"Nincs más választásuk, mint élni." Így telnek az ukrán gazdák napjai

A kialakult helyzetről a modernfarmer.com terjedelmes riportban számolt be.

Mint írták, amikor egyikükhöz, Igor Mistjukhoz 2022. február 23-án elért az Ukrajna elleni orosz invázió híre, természetesen, aggódott, de megpróbált nyugodt maradni.

Egy héten belül orosz katonák érkeztek Zaporizzsja melletti falujába. A házához közeli repülőtéren bombák csapódtak be. A katonák elfoglalták a közeli házak többségét és elvágták a szabad mozgás lehetőségét. Mindez egyre nagyobb problémát jelentett Mistjuk-nak, aki 500 hektáron termelt búzát, napraforgót és hüvelyeseket.

Amikor Mistjuk és apja egyszer gabonáért ment a tárolóba, autójukat orosz katonák állították meg, egyikük arról kérdezősködött, hová, miért mennek és átkutatta a kocsit fegyvereket keresve. Nem talált semmit, így tovább engedte őket, de a történtek nyomasztották Mistjuk-ot, mert az oroszok elszántnak látszottak és azzal fenyegetőztek, hogy ágyúzni fogják a falut és megölnek mindenkit.

Egy hónap telt el a teljes körű invázió óta, és az élelmiszerkészletek kimerülőben voltak. Amikor Mistjuk már nem tudott enni adni az akkor 8 hónapos kislányának, elhatalmasodott rajta a tehetetlenség és a pánik érzése. Akkor vált világossá számára, hogy családjának ukrán ellenőrzés alatt álló területre kell menekülnie.

"Természetesen ez nem volt könnyű" – mondja Mistjuk, aki Lvivben telepedett le. "Sokat vallattak minket a határon, de mégis sikerült átjutnunk."

Mistjuk az egyik szerencsés. Egyes becslések szerint a megölt, vagy megsebesült civilek száma meghaladja a 25 000-et, és több millió ember szenved a háborútól. Európa-szerte több mint nyolcmillió ukrán menekültet regisztráltak olyan határ menti országokban, mint Lengyelország és Szlovákia. (A cikk szerzője valamiért Magyarországról megfeledkezett... – Horváth Attila) Az orosz megszállás miatt a mezőgazdasági területek jó része idén parlagon maradt, de ez a kisebbik baj, a nagyobb, hogy az oroszok sokat taposóaknákkal raktak tele.

Ukrajna erősen mezőgazdaság-függő

Ukrajna a világ egyik legnagyobb búza-, napraforgó- és árpatermelője. Az ország erősen függ a mezőgazdaságtól, s az ágazat veszteségei most becslések szerint elérik a közel 9 milliárd dollárt. A lebombázott és ágyúzott magtárakban keletkezett károk súlyosak voltak, az ebből fakadó gabonaveszteség nagyjából 12 millió tonnára tehető.

A vetési időszakban sok gazdálkodónak azt kellett eldöntenie, hogy megéri-e az életét kockáztatni a földjeiért. Az ukrán gazdálkodók általában három csoportba sorolhatók. Az elsőket, mint Mistjukot, kitelepítették a gazdaságaikból. Földjeiket használhatatlanná tették az oroszok, vagy megszállt területen van, az ország déli és keleti határai mentén. A gazdálkodók második csoportja még mindig hozzáfér földjeihez, de nem tudták kivinni terményeiket az országból, ugyanis a szokásos exportkikötőket blokád alá vonták az oroszok. A Lengyelországon, Szlovákián és Magyarországon át közlekedő vonatokat időszakosan leállították, ami szűk szállítási keresztmetszetet és vadul ingadozó gabonaárakat okozott Közép-Európában is. A Fekete-tenger menti kikötők használhatatlanok, Mariupol megszállás alatt, a Herszon és Donyeck közelében lévő kikötőket pedig bezárták. Az egyetlen használható kikötő Odessza, de a kiszállítások ott is lelassultak. A gabonához való hozzáférés nélkül az olyan szegény országokban, mint például Szomália, fokozódni fog az éhínség.

Andriy Dykun, az Ukrán Mezőgazdasági Tanács vezetője azt mondta: mivel a gabonaraktárak tele vannak és a szállítás leállt, az export minimálisra csökkent, a gabona egy része a megszállt területek raktáraiban megromlott, illetve megsemmisült a raktárak és gabonasilók bombázása során. Arról pedig nincs információ, hogy mennyi gabonát loptak el.

Tehát a gazdálkodók első két csoportjának vagy nincs földje, amit megművelhetne, vagy nincs hova eladni a terményeit. S van még egy csoport, a harmadik, ennek tagjai valami sokkal veszélyesebbel szembesülnek – taposóaknákkal.

A legnagyobb a veszély a szántókon, réteken, erdőkben

"Kijevben bárhol, bármikor robbanhatnak bombák, de sokkal nagyobb a veszély az erdőkben és a szántóföldeken, réteken." – fogalmazott Olekszandr Schelokov, egy Kijev melletti tejtermelő.

A februári invázió éjszakáján Schelokov nem habozott. A farmja túl közel van Kijevhez, a bombázás pedig szinte  azonnal megkezdődött. Amikor pedig rövid időn belül megszűnt az áramszolgáltatás és az ivóvíz-ellátás, tudta, feleségével, 3 lányával és rokonaival menekülniük kell.

"Először megpróbáltunk az autópályán menni, de az oroszok lezárták. A mezőkön keresztül menekültünk." Schelokov nehéz döntést hozott, szétválasztotta családját. A fele Kijev felé ment, a másik fele délre, Uman felé. Schelokov pedig megfordult és hazament.

"Visszatértem a farmra. Felelős voltam ezekért az állatokért, akik élelem és víz nélkül maradtak. Szükségük volt rám. Láttam, ahogy néhány szomszédom éppen kinyitotta a gazdasága kapuját, és az állataikat szabadon engedték. Ezek nagyon hamar elpusztultak a bombák miatt..." – mondta.

Az invázió előtt Schelokov teheneit és kecskéit Kijev külvárosában, három helyen tartotta. Két farmja teljesen megsemmisült az állatokkal együtt. A bűntudat, amit még mindig érez emiatt, érzékelhető. Azt mondja, hogy nagyjából 38 tehén és két tucat kecske maradt a harmadik helyszínen, ahol a családi háza is áll. Reméli, hogy idén gyarapíthatja állományait, és helyreállíthatja gazdaságait, pótolva mind az állatokat, mind a megsemmisített eszközöket. Ez azonban hosszú folyamat lesz, mivel gazdaságát taposóaknák veszik körül. "Itt egyáltalán nincs biztonság" – mondja.

A Schelokovhoz hasonló gazdák számos nehézségének egyike az, hogy nem lehet tudni, hány taposóakna és robbanóanyag vár rájuk országszerte. Humanitárius segélyszervezetek érkeztek az országba, hogy megkezdjék az aknamentesítést, de nincsenek megbízható információik az elaknásított területek mennyiségéről. Csak azt tudják, hogy a munkálatok évekig fognak tartani...

Az egyik ilyen vállalat az FMC Corporation, a globális ag-tech vállalat, melynek székhelye az Egyesült Államokban található, de világszerte rendelkezik leányvállalatokkal. A vállalat együttműködik a The HALO Trust humanitárius ügynökséggel, amely aknamentesíti a korábbi háborús övezetek területeit. Az FMC pénzügyileg támogatja a HALO csapatát; Az Ukrajnában keletkező bevételük 3%-át aknamentesítésre fordítják. Mark Douglas elnök-vezérigazgató szerint ez csak a kezdete annak a támogatásnak, amit az FMC nyújtani kíván.

A taposóaknák eltávolítását a HALO Trust csapata végzi – fotó: modernfarmer.com

Az aknamentesítési erőfeszítések pénzügyi támogatása mellett az FMC az inváziót követő két héten belül leállította teljes oroszországi jelenlétét. Douglas szerint ez részben humanitárius, részben üzleti döntés volt. Körülbelül 80 orosz alkalmazott maradt hátra. A piac ilyen hirtelen elhagyásának pénzügyi hatása is volt – nagyjából 25 millió dollárba került a vállalatnak.

"Még soha nem volt olyan megbeszélésem az európai divízió elnökével, amelyen arról kellett volna egyeztetnünk, hogy műholdas telefonokat, golyóálló mellényeket és egyéb felszereléseket vásároljunk az alkalmazottainknak. Ez nem a szokásos üzletmenet" – mondja Douglas. "Jó érzés, hogy helyesen cselekszünk a munkavállalóink és Ukrajna népe érdekében."

Nagy szükség lenne pick-upokra

Az Ukrán Mezőgazdasági Tanács elnöke, Dykun szerint jelenleg az elaknásított területek jelentik a legnagyobb akadályt a gazdák számára országszerte, ezt követi a szállítás gondja, pontosabban a háború miatt a kisteherautók hiánya. Pick-upokra lenne szükség, mert azokat a gazdák könnyen tudják kezelni és szállíthatják velük a gabonájukat. A Tanács most ilyen járműveket kér Európától, az Egyesült Államoktól, Kanadától, amelyeket Ukrajnába szállíthatnak segítségnyújtás céljából.

"Az, hogy elhagyjuk Ukrajnát, és máshol élünk, nem lehet a mi döntésünk" – mondta Dykun. – "Maradni viszont nagyon nehéz, és ez már nem is a pénzkeresésről szól, hanem a túlélésről."

Az olyan gazdák, mint Schelokov, akik visszatértek gazdaságaikba, nem képesek sokat termelni vagy pénzt keresni. "Nincs nyereség. Nem keresek pénzt a gazdaságban. A barátok és rokonok segítettek anyagilag és jótékonysági alapítványok tartanak életben. Így tudtam tíz kecskét és takarmányt vásárolni."

Az olyan gazdák, mint Mistjuk, nem tehetnek mást, várniuk kell. Becslése szerint akár 10, vagy 15 évbe is beletelhet, amíg újra teljes fordulatszámon működhet a gazdasága. Felszerelése megsemmisült, földjei, legelői pedig tele vannak taposóaknákkal.

"Vannak ismerőseim Herszonból, akiknek a földjeit ősszel aknamentesítették, ők azt mondták, hogy 200, vagy 300 dollárt kell fizetniük egy hektárért. Nekem 500 hektárom van..." – magyarázta.

Addig is Mistjuk felesége és kisgyermeke Lvivben él, a férfi alkalmi munkákat vállal és egyelőre egy barátja farmján dolgozik, amíg vissza nem térhet otthonába. És vár...

"Úgy érzem, hogy a háború megfagyasztott minket" – mondja. – "Az ukrajnai háború témája egyre kevesebb figyelmet kap a közvéleménytől, és végül a világ elfelejt minket. De az emberek továbbra is élnek. Nincs más választásuk, mint élni."