Az azóta bekövetkezett leépítések és elhibázott döntések miatt azonban a rendszerváltás utáni évtizedekben a vízgazdálkodás és az öntözés háttérbe szorult. A szakember úgy véli, a klímaváltozás okozta kihívásokkal csak átfogó, hosszú távú vízgazdálkodási beruházásokkal lehet felvenni a versenyt.

Dr. Mészáros Csaba vízépítő mérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes docense szerint az 1984-es vízgazdálkodási kerettervben komoly elképzelések születtek az öntözés fejlesztésére. A cél az volt, hogy 2005–2010-re a művelt területek 10–15 százalékát öntözésbe vonják. Bár Magyarország nem tartozott akkor még a feltétlenül öntözésre szoruló országok közé, a biztonságos terméseredményekhez sok növényfaj esetében elengedhetetlen volt a pótlólagos víz.

A folyamat azonban megtört: a pénzügyi kormányzat túl költségesnek ítélte az öntözőtelepek fenntartását, mivel azok kihasználtsága nem volt folyamatos. Az állami támogatás megszűnt, és az öntözésfejlesztés lendülete elhalt. „A rendszerváltás idején még 450 ezer hektár volt öntözésre berendezve, ma alig 100 ezer hektár” – mutatott rá a mérnök.

Vízgazdálkodás karanténban

A vízügyi ágazat a rendszerváltás után drasztikus leépítéseken ment keresztül. A 70-es években még 100–120 ezer ember dolgozott a vízügyben, mára ennek töredéke maradt. Az árvízvédelem ugyan fennmaradt, de a belvízi és öntözési feladatok nagyrészt háttérbe szorultak.

Dr. Mészáros külön kitért a Bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli vitára, amely szerinte meghatározó szerepet játszott abban, hogy a vízügy hosszú időre „karanténba került”. (A bősi elem megépült, de 120 kilométerrel lejjebb a nagymarosi nem – a szerző.) „Onnan indult a hazai vízgazdálkodás vesszőfutása” – fogalmazott.

Szerkezetváltás vagy öntözés?

A szakember szerint bár felmerül a kukorica kiváltása szárazságtűrőbb növényekkel – például a cirokkal –, valójában

nem mondhatunk le teljesen a kukoricáról.

„Ahol öntöznek, különösen a Közép-Tisza vidéken, ott ma is szép terméseredményeket érnek el” – emelte ki.

Hozzátette: a klímaváltozás ugyan egyre nagyobb kihívás, de nem mindenért az emberiség okolható. A szélsőséges időjárás történelmileg is jelen volt, ám az alkalmazkodás eszköze ma is az öntözés fejlesztése lenne.

Elmaradt tározók, kihasználatlan vízlépcsők

Mészáros Csaba rámutatott: a Tiszán és mellékfolyóin több duzzasztó és vízlépcső működik, amelyek mellett jelentős öntözőrendszerek épülhettek volna ki. Azonban a rendszerváltás utáni „földosztások” és a karbantartások hiánya miatt ezek nagy része tönkrement.

tüntetés

Budapest V. kerület, Eötvös tér - Apáczai Csere János utca sarok. Élőlánc a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építése ellen 1988. október 3-án. Az emberek nem sejtették, hogy a jövőjük ellen tüntetnek – Fotó: Fortepan/Philipp tibor

Az 1980-as években még olyan elképzelések is voltak, hogy 2050-re 30–60 milliárd köbméter tározótérfogatot kellene létrehozni – ez 15–30 Balatonnyi vízmennyiség. Ehhez képest a mai valóság az, hogy a lehulló csapadék tározására alig van lehetőség.

A Duna–Tisza csatorna újragondolása

A mérnök szerint komolyan fontolóra kellene venni a Duna–Tisza csatorna megépítését, amely nemcsak hajózási, hanem vízpótlási szempontból is jelentős előrelépést hozna. A Duna alacsonyabb vízszintjéről szivattyúkkal lehetne a Duna–Tisza közére vizet emelni, ami megoldaná a hátság kiszáradását.

Nemzetközi együttműködésben a Vajdaság is részesülhetne a vízpótlásból, hiszen a térségben szintén egyre égetőbb a szárazság. „Ez természetesen hatalmas beruházás lenne, de hosszú távon elkerülhetetlen” – hangsúlyozta.

öntözés

Dr. Mészáros Csaba szerint a megoldás egyértelmű: nagy kapacitású tározók, korszerű vízlépcsők és jól karbantartott öntözőrendszerek kellenek – Fotó: Pixabay

Politikai ciklusok csapdájában

A szakember szerint a legnagyobb probléma, hogy a politika négyéves választási ciklusokban gondolkodik. „Ha árvíz van, megfeledkeznek az aszályról, ha szárazság van, akkor az árvízvédelem kerül háttérbe” – mondta. A hosszú távú, átfogó vízgazdálkodási stratégiák rendre elmaradtak, pedig

a mezőgazdaság biztonsága nemzetgazdasági kérdés.

Megoldás: komplex vízgazdálkodási rendszer

Dr. Mészáros Csaba szerint a megoldás egyértelmű: nagy kapacitású tározók, korszerű vízlépcsők és jól karbantartott öntözőrendszerek kellenek. A szakember végül leszögezte: a jelenlegi helyzetben minden évben nő a kockázat, a termelés bizonytalansága pedig hosszú távon az ország élelmiszer-önellátását is veszélyeztetheti.

Indexkép: BME