviától, a nagykanizsai Thúry György Múzeum néprajzos-főmuzeológusától.
- Luca-kalendárium: Egy hagymát 12 darabra vágtak, besóztak. Minden hónapnak egy hagymadarab felelt meg. Újévkor megnézték: amelyik hónap nedves lett, azt a hónapot nedvesnek, amelyik száraz maradt, azt száraznak gondolták.
- Időjárás „jövendölő napok” és „bizonyító napok”: Luca napjától karácsonyig figyelték az időjárást, feljegyezték, melyik napon milyen az időjárás (jövendölő napok). Az első nap jelentette a januárt, és így tovább. Amilyen idő volt azon a napon, a megfelelő hónap is olyan lett. De csak akkor, ha karácsonytól vízkeresztig a bizonyító napok is megfeleltek a jövendölő napok időjárásának.
És milyen lesz a termés?
A Luca vagy Borbála napján vízbe tett termőág állapotából lehetett következtetni a következő év termésére. Ha karácsonyig kizöldült vagy kivirágzott, akkor jó termésre számíthattak a gazdák. A Luca-búza is mutatta a jövő év termését (és hogy férjhez megy-e a lány). Ezt volt, ahol a karácsonyi asztalra helyezték, de volt, ahol elvitték a templomba a Szűzanya lábához.
Természetesen nem elégedtek meg holmi jövendölésekkel a gazdák, gazdaasszonyok. A rengeteg munka mellett mágikus módon is igyekeztek elkerülni a rosszat és elősegíteni a jót. Az állatok egészsége, termékenysége érdekében szinte minden jeles napon tehettek valamit, különösen Luca-napon, karácsonykor és az új év kezdetekor igyekeztek biztosítani a megfelelő hasznot.
– 1582-től számítjuk január 1-től az újévet, korábban karácsony volt az évkezdet. Január 1. bevezetése után sokáig még a karácsonyt tartották volt az új év kezdetének, csak lassan vált általánossá a január 1. Ezért nagyon hasonlóak a karácsonyi és a szilveszteri szokások. Karácsony éjjel és szilveszterkor is hangos volt a vidék. A pásztorok zajkeltése a sérülékeny, átmeneti időszak rontó erőinek távoltartását szolgálta. A petárda vagy a tűzijáték előzménye a pásztorok ostorcsattogtatása, kolompolása, kürtölése, vagy a bármivel való durrogtatás, lövöldözés.
Nagykanizsa kiskanizsai településrészén, amely messzi földön híres volt kertészetéről, a 20. század első felében a Rác utcai csordások durrogtattak, kolompoltak, furulyáltak karácsony este (december 24-én). Bementek a házakhoz, bort kértek. A múlt század közepén már a gyerekek szokásává vált, hogy minél nagyobb lármát támasszanak „karbidda’, ostorra’, kuccsa’.” Az egész környék zengett a lármától – fogalmazott a szakember.
A legfontosabb dolgok szenteste, a karácsonyi asztal körül történtek
A karácsony éjszakájára megterített asztalon vagy a körülötte elhelyezett tárgyak, ételek mágikus tartalmat kaptak. Az asztal alá szénát-szalmát tettek – a Kisjézus szamarának, valamint különféle magokat és szerszámokat, melyek a jövő évi bő termést biztosították. A karácsonyi asztalra terített abrosz később vetőabroszként szolgált, vagy pedig a díszes szőttes alá tettek egy egyszerűbbet, hogy vetéskor majd abból szórják a magokat. Ha ilyen abroszból vetettek, nem csipegették fel a madarak a magokat.
– A karácsonyi asztalra tett borból Szent János napján (december 27.) vittek a templomba szenteltetni, majd a család minden tagja fogyasztott belőle, hogy mindenki egészséges legyen. A piros alma szintén az egészséget biztosította egész évre. Nagymamám karácsony reggelén piros almával mosakodott, hogy egészséges és szép legyen – mesélte Gyanó Szilvia.
Készül a töltött káposzta. Balatonkeresztúr, 2024. dec.23. – Fotó: Gyanó Szilvia
Karácsony előtt volt mindig disznóvágás, 24-én azonban böjt volt, nem ettek húst. Zalában többnyire böjti levesek kerültek az asztalra. Zalamerenyén például tejes leveseket ettek: tejes zuzorka levest (zuzorka: reszelt tészta), tejfölös bablevest vagy tejes bablevest. Készítettek kukoricakását és szükücsöt is. (Aszalt körtét, almát, szilvát megfőzték szegfűszeges, fahéjas vízben, kis cukrot tettek hozzá.) A szükücshöz szódás perecet sütöttek, amit aludttejjel gyúrtak.
A karácsonyi böjt az éjféli miséig tartott. Zalában, Somogyban alig várták, hogy hazaérjenek, és egyenek az addigra éppen megaludt kocsonyából. December 25-én, karácsony reggel is többnyire kocsonya volt, vagy valami egyéb disznóból készült étel. A húsleves is disznóból készült karácsonykor. A hal szerencsés étel volt, mert a halnak sok pénze (pikkelye) van, és aki eszi, annak is lesz.
A karácsonyi asztal maradékával megkülönböztetett módon bántak. Nem szabadott még egy morzsát sem eldobni.
Általában összegyűjtötték és az állatoknak adták egészségvarázsló célzattal, vagy az ég madarainak szórták, vagy kivitték a szántóföldre. Az elfogyasztott ételek (malac, kocsonya, mák, lencse – minden, ami sok és apró) karácsony és szilveszter estéjén mind a jövő évi bőséget, termékenységet és egészséget segítették elő. Bizonyos ételektől, pl. szárnyasok pedig azért tartózkodtak, nehogy elvigyék a szerencsét.
Zalamerenyén a karácsonyi asztal morzsáit a gyümölcsfa alá tették ki a madaraknak, hogy szedjék majd a kártevőket, és ne legyen kukacos az alma. Táskán (Somogy vármegye) az állatoknak adták, hogy egészségesek legyenek. De volt, ahol a szántóföld négy sarkára került, hogy jó legyen a termés. A karácsonyi asztal vízkeresztig állt, addig nem vették le róla a terítőt, nem bontották meg. Az asztal alá tett szénát és szalmát, valamint a magokat, maradékokat vízkeresztkor (jan.6.), az ünnep lezárásaként adták az állatoknak.
Különféle eszközök, szerszámok is kerülhettek az asztalra vagy az asztal alá: például kaszakő, hogy jobban fogjon aratáskor a kasza; marhavakaró, hogy egészséges legyen az azzal vakart állat; fésű, hogy ne legyenek fejfájósak. Gyertya is szokott égni a vacsora alatt, melyet néhol az odakészített borral oltottak el. A karácsonyi vacsora kezdődhetett szertartásosan, köszöntővel, imával, énekkel. Néhány helyen a gazdaasszony nem kelhetett fel az étkezés alatt, nehogy ne üljön majd a jól a kotlós a tojáson. A Luca-búzát is a baromfinak adták az ünnepkör végén, hogy egészséges és jó tojó legyen. A karácsonyi asztalra került mindig aprópénz, hogy mindig legyen pénz a háznál. A piros almát, a fokhagymát, a mézet egészségvarázsló jellegük miatt fogyasztották, az aprómagvas ételekkel (mák, lencse, stb.), valamint éjfél után a kocsonyával és más disznóságokkal a bőséget és a szerencsét igyekeztek előmozdítani.
Készül a töltött káposzta, Keszthely, 2025. dec.22. – Fotó: Gyanó Szilvia
Karácsonykor és január elsején reggel a férfilátogató hozott szerencsét (a nő pedig bajt jelentett), ezért gyakran egész pici fiúgyerekeket szoktak egymáshoz átküldeni a szomszédok, rokonok. Szerencsét, bőséget hozott mindenféle aprószemes étel, mint a mák és lencse, vagy a szerencsét előrefele túró malac és a belőle készült finomságok. A szerencsével elrepülő szárnyasok fogyasztásától tartózkodtak, főként a hátrafelé kapirgáló tyúktól – fogalmazott Gyanó Szilvia.
Indexkép: Shutterstock
