A Nílus már évezredekkel ezelőtt is konfliktusok forrása volt, most pedig küszöbön áll az újabb vízháború. Etiópia Afrika legnagyobb gátját építette fel a Kék-Níluson, és bár az erőmű egyelőre nem fenyegeti a folyón lejjebb fekvő Szudánt és Egyiptomot, a klímaváltozás korában, a súlyosbodó aszályok idején megváltozhat a helyzet – írja a 24.hu.

Egyiptom és a térség más országai számára mindig is kiemelt jelentőségű volt a Nílus, és ma is létszükséglet a folyón osztozó országok – Egyiptom, Szudán, Etiópia – számára, ennélfogva könnyen konfliktusok forrásává válhat. A feszültséget tovább élezi a klímaváltozás, hiszen az egyre gyakoribb és hevesebb aszályok még értékesebbé teszik a vizet. Ez komoly veszélyt jelent a mezőgazdaságra nézve is, de számtalan egyéb konfliktushoz is vezethet.

Amikor az aszály egy-egy tágabb régiót sújt, az államokon át húzódó folyók és az azokkal kapcsolatos megoldások nagyon kényes kérdéssé válhatnak; a lejjebb található államok több vizet követelhetnek a folyást gátakkal szabályzó szomszédos államtól. Ez történik az afgán–iráni határon is, ahol a Helmand vize miatt rendkívül feszült a helyzet.

A Nílus vizéért is vízháború fog kirobbanni?

A globális felmelegedés régiónként eltérő következményekkel járhat. Kelet-Afrikában egyre több a száraz periódus. Az ENSZ előrejelzése alapján a Nílus vízhozama akár 70 százalékkal is csökkenhet 2100-ra, ami katasztrófát eredményezhet, és tovább mélyítik a válságot az átgondolatlan vízgazdálkodási megoldások.

Nílus

A Nílus vízhozama 70 százalékkal is csökkenhet 2100-ra – fotó: Pixabay

Szeptember 10-én fejeződött be a Nagy Etióp Reneszánsz-gát víztározójának utolsó feltöltése. A Kék-Níluson fejlesztett duzzasztó már régóta diplomáciai feszültség forrása Etiópia és Szudán, valamint Egyiptom között. Most a feszültség további erősödése várható.

A szudáni határtól 30 kilométerre lévő, több mint 6000 megawattos, 1,8 kilométer hosszú és 145 méter magas vízerőmű Afrika legnagyobb gátja. Normál szint mellett a mesterséges tó teljes területe több mint három budapestnyi lesz. A víztározó létrehozása miatt közel 20 ezer embert kellett kitelepíteni. Az erőmű várhatóan megduplázza majd Etiópia villamosenergia-termelését, ami rendkívül fontos az ország számára, hiszen jelenleg csak a lakosság 40 százaléka számára biztosított az áramellátás. Ráadásul a villamosság elengedhetetlen a modern gazdaságok felvirágoztatásához, és ez a projekt hatalmas fellendülést ígér Etiópia számára.

A beruházást belső feszültségek és komoly külső nyomás egyaránt kísérték, ugyanis Addisz-Abeba számára kiemelkedő jelentőségű, Szudán és Egyiptom viszont aggodalmát fejezte ki miatta.

Augusztus végén tárgyalások kezdődtek az érintett felek között, azonban nemrégiben Egyiptom törvénytelennek ítélte a beruházás legújabb szakaszát, mondván: Etiópia egyoldalú lépése veszélybe sodorja az egyeztetéseket. Kairó szerint Addisz-Abeba felrúgta a 2015-ben Etiópia, Szudán és Egyiptom között létrejött megállapodást, melynek értelmében a töltési folyamat megkezdése előtt a három országnak meg kellett volna állapodnia a feltöltés és üzemeltetés szabályairól. Az egyiptomi kormány azt mondta, Etiópia semmibe vette a lejjebb található országok érdekeit és jogait, továbbá a nemzetközi jog által garantált vízbiztonságukat.

Szudán, mely szintén nagymértékben függ a folyótól, ugyancsak fenyegetve érzi magát, ráadásul Szudánban a 2003-ban kirobbant dárfúri konfliktus egyik legfőbb okozója az ivóvízhiány volt. A lakosság 80 százaléka a mezőgazdaságból él, és az ehhez nélkülözhetetlen vízszükséglet 90 százalékát a Nílus és annak mellékfolyói adják.

Az etióp kormány viszont úgy gondolja, hogy a gát nem fogja csökkenteni a vízhozamot.

Egyiptom aggodalma ugyanakkor érthető, hiszen az ország vízszükségletének 97 százalékát a Nílusból fedezi, és nemcsak a háztartások nem tudnak működni nélküle, de természetesen a mezőgazdaság sem, főleg mivel a gyapot – mely az ország egyik legmeghatározóbb exportterméke – termesztésének különösen nagy a vízigénye.

gyapot

A gyapottermesztés különösen vízigényes ágazat – fotó: Pixabay

A korábbi szerződések alapján Egyiptomnak és Szudánnak joga van a Nílus szinte teljes vízkészletére, és megvétózhatja a folyásirányban feljebb lévő országok ez irányú projektjeit, azonban Etiópia úgy nyilatkozott, hogy ezek a régi szabályozások már nem érvényesek. A 2010-es években történtek kísérletek egy újabb megállapodás létrehozására, de azoknak bizonyos pontjait Etiópia elutasította.

Normál vízmennyiség mellett Egyiptomnak és Szudánnak sem kell tartania a gáttól, azonban ha lecsökken a Nílus szintje, akkor valóban komoly problémákkal kell szembenéznie az érintett országoknak, az átgondolatlan vízgazdálkodás és az elmaradott infrastruktúra pedig tovább súlyosbítja a helyzetet.

Egy esetleges fegyveres konfliktus újabb menekültválságot indíthat el, ami, miközben az ukrajnai háború zajlik, beláthatatlan következményekkel járhat Európára nézve. Márpedig egyelőre a békés megoldás távolinak látszik.