Dr. Nagy István agrárminiszterrel a 82. OMÉK-on beszélgettünk a tejiparban történt közelmúltbeli történésekről, a küszöbön álló Mercosur-megállapodásról és a magyar mezőgazdaság lehetőségeiről.

Tejtermelésben a csúcson vagyunk, ezt nem veszélyeztetheti semmi

A kormány beavatkozott az Alföldi Tej külföldi felvásárlási kísérletébe, mondván, nemzeti érdek a tejfeldolgozó magyar kézben tartása. Láthattuk a répcelaki sajtgyár esetében, amely nemrég jelentette be üzembezárását, mennyi mozgástere van a kormányzatnak egy külföldi tulajdonos döntései kapcsán. Hogyan látja a két esetet?

Az Alföldi Tej színmagyar tulajdonú cég, a répcelaki sajtgyár pedig már külföldi, ez valóban egy óriási különbség. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk védeni a magyar tejipart, amely egy stratégiai ágazat része, ráadásul a magyar tejtermelés nagyon korszerű körülmények között bizony versenyképes.

Ebben egész Közép-Európában a csúcson vagyunk, még a déli országok tejigényét is mi elégítjük ki. Ezt nem veszélyeztetheti semmi.

Nem lehetséges, hogy mindaz a piaci előny porba hulljon, amellyel rendelkezünk, csak azért, mert esetleg egy külföldi tulajdonosnak más üzleti elképzelése van, mint a magyar termelők kiszolgálása. Ezért volt helyes lépés a magyar kormány részéről, hogy meghozta ezt a döntést. Hozzáteszem, erre az Európai Unió minden jogi lehetőséget meg is ad.


Vajon kellően korszerű a tejfeldolgozás minden szakasza az országban?

A pályázatok rendelkezésre álltak, nyugodtan pályázhatott volna a répcelaki külföldi tulajdonos is. A világ azonban abba az irányba halad, hogy mindenki koncentrálja a tevékenységét, egy telephelyen igyekszik megvalósítani mindent, ebben az esetben a tulajdonos úgy döntött, hogy nem itt fejleszt.

Éppen ezért soha nem adhatjuk nyugodt szívvel el a magyar feldolgozóipart, mindig veszélyeket hordozhat.

Ugyanis soha nem tudhatjuk, hogy az ő termelési eredményei, piaci helyzete hogyan alakul, mígnem egyszer csak azt vesszük észre, hogy bezár. Ekkor már senki nem foglalkozik azzal, hogy a termelők, akik eddig oda szállítottak, és akikkel partneri viszonyban álltak, másnap hová mennek. Ez mindig egy kockázat, nem véletlen az a stratégiai döntés sem, hogy miután túlvoltunk a Covid-járványon, benne jártunk a történelmi aszályban, a kormány felismerte: a magyar mezőgazdaság versenyképességét az szolgálja legjobban, ha a feldolgozottsági szintet növeljük. Ezért történt az, hogy a nemzeti társfinanszírozás mértékét, Európában egyedül, a maximális szintre állítottuk be, azaz

minden gazdáknak kifizetett 100 euróból 20 jön az EU-ból, és 80-at nemzeti, hazai forrásból teszünk hozzá.

Időközben megháromszoroztuk a rendelkezésre álló pénzt, és ezzel 7 év alatt 21 évet tudtunk előrelépni, hiszen a legújabb technológiákkal hajtjuk végre a beruházásokat. Így tudjuk nemcsak utolérni, hanem leelőzni is a vetélytársainkat. 2030-ra a magyar mezőgazdaság az Európai Unió dobogósai közé fog tartozni.


nagy istvan


V4+2: Közös a fenyegetettség, működik az összefogás

Küszöbön lehet a Mercosur-megállapodás aláírása, ami ellen több ország tiltakozik. Korábban egy V4-vétó is körvonalazódott, Lengyelország viszont úgy döntött, most már a tiltakozás mellett a felkészülést is megkezdi arra az esetre, ha érvénybe lép a dél-amerikai import vámmentessége. Hogy állunk a Visegrádi 4-ek összefogásával?

Az agrárium területén jól működik a V4, hiszen közös fenyegetettségben vagyunk, akár az ukrán mezőgazdasági termékekkel kapcsolatban, akár ebben a kérdésben. Van közös erőfeszítés, és vannak közös győzelmek. Ilyen volt az, amikor le tudtuk zárni a határt, mert az egy közös fellépés volt, illetve hogy nem kaptunk túlzottan nagy büntetést, ami miatt gyorsan fel kellett volna oldani ezt a zárat, az a V4 összefogásának volt köszönhető. Tegyük hozzá,

a V4 mellett Románia és Bulgária is mindig becsatlakozik, ilyenkor 6 ország "fut együtt".

A Mercosur kapcsán is egyeztetünk, mindenki megnézi pro és kontra, milyen előnyei és hátrányai származnának belőle, és mi is nehéz helyzetben vagyunk, mert exportorientált ország vagyunk, és nem csupán mezőgazdasági termékekben, amiből dupla mennyiséget állítunk elő. Nehéz azt mondani, hogy nincs szükség a kereskedelemre, de mérlegre kell tenni az előnyöket és a hátrányokat, és mindent egybevetve számunkra ez kockázatos, mert egyszerre jelennek meg az ukrán termények az EU-ban, és rögtön jön hozzá a dél-amerikai import. Megvan a megállapodás Kanadával, folynak a tárgyalások a Csendes-óceán térségében lévő országokkal. Más probléma is van: nincs tükör klauzula, azaz a behozott termékekkel szemben nem elvárás, hogy ugyanolyan feltételekkel termeljék és ugyanolyan minőségi követelményeknek feleljenek meg, mint az itthoniak.

Mindig versenyelőnyben lesznek a miénkkel szemben, a piacvesztés mellett tehát élelmiszer-biztonsági szempontból is veszélyes.


200 milliárdos keretre 650 milliárdos igény: oda fogjuk adni

Ahogy változik a világrend, és más gazdasági ágak is keresik az új utakat, kapcsolatokat, a magyar mezőgazdaság is keres-e, talál-e ilyeneket?

Természetesen, hiszen a magyar gazdaság a méreténél fogva is alkalmas arra, hogy gyorsan alkalmazkodjon. Az új pályázatok pont ezt segítik, és látszik, hogy a gazdálkodók ezt értik is, hiszen

a 200 milliárdos keretre 650 milliárd forintos igény mutatkozik, és ezt mind oda is fogjuk adni.

Így találunk csak kiutat abból a helyzetből, amit például az ukrán termékek okoznak. Ha az ukrán búzaszem versenyez a magyar búzaszemmel, mindig veszítünk. Ha azonban az ukrán búzaszem egy minőségi magyar élelmiszerrel találja szemben magát, akkor mi nyerünk. Komoly piaci potenciál a prémium termékek kategóriája, ezekkel kisebb területen nagyobb jövedelmet lehet realizálni, és ott vannak még az egyéb igények, a gluténérzékenység vagy a divatirányzatok, diéták, ez mind kihívás, de óriási lehetőség is, csak legyen meg a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás is.