Milyen körülmények határozzák meg ma az állattenyésztő ágazat mindennapjait a járványok árnyékában? Milyen fejlesztési irányok szükségesek a versenyképességhez? Hogy alakulnak az árviszonyok? Mindezekről kérdeztük körképes cikkünkben az ágazat szakértőit.

Dinamikusan fejlődik a baromfi ágazat

takarmányozás

Csorbai Attila, a Baromfi Terméktanács elnöke – fotó: Agroinform.hu

A hazai baromfiágazat ma az egyik legösszetettebb, legdinamikusabban fejlődő és legjobban szervezett állattenyésztési ágazat – mondta Csorbai Attila, a Baromfi Terméktanács elnöke, aki átfogó képet adott az ágazat aktuális kihívásairól, lehetőségeiről és hosszú távú stratégiai irányairól. Mint elmondta: a magyar baromfitermelés jellemzően magas fokú integrációban zajlik, ahol a teljes ágazati kibocsátás 70-80%-át néhány nagy integrációs egység adja. A kisebb, egyéni gazdaságok aránya csökken, néhány termékpályán (hízott ágazat) ugyanakkor továbbra is jelentős szerepet játszanak. Pontos gazdaságszámadatok nem állnak rendelkezésre, de a termelés volumene alapján érzékelhető, hogy az ágazat erősen koncentrált, de termelésileg diverzifikált.

Technológiai fejlettség és fejlesztési irányok

A hazai brojlertartásban több integráció alkalmaz világszínvonalú technológiákat: a szenzoros nyomon követés, az automatizált takarmányozás, a mesterséges intelligencián alapuló adatfeldolgozás már a jelen része. Csorbai Attila szerint „hazánkban van egy olyan integráció, mely világszínvonalon működik. Ezt a színvonalat pedig a világ minden tájáról származó technológiák szintézisével és hazai viszonyokra történő adaptálásával érték el" – ez mintát jelenthet más szereplők számára is. A precíziós állattenyésztés terjedése megállíthatatlan az elnök szerint.

A fejlesztések irányai:

  • egyedi állatok azonosítása és követése,

  • jobb takarmányozási hatékonyság,

  • szoftveres predikciós rendszerek bevezetése,

  • integrált, energiatakarékos és környezetbarát telepek kialakítása.

Kibocsátási számok és felvásárlási árak

2024-ben a baromfiágazat összes élőbaromfi-felvásárlása meghaladta a 716 ezer tonnát, ami 6,3%-os növekedést jelentett 2023-hoz képest. A csirkehús adta ennek túlnyomó részét: 521 ezer tonnát, amely 5,7%-kal haladta meg az előző évet. A felvásárlási árak esetében általános árnyomás és inflációs nyomás tapasztalható. Bár konkrét ár nem szerepel, a piaci környezet alapján a baromfihús ára stabilan emelkedik, különösen a takarmány-, az energia- és az állategészségügyi költségek hatására.

Belföldi értékesítés és export

"A hazai fogyasztás a baromfihús irányába tolódik, amely illeszkedik az európai tendenciákhoz. A csirkehús előnye az alacsonyabb ár, a gyors termelési ciklus, a vallási megkötöttségek hiánya, és a könnyebb feldolgozhatóság. A tojásnál 85%-os önellátottság mutatható ki, amely a piac stabilitását biztosítja. A baromfihús-előállítás exportorientált (140-150%-os önellátottsági szint), ennek előnye mellett hátránya, hogy az export erős kitettséggel bír. Az ázsiai, arab és európai piacok felé történő értékesítés függ a járványhelyzettől, különösen a madárinfluenzától és az ezzel kapcsolatos tilalmaktól" – mondta Csorbai Attila.

Importadatok és piactorzító tényezők

Az ukrán baromfihúsimport súlyos piactorzító tényező. 2023-ban 250 ezer tonna ukrán baromfihús érkezett az EU-ba, többszöröse a néhány évvel korábbi mennyiségnek. Az ukrán integrációk nem tartják be az uniós állatjóléti, környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági szabályokat, így tisztességtelen versenyelőnyre tesznek szert. Magyarország közvetlen importtilalmat tart, de a környező országokból (pl. Románia, Szlovákia) közvetett import veszélye áll fenn, amelyre fokozott figyelmet kell fordítani.

A legnagyobb kihívás jelenleg

A madárinfluenza az első számú veszélyforrás, amely minden termékpályát érint, és már emberre is átterjedhet. A vakcina bevezetése exportkockázatokat rejt, de idővel elkerülhetetlenné válhat. A járvány 2023-ban legalább 10%-kal csökkentette a termelést. Emellett az uniós jogalkotás szakmaiatlansága, az állatjóléti túlzások, valamint az import liberalizációja (pl. MERCOSUR, Ukrajna) súlyos stratégiai fenyegetésként jelennek meg.

Takarmányozási dilemmák és önellátási kérdések

A takarmányköltségek a termelési költségek több mint felét adják. Az ukrán versenytársak olcsóbb takarmányhoz jutnak, mivel saját maguk termelik meg azt, akár 360 ezer hektáron. A hazai termelők ezzel nem tudnak versenyezni, hacsak nem lesz újragondolva az agrárstratégia és nem nő a belső alapanyag-önellátás.

Mi adhat lendületet az ágazatnak?

  • Precíziós technológiák elterjesztése

  • Exportpiacok bővítése Ázsiában és a Közel-Keleten

  • Járványvédelmi fejlesztések: stratégiai telepek védelme

  • Nemzeti támogatások újragondolása, egyszerűsítése

  • Uniós jogalkotás korrigálása és fogyasztóorientált piacvédelem

Európai trendek

Csorbai Attila arra is rámutatott: a baromfihús az egyetlen húsfajta, melynek fogyasztása nő Európában, miközben a többi típus stagnál vagy csökken. – Az EU-ban is nő a fogyasztói igény az olcsóbb, gyorsabban előállítható húsok iránt – ez a baromfitermékeknek kedvez. Ugyanakkor a termelés szerkezete változik: Nyugat-Európa visszaszorul, Kelet- és Dél-Európa (így Magyarország is) előtérbe kerül – fogalmazott.

Stabilizálódott a húsmarha-állomány, de komoly kihívások előtt áll az ágazat

takarmányozás

dr. Wagenhoffer Zsombor a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének ügyvezető igazgatója – fotó: Agroinform.hu

A magyar húsmarha-ágazat helyzetéről, kihívásairól és lehetőségeiről beszélt dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. Mint elmondta, bár az állatlétszám csökkenése az elmúlt évben megállt, a szektor jövőjét számos tényező befolyásolja – különösen a járványhelyzet és a nemzetközi piaci akadályok.

„A legfrissebb adatok alapján elmondhatjuk, hogy Magyarországon a szarvasmarha-állomány 2020-ban érte el a csúcsot, mintegy 930 ezer egyeddel. Ezt követően azonban folyamatos csökkenés volt tapasztalható, amely 2024-re stabilizálódott, az állomány nagysága jelenleg 860 ezer körül alakul". Hozzátette: a húsmarha-állomány növekedése 2020-ig folyamatos volt, azóta inkább stagnálás figyelhető meg. Európai viszonylatban a szarvasmarha-létszám csökkenése már 2016 óta tart, elsősorban a tejelő tehenek számának visszaesése miatt. „A tejtermelés hatékonysága folyamatosan javul, egyre kevesebb tehénnel lehet előállítani ugyanazt a mennyiséget, ami természetesen hatással van az állomány összetételére is" – mondta.

Minőségi fejlődésre van szükség

Az ügyvezető igazgató kiemelte, hogy a magyar húsmarha-tenyésztésben az elmúlt években megindult egyfajta pozitív irányú minőségi átalakulás, amelyet a 2019-ben bevezetett tenyészállat-beállítási támogatás is segített.

„A támogatás ösztönözte a tenyésztőket arra, hogy ellenőrzött származású, minőségi tenyészállatokat vásároljanak. Ennek köszönhetően jelentősen csökkent a szürkezónás, papír nélküli állatok aránya, ami hosszú távon javítja a hazai állomány genetikai potenciálját" – hangsúlyozta a szakember.

Exportorientált ágazat – nyitott piacok nélkül nem működik

A húsmarha-ágazat kifejezetten exportorientált. „A hazai marhahúsfogyasztás alacsony, így a magyar húsmarha-tenyésztés jövője nagymértékben függ a külpiaci lehetőségektől. Történelmi hagyományainkhoz hasonlóan ma is az export biztosítja az ágazat fennmaradását" – mutatott rá az ügyvezető igazgató.

Ezért is okozott komoly gondot a közelmúltbeli száj- és körömfájás-járvány, amely miatt számos ország – köztük Ausztria, Csehország és Románia – korlátozta a magyar élőállat-behozatalt. „Bízunk benne, hogy ezek a korlátozásokat hamarosan feloldják, hiszen Magyarország az uniós előírásoknak megfelelően kezeli a járványhelyzetet, és nincs indok arra, hogy a piacainkat tartósan lezárják" – tette hozzá.

Technológiai kihívások és fejlesztési irányok

Dr. Wagenhoffer Zsombor rámutatott arra is, hogy a magyar húsmarha-ágazat versenyképességét befolyásolja a technológiai fejlettség szintje. „A húsmarha-tartás természetéből adódóan kevésbé tőkeigényes, ugyanakkor rendkívül költségérzékeny, éppen ezért fontos, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyan használják fel a gazdálkodók. Az állattartó telepek korszerűsítése, a megfelelő karámrendszerek, kezelőfolyosók, mérlegek kialakítása, a szálastakarmány tető alatti tárolása és a magas szintű gyepgazdálkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar termelők fel tudják venni a versenyt a régiós országokkal."

Hozzátette: a járványvédelem kérdése is előtérbe került, de fontos megtalálni az egyensúlyt a szükséges óvintézkedések és az életszerű gazdálkodás között. „Nem szabad túlzásba vinni a szabályozásokat, hiszen a húsmarhatelepek többsége családi gazdaság, ahol alacsony a személyi forgalom. A cél az észszerű védekezés."

Árviszonyok és piaci kilátások

„Az idei év elején soha nem látott árakat tapasztaltunk a húsmarhapiacon, azonban a járványhelyzet hatására ezek visszaestek, elsősorban a kereslet csökkenése miatt" – fogalmazott dr. Wagenhoffer Zsombor. Hozzátette: a legnagyobb problémát jelenleg nem az árak átmeneti csökkenése, hanem a piacok beszűkülése jelenti.
„Bízunk abban, hogy néhány héten belül rendeződnek a külpiaci viszonyok, és újraindulhat az export. Az ágazat túlélése érdekében kulcsfontosságú, hogy a döntéshozók uniós szinten is fellépjenek a diszkriminatív nemzeti intézkedések ellen."

„A minőségi fejlődés folytatása, a külpiacok megnyitása, valamint a technológiai fejlesztések biztosíthatják a szektor hosszú távú versenyképességét. Ehhez azonban szükség van kiszámítható támogatási környezetre, észszerű szabályozásra és élénk külkereskedelmi kapcsolatokra" – zárta gondolatait a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója.

Sertéságazat: látszik a fény az alagút végén?

takarmányozás

Fitos Gábor, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének ügyvezető igazgatója – fotó: Agroinform.hu

Fitos Gábor, a Magyarországi Sertéstenyésztők és Sertéstartók Szövetségének ügyvezető igazgatója szerint a magyar sertéságazat komoly kihívásokkal néz szembe, de vannak biztató jelek is.

Elmondása alapján a tenyészkoca állatjóléti támogatási rendszerben jelenleg körülbelül 203 ezer koca vesz részt Magyarországon, ami az elmúlt évben jelentősen, több mint 15 ezer egyeddel nőtt. Ez főként a beruházásoknak köszönhető, hiszen több sertéstartó telep fejlesztése fejeződött be, új kapacitások álltak termelésbe, valamint modernebb genetika került az istállókba. A technológiai fejlesztések, az automatizálás továbbra is fókuszban lesz, elengedhetetlen, hiszen a munkaerőhiány folyamatos problémát jelent az ágazatban.

A sertés (hízó) állatjóléti támogatási rendszerben évente 4,3-4,5 millió állatra igényelnek a gazdák állatjóléti támogatást, negyedéves bontásban pedig körülbelül 1,1-1,2 millió hízóra. Tavaly összesen 4,7 millió sertést vágtak le Magyarországon, beleértve az importból származó állatokat is.

A koncentráció erősödik

Fitos Gábor kiemelte, hogy a hazai termelés 85%-át mindössze 110 nagy termelő adja, míg a kisebb és közepes gazdaságok száma folyamatosan csökken. Az elmúlt 5 éves időszakban mintegy 250 kisebb termelő hagyta abba a tevékenységét, főként az ASP, a COVID és az felvásárlási ár ingadozása miatt. Természetesen lettek régi/új belépők, visszatérők is, de ennek mértéke elmarad azon termelői számtól, akik felhagytak tevékenységükkel. A koncentráció tehát erősödik, a kihívásokkal pedig elsősorban a nagyobb telepek tudnak megbirkózni.

Két sikeres év van mögöttünk

A jövedelmezőséget illetően Fitos Gábor elmondta, hogy az elmúlt két év sikeres volt, de ezt megelőzően kifejezetten nehéz időszakot éltek meg a termelők. 2023-24-ben ösztönözték a sertéstartókat beruházásokra, hiszen a piaci környezet kedvező volt. Az idei év azonban alacsonyabb felvásárlási árakkal, magasabb inputköltségekkel indult, majd márciusban a ragadós száj- és körömfájás (RSZKF) miatti rendkívüli helyzet nehezíti a működést, különösen a Dunántúlon. Hozzátette, hogy nyárra a szakmai konszenzus szerint sertéshiány alakulhat ki Magyarországon, ami a vágóhídi oldalt állítja kihívások elé.

Piaci kihívások

Az export-import viszonylatában tavaly főként Romániába, Szerbiába és Horvátországba irányult a kivitel, míg az import fő forrásai Németország, Szlovákia és Dánia voltak, ahonnan mintegy 500 ezer malac érkezett. Ez a szám csökkenő tendenciát mutat, mivel a hazai telepek egyre hatékonyabban termelnek, és versenyképesek a külföldi beszállítókkal szemben.

A legnagyobb kihívásként a megemelkedett termelési költségeket, az önköltség növekedését és az EU-s szabályozások negatív hatásait nevezte meg az igazgató. A jövőbeni lendületet a beruházási támogatásokban, a stabil piaci környezetben és a regionális exportpiacokban látja, mint például Lengyelország, Románia, Szerbia és Horvátország. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy újra mentes legyen Magyarország az RSZKF-től, és normalizálódjon az exportlehetőség.

Összegzésként elmondta, hogy bár az európai trendek az állománycsökkenésről szólnak, Magyarországon az elmúlt két évben sikerült stabilizálni a helyzetet. Ugyanakkor a kihívások folyamatosak, és csak a fejlesztések és a piaci alkalmazkodás révén maradhat versenyképes a magyar sertéságazat.

Kiskérődzők: tudatos állattartás és intenzifikáció szükséges a fenntartható fejlődéshez

takarmányozás

Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid, a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója – fotó: Agroinform.hu

A fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen az intenzifikáció és a tudatos állattartás – állítja dr. Mezőszentgyörgyi Dávid, a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója. A szakember a hazai juh- és kecsketartás jelenlegi helyzetéről, kihívásairól és lehetőségeiről szólva elmondta: Magyarországon jelenleg mintegy 7-8 ezer gazdaság foglalkozik juh- és kecsketartással, a legkisebbektől – ahol akár csak egyetlen állatot tartanak – a nagy állattartó telepekig, ahol időszakosan több tízezer állat is előfordulhat.

A kecsketartásban a legjellemzőbb az alacsony létszám: átlagosan 15-30 egyedet tartanak, de az ország legnagyobb tejelőkecske-tartója is mindössze 400 egyeddel dolgozik. A juhágazatban az átlagos anyaállatlétszám 50-150 közötti, azonban dr. Mezőszentgyörgyi Dávid szerint egy önfenntartó, jövedelmező családi gazdaság számára 1000 anyajuh az az optimális létszám, amelyből már kizárólagosan meg lehet élni. Ehhez képest az országos anyajuhállomány 720 ezer körüli, a teljes juhállomány pedig eléri az egymillió egyedet.

Technológiai szórás és gazdaságossági kihívások

Az ágazat technológiai fejlettsége meglehetősen heterogén. Míg néhány intenzív tejelő gazdaság már gépi fejéssel dolgozik és modern technológiát alkalmaz, a többség továbbra is extenzív módon tartja az állatokat. Vannak, akik ártéri területen, épület nélkül tartanak őshonos fajtákat, gyakran hobbicélból vagy tájkarbantartás céljából. Ez utóbbi funkció a szakember szerint egyre inkább felértékelődik Európában, hiszen a juh és a kecske is alkalmas olyan területek kezelésére, amelyek nem megfelelőek más haszonállat számára – például hegyvidéki vagy gyepesített régiókban.

Fejlesztési irányok és ágazati célkitűzések

– A szakmaközi szervezet két fő fejlődési irányt lát: az egyik az extenzív tartás fenntarthatóbbá tétele, a másik az intenzív, hús és tejelő irányvonal erősítése – válaszolta kérdésünkre a szervezet ügyvezető igazgatója. – A legnagyobb fejlődési lehetőség a tejelőjuh- és kecsketartásban lehet, mivel világszerte egyre nagyobb az érdeklődés a juh- és kecsketej iránt, különösen a laktózérzékenyek körében. A legfontosabb cél az 1,2-es szaporulati mutató elérése anyajuhonként, szemben a jelenlegi 0,6-0,8-as értékkel. Ezt részben genetikai szelekcióval, de még inkább a sűrített elletés – azaz kétévente három ellés – bevezetésével lehetne elérni. Ez utóbbi lehetővé teszi, hogy ne csak húsvétra, hanem karácsonyra és nyár végére is legyen bárány a piacokra.

Húsfeldolgozás, piacfejlesztés és exportlehetőségek

A szakember szerint jelentős fejlesztési igény mutatkozik a hazai vágókapacitás terén is. A jelenlegi maximum 100 ezer bárány levágására elegendő kapacitással szemben egy esetleges válsághelyzet – például exportkorlátozás – esetén 600 ezer állatot kellene itthon levágni. Ennek biztonságos kezeléséhez legalább egy 200 ezres kapacitású vágóhídra lenne szükség.

– Az exportpiacok stabilak, a magyar bárányhús keresett áru az olasz, arab és nyugat-európai piacokon. Az ágazat célja ugyanakkor az, hogy a kivitel mellett belföldön is növekedjen a fogyasztás – jelenleg évente fejenként alig 30 dekagramm juhhúst fogyasztunk, ami meglehetősen alacsony – fogalmazott a szakember.

Járványhelyzetek és kihívások

Mint az köztudott, az elmúlt időszak járványai, mint a ragadós száj- és körömfájás vagy a kiskérődzők pestise, komoly kihívást jelentettek az állattartó szektor egésze számára. Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid szerint az érintettek (gazdák, kereskedők, hatóság, állatorvosok) gyors reagálása és a szakmaközi szervezet nemrég elfogadott etikai kódexében foglalt előírások betartása is segített megőrizni az exportpiacokat. A jövőben a kéknyelv-betegség elterjedése jelenthet veszélyt, de szerencsére már elérhető a vakcina. Ennek használata azonban az ország mentességének elveszítését is jelentheti. Szerencsére az Európai Unió felismerte, hogy a gazdaság működőképességének megőrzése érdekében a járványügyi tiltásokat nem szabad egész országokra, régiókra kiterjeszteni. A szabályok elfogadása után már mikrorégiós szabályozásokkal elkerülhető az országos exporttilalom.

Takarmányozási és klimatikus kihívások

A klímaváltozás, különösen az aszályos időszakok, új kihívások elé állítják a juh- és kecsketartókat, hiszen a csapadékhiány a legelőket is meggyötri. Ezért egyre fontosabb a takarmány frissességének megőrzése, a gyepgazdálkodás fejlesztése és a helyben előállított abraktakarmány szerepe. A másodvetéses takarmánynövények és hagyományos gyakorlatok (mint a zabos bükköny) újbóli felfedezése kulcsfontosságú lehet.

Fogyasztásösztönzés és marketing

A hazai fogyasztás élénkítése érdekében több promóciós kampány is fut. A spanyol Interovic-kal közösen indított hároméves program célja, hogy a bárányhúst új, modern köntösben – például bárányburger vagy tépett húsos szendvics formájában – mutassák be, elsősorban a fiatalabb generációk és a séfek körében – zárta mondandóját dr. Mezőszentgyörgyi Dávid.

A magyar tejágazat kihívásai és lehetőségei 2025-ben

takarmányozás

Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója – fotó: Agroinform.hu

Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint a magyar tejágazat előtt álló legnagyobb kihívások közé tartozik a technológiai fejlesztés, a munkaerőhiány és a piaci verseny, de megfelelő beruházásokkal és innovációval a szektor versenyképes maradhat.

Gazdaságok száma és koncentráció

A tejtermeléshez kötött tehéntámogatást jelenleg 2500-3000 gazda veszi igénybe, azonban az árutermelés gerincét a 400-500 legnagyobb telep adja. Ez a koncentráció az egyik legnagyobb Európában. A nagyobb tejfeldolgozók száma 8-10, de ha a kisebb üzemeket is számba vesszük, beleértve a kézműveseket is, akkor ez a szám 100 fölé emelkedik. A tej- és tejtermékforgalom nagy része a 10 országos kereskedelmi láncon keresztül cserél gazdát, míg a nagykereskedőknek a késztermékimportban és nyerstej-kivitelben van szerepe.

Technológiai fejlettség és fejlesztési irányok

A magyarországi tejtermelés a genetikai háttér és a termelési paraméterek tekintetében élen jár. Az intenzív tejtermelés koncentrált üzemekben, magas szakmai színvonal mellett folyik, kiváló alapokat teremtve a minőségi tejtermeléshez. Az elmúlt két évtizedben jelentős technológiai megújulás történt, de további beruházásokra, akár alapvető technológiaváltásra is szükség van. Fontos területek közé tartozik a telepi informatikai programok, nyilvántartások beszerzése, automatizálás, robotizálás, gazdaságátadás, fenntartható gazdálkodást biztosító termelési technológiák, valamint modern termelésirányítási rendszerek elterjedésének ösztönzése. Az állatjóléti és állategészségügyi beruházások szintén kiemelt jelentőséggel bírnak.

– A hazai feldolgozó vállalatok gyakran technológiai és mérethatékonysági lemaradásban vannak uniós és regionális versenytársaikhoz képest – közölte Harcz Zoltán. – A támogatási és fejlesztési célok között szerepel a mérethatékonyság növelése, energiahatékonyság, technológiai modernizáció, élőmunka kiváltása, digitalizáció és innováció, különösen a funkcionalitás és hozzáadott érték növelése terén. A magas minőségű magyar nyers tej legnagyobb részét itthon kell tartani, feldolgozása és értékesítése helyben kell hogy történjen.

Kibocsátási számok és belföldi értékesítés

Az éves tejtermelés az elmúlt évek átlagában 2 milliárd kilogramm, melynek 83-85%-át vásárolják fel. A fogyasztói folyadéktej-termelés 520 ezer tonna, sajtból 90 ezer tonnát, savanyított termékekből 105-110 ezer tonnát, vajból pedig 9-11 ezer tonnát állítanak elő évente.

Felvásárlási árak, export, import

A 2023. évi átlagos felvásárlási ár 176 Ft/kg volt, míg 2024-ben 172 Ft/kg-ra csökkent. 2025 első három hónapjában azonban a nyers tej átlagára 205 Ft/kg-ra emelkedett, ami pozitív irányú változást jelez – fogalmazott az ügyvezető, akitől azt is megtudtuk: 2024-ben 338 ezer tonna nyers tejet, 54 ezer tonna dobozos tejet, 44 ezer tonna sajtot, 37 ezer tonna savót és 12 ezer tonna tejszínt exportáltunk. Ugyanebben az évben 71 ezer tonna sajtot, 49 ezer tonna dobozos tejet, 60 ezer tonna savanyított terméket és 7,5 ezer tonna vajat importáltunk.

A legnagyobb kihívások

A szakember szerint a tejágazat előtt álló legnagyobb kihívások közé tartozik az állattartó telepeket és tejfeldolgozókat érintő beruházási pályázatok gyors elbírálása és kifizetése, a takarmány és a nyers tej árának alakulása, munkaerő-problémák, az EUR/HUF árfolyam ingadozása, valamint a kereskedelempolitikai piaci beavatkozások, mint az árstop, a kötelező akciózás és az árrésstop. További problémát jelentenek a káros inflációs folyamatok és a hazai tej és tejtermékek asszociációja, valamint a növényi alapú utánzatok okozta piaci kihívások.

Takarmányozási dilemmák

Harcz Zoltán szerint a takarmányozás kérdése továbbra is kulcsfontosságú a tejtermelés gazdaságossága szempontjából. A tömegtakarmány termesztését egyre inkább befolyásolja a változó klíma, amely aszályos időszakokat eredményez, komoly kihívás elé állítva a gazdákat. Az aszály következményeként csökkenhet a terméshozam, romolhat a takarmány minősége, ami közvetlenül kihat a tejtermelés volumenére és költségeire.

További problémát jelent az aflatoxin kérdése, amely a szennyezett takarmány révén közvetetten a tej minőségét is veszélyeztetheti. Az aflatoxin elleni védekezés extra költségekkel jár, miközben a fogyasztói elvárások egyre szigorúbbak az élelmiszer-biztonság terén.

Az Európai Unió és az USA között kialakuló vámháború lehetősége szintén negatívan érintheti az ágazatot, különösen az importszójára és -kukoricára kivetett esetleges vámok miatt. Mivel a hazai takarmányozás jelentős részben támaszkodik ezekre az importált alapanyagokra, a drágulás tovább növelné az önköltségeket, ami csökkentheti a versenyképességet mind belföldön, mind az exportpiacokon.

Mi adhat lendületet az ágazatnak?

Harcz Zoltán kiemelte, hogy a tejágazat fejlődésének egyik legfontosabb feltétele a Vidékfejlesztési Program (VP) pályázatainak gyors elbírálása és kifizetése. A beruházások ütemének felgyorsítása lehetővé tenné a technológiai lemaradások csökkentését, a versenyképesség javítását, valamint a modern, fenntartható gazdálkodási megoldások szélesebb körű elterjedését.
Szintén nagy segítséget jelentene, ha a kereskedelempolitikai eszközöket, mint az árstopok és kötelező akciózások, fokozatosan kivezetnék a rendszerből. Ezek a beavatkozások ugyanis torzítják a piacot, csökkentik a termelők mozgásterét és akadályozzák a hosszú távú, kiszámítható gazdálkodást.
A szakember szerint kulcsfontosságú lenne az állategészségügyi veszélyhelyzet mielőbbi megszűnése, hiszen a jelenlegi járványügyi kockázatok nemcsak közvetlen költségekkel járnak, hanem a piaci bizalomra is negatívan hatnak, különösen az exportpiacokon.

Pozitív hatással lehetne a hazai tejágazatra a belföldi fogyasztás bővülése is, amely egyúttal csökkentené az importfüggőséget. Harcz Zoltán hangsúlyozta, hogy a magyar tej és tejtermékek minősége világszínvonalú, ezért fontos, hogy a fogyasztók tudatosan válasszák a hazai termékeket.

Végül: a külpiacok újraindítása és bővítése szintén lendületet adhatna az ágazatnak. Az exportpiacok stabilizálása, új piacok megszerzése segíthet abban, hogy a magyar tejipar hosszú távon is fenntartható és jövedelmező maradjon.

Ez a cikk a Takarmányozás innovatívan Agroinform TechMag-ban jelent meg. A TechMag az Agroinform interaktív magazinja, amit itt tudsz végiglapozni:


Olvasd el a TechMag előző lapszámait is a Magazin rovatunkban.