A „Forró témák 2026 a mezőgazdaságban” konferencia átfogó képet adott az agráriumot érintő legkritikusabb kérdésekről. A klímaváltozás regionális hatásaitól a talajszerkezet-romláson és az UV-B sugárzás növényélettani következményein át a szőlő aranyszínű sárgaság aktuális helyzetéig, valamint a gazdálkodói döntéshozatal és generációváltás gyakorlati kérdéseiig ívelt a szakmai program.
A Pécsi Egyetemi Borbirtok és a ProFeed Kft. által szervezett szakmai konferenciára február 25-én, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Szentmiklós-hegyi telepén került sor. A rendezvényt Dr. Teszlák Péter, a PTE SZBKI kutatási igazgatójának távollétében Dr. Kun Ágnes nyitotta meg, nyitotta meg, hangsúlyozva: az agrárium előtt álló kihívások csak tudományos alapokon nyugvó, egyszersmind gyakorlatközeli megközelítéssel kezelhetők.
A klímaváltozás hatásai a Dél-Dunántúl régióban
Dr. Bartholy Judit egyetemi tanár, ELTE TTK Meteorológiai Tanszék
Dr. Bartholy Judit előadásában a Dél-Dunántúlon tapasztalható klimatikus trendeket elemezte. Rámutatott, hogy a térségben az átlaghőmérséklet emelkedése mellett a szélsőséges időjárási események gyakorisága és intenzitása növekedett.
Az intenzív csapadékesemények és a hosszabb aszályos periódusok váltakozása komoly terhelést jelent a talaj vízháztartására és a növények élettani működésére. A csapadék időbeli eloszlásának átrendeződése különösen az ültetvénykultúrák és a sekély gyökérzetű növények esetében jelent kockázatot.
Mint rámutatott, a globális melegedés ténye nem vitatható: a mérések szerint a Föld átlaghőmérséklete az iparosodás óta folyamatosan emelkedik, különösen az utóbbi években. Az északi félteke – főként az Északi-sarkvidék – gyorsabban melegszik. A jég olvadása csökkenti a visszaverődést (albedót), a sötét vízfelszín viszont elnyeli a sugárzást, így tovább gyorsítja a felmelegedést.
Dr. Bartholy Judit – Fotó: Agroinform.hu
A szélsőségek – erdőtüzek, tornádók, hőhullámok – egyre gyakoribbak. Az üvegházhatás mechanizmusát már a 19. században leírták, és ismert, hogy a növekvő szén-dioxid-szint melegedést okoz. A CO₂, a metán és a dinitrogén-oxid koncentrációja jelentősen emelkedett; a jelenlegi CO₂-szint az elmúlt 800 ezer évben példátlan. A metán különösen erős üvegházhatású gáz, ráadásul a permafroszt olvadása további kibocsátást indíthat el.
A párizsi megállapodás célja a melegedés 1,5–2 °C alatt tartása, de a jelenlegi trendek ennél jóval nagyobb emelkedést vetítenek előre, ha nem történik érdemi csökkentés.
Magyarországon a nyarak melegebbek és szárazabbak, a telek enyhébbek és csapadékosabbak lehetnek. Nőhet a hőhullámok és az intenzív csapadékesemények száma, ami a mezőgazdaságban termékszerkezet-váltást tehet szükségessé. A kérdés már nem az, hogy változik-e a klíma, hanem az, hogy milyen gyorsan és mennyire tudunk alkalmazkodni.
Az UV-B sugárzás növényélettani hatásai
Dr. Parádi István egyetemi adjunktus, ELTE TTK, Növényélettani és Molekuláris Növénybiológiai Tanszék (ExperiPlant Kft. ügyvezető ig.)
A fény alapvető energiaforrás a növények számára, de nemcsak a jelenléte, hanem a mennyisége és minősége is meghatározó. A fotoszintézis a 400–700 nm közötti látható fényt használja, ám a beérkező teljes sugárzásnak csak kis része hasznosul szénhidrátképzésre; jelentős hányad visszaverődik vagy elnyelődik. A légkör tovább szűri a sugárzást, így a felszínre érkező spektrum már korlátozottabb. Az UVB (280–315 nm) kis arányban van jelen, de biológiailag aktív és potenciálisan káros.
A növények fotoreceptorokkal érzékelik a fényt. Az UVR8 receptor kifejezetten az UVB-t detektálja, és génszabályozási folyamatokat indít el, amelyek stresszalkalmazkodást segítenek. Mérsékelt UVB-hatás ún. eustresszt vált ki: aktiválja a védekezési mechanizmusokat (priming), fokozza a flavonoid- és antioxidáns-termelést. UV-hiány esetén – például UV-szűrő fólia alatt – ezek a rendszerek nem épülnek ki, a növény érzékenyebbé válik.
Dr. Parádi István arra figyelmeztetett, a túlzott UVB azonban distresszt okoz: károsítja a fotoszintetikus apparátust (különösen a PSII rendszer fehérjéit), reaktív oxigéngyökök (ROS) képződnek, amelyek DNS-, fehérje- és membránsérülést idéznek elő. Ennek következménye lehet levélsárgulás, növekedéscsökkenés, termésveszteség. A növény hormonálisan is áthangol: csökken a növekedési hormonok szintje, nő a stresszhormonoké.
Dr. Parádi István – Fotó: Agroinform.hu
Védekezésként UV-elnyelő „növényi naptejeket” – főként flavonoidokat és antociánokat – halmoz fel, amelyek kiszűrik az UV-t és antioxidánsként működnek. Emellett enzimatikus antioxidáns rendszerek (szuperoxid-diszmutáz, kataláz, aszkorbát–glutation ciklus) semlegesítik a ROS-t. Specifikus javítóenzimek a DNS-károsodást is helyreállítják.
Az UV-hatás más stresszekkel – például szárazsággal vagy túlzott fénnyel – összeadódhat. Ugyanakkor bizonyos mértékű UVB előnyös: fokozza a másodlagos anyagcseretermékek (pl. rezveratrol) képződését, javíthatja a beltartalmi értéket, sőt egyes kórokozókat is visszaszoríthat.
A kutatás egyik iránya a természetes UV-tűrő növények vizsgálata, a másik a biostimulánsok alkalmazása, amelyek előzetesen aktiválják a védekezési rendszereket. Összességében az UVB kettős hatású: mérsékelt szinten szabályozó és edző tényező, túlzott dózisban viszont komoly károsító stressz.
Amit a szilícium és a növényegészség kapcsolatáról tudni kell
Dr. Lisztes-Szabó Zsuzsa tudományos főmunkatárs, HUN-REN Atommagkutató Intézet Paleoklimatológiai kutatócsoport
A szakember előadásából kiderült: a szilícium a talajoldatból, kovasav formájában kerül a növénybe, főként passzívan, a vízáramlással. A párologtatás után amorf szilícium-dioxidként rakódik le a sejtekben, sejtfalakban, intercelluláris járatokban. A pázsitfűfélék – így a gabonák – különösen jó akkumulátorok, szárazanyaguk akár 10%-a is lehet kova. Jellegzetesen a bőrszövet, a szilárdító szövetek és egyes speciális sejtek kovásodnak el; ezek a kovatestek (fitolitok) tartósan megmaradnak a talajban is.
Dr. Lisztes-Szabó Zsuzsa – Fotó: Agroinform.hu
Általánosságban a szilícium nem tekinthető esszenciális elemnek, de egyes fajoknál – például zsurlóknál vagy csalánnál – hiánya súlyos fejlődési zavart okoz. A növények stresszre három fő stratégiával reagálnak: időbeni „szökéssel”, morfológiai–élettani elkerüléssel, illetve biokémiai válaszokkal. A szilícium főként az utóbbi kettőben játszhat szerepet.
Tenyészedényes kísérletek szerint
szilícium-kezelés mellett javulhat a vízhasznosítás, csökkenhet a nátriumfelvétel sóstresszben, stabilabbak lehetnek a membránok hőstressz alatt, fokozódhat az antioxidáns-enzimek működése, sőt egyes esetekben nőhet a termés.
Biotikus stressznél a sejtfalak megerősítésével és fizikai védőréteg kialakításával mérsékelheti a fertőzést vagy a kártevők kártételét. Ugyanakkor ezek többsége kontrollált körülmények között született eredmény; szántóföldön az ok-okozati összefüggések nehezebben igazolhatók.
Saját méréseikben például azt tapasztalták, hogy jobb vízellátás mellett magasabb lett a levelek szilíciumtartalma – de ez valószínűleg a fokozott vízfelvétel és párologtatás következménye, nem feltétlenül a termésnövekedés oka. Vagyis a szilícium-akkumuláció sokszor együtt változik más élettani folyamatokkal.
Összességében a szilícium felvétele nagyrészt passzív, jelenléte többnyire kedvező, túladagolása ritkán probléma. Jelentősége főként olyan talajokon lehet nagyobb, ahol felvétele korlátozott. A jövő kulcskérdése a pontos kötésformák és molekuláris hatásmechanizmusok feltárása: csak így dönthető el egyértelműen, hogy a szilícium mikor és milyen mértékben okozója, illetve kísérője a megfigyelt kedvező hatásoknak – fogalmazott Dr. Lisztes-Szabó Zsuzsa.
A talajszerkezet degradációja és épülése – folyamatok és feltételek
Bagi István, Talajtérkép Kft.
A szakember először is hangsúlyozta: a talajszerkezet romlása a legtöbb degradációs folyamat kiindulópontja.
A talajszerkezet – az aggregátumok és pórusrendszerek együttese – biztosítja a víz és az oxigén jelenlétét a talajban. Ha ez a rendszer sérül, csökken a beszivárgás, nő a felszíni lefolyás, romlik a vízmegtartás, és kialakulhat az a helyzet, hogy csapadékos időszakban belvíz jelenik meg, majd rövid időn belül aszály lép fel ugyanazon a területen.
Bagi István részletesen ismertette a szerkezetépítés biológiai alapjait: a gyökérzet, a gombafonalak, a baktériumok és a talajlakó szervezetek stabilizálják az aggregátumokat. A túlzott menetszám, a nedves talajon végzett művelés és a taposás azonban gyors szerkezetromlást idézhet elő.
Bagi István – Fotó: Agroinform.hu
Az előadás kitért a különböző talajtípusokra jellemző kockázatokra is:
- csernozjom talajokon a mechanikai roncsolás,
- szikes talajokon a nátrium okozta szétesés,
- homoktalajokon a humusztartalom csökkenése,
- erdőtalajokon a kalciumvesztés és savanyodás.
A szerkezetromlás következtében a talajbiológiai aktivitás csökken, oxigénhiányos állapot alakulhat ki, amelyben a gombák és más érzékeny szervezetek visszaszorulnak. Ez a mikrobiális egyensúly felborulásához és a kórokozók felszaporodásához vezethet.
A megoldások között szerepelt a menetszám csökkentése, a takarónövények alkalmazása, a talaj fedetten tartása, a humusztartalom növelése és a talajbiológia tudatos erősítése. Az előadás egyik fő üzenete az volt: élő talaj nélkül nincs klímaadaptáció.
A szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmája a kutató szemével – aktuális tudni- és tennivalók 2026-ban
Dr. Kun Ágnes tudományos munkatárs, PTE SZBKI Szőlőnemesítési és Génmegőrzési Osztály
Az aranyszínű sárgaság (FD) a szőlő egyik legsúlyosabb betegsége: tőkepusztulást, terméselrúgást és fürtsatnyulást okoz. Terjedése exponenciális: egy ültetvényben egyik évről a másikra drasztikusan nőhet a fertőzött és elhalt tőkék száma. Bár a kórokozó régóta jelen van Európában, a járványszerű terjedés az amerikai szőlőkabóca megjelenésével gyorsult fel, amely 2006 óta Magyarországon is jelen van.
Baranyában az idei mintavételek többsége negatív volt, de már 10 FD-fertőzött tőkét is azonosítottak – mondta Dr. Kun Ágnes. A fertőzött tőkék körül 1 kilométeres körzetben kötelező a tünetes növények kivágása, a pufferzónában fokozott ellenőrzés szükséges. A kabóca elleni védekezés a termelő feladata, és a küszöbérték mára gyakorlatilag nulla toleranciára csökkent: egyetlen egyed észlelése esetén is indokolt a rovarölő szeres beavatkozás.
Dr. Kun Ágnes – Fotó: Agroinform.hu
A fitoplazma a háncsrészben élő, sejtfal nélküli baktériumszerű kórokozó. A szőlőben két jelentős típusa van: a karantén besorolású FD és a feketevesszőjűség (Stolbur). Tüneteik vizuálisan nem különíthetők el, csak laborvizsgálattal.
A Stolbur akár évtizedekig jelen lehet az ültetvényben részleges regenerációval, az FD viszont gyors leromlást és pusztulást okoz, ezért nincs helye „kivárásnak”.
A fő vektor az amerikai szőlőkabóca, amely teljes életciklusát a szőlőn tölti. Egy nemzedékes faj, tojás alakban telel. A lárvák a 3. fejlődési stádiumtól képesek felvenni a kórokozót, majd egész életükben fertőzőképesek maradnak, de a tojásba nem viszik át a betegséget. A védekezés kulcsa a lárvastádium korai eltalálása.
A monitorozás sárga ragacslappal és levélfonák-vizsgálattal történik. A lárvák az alsó levélemeleten bújnak meg, ezért a törzstisztítás és a megfelelő permetlé-fedettség kritikus. Az imágók akár több kilométert is repülhetnek, így a betelepülés veszélye folyamatos.
Tünetek: levélsodródás (kanalasodás), sárgulás vagy vörösödés, szektoriális vesszőérés, cikkcakkos hajtás, fürtszáradás. A levelek ridegen törnek, a vesszők nem érnek be. A betegség fajtaérzékenységet mutat, de minden fajta fertőződhet.
Összességében az FD országosan jelen van, gyors terjedésű, és csak szigorú monitoringgal, azonnali rovarölő védekezéssel és a fertőzött tőkék következetes eltávolításával tartható kordában.
A gazdálkodói döntéshozatal feltételei, motivációs háttere és kimenetelei – azaz mi legyen a prioritás?
Szabó László közgazdász, gazdálkodó, Tarkarét Bivalytenyészet
Szabó László szerint mezőgazdaság jövedelmezőségével kapcsolatban az alapvető kérdés az, hogy mi tekinthető „normális” állapotnak. A 2010-es évek közepén sok gazdálkodó kifejezetten jó éveket élt meg: kedvező terményárak, erősödő uniós támogatások és stabil kereslet jellemezte az időszakot. Utólag azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ez volt a rendkívüli állapot – nem a mostani szűkösebb évek.
Ha hosszabb, akár 150–200 éves reálár-grafikonokat nézünk (búza, kukorica inflációval korrigált ára), az látszik, hogy a trend alapvetően csökkenő. Időnként vannak 5–10 éves extraprofitos ciklusok, de hosszú távon a mezőgazdasági nyersanyagok reálértéke esik. Közben a világ népessége többszörösére nőtt, a termelés hatékonysága pedig ugrásszerűen javult. A hatékonyságnövekedés haszna azonban jórészt a fogyasztóknál csapódott le: ma a háztartások jövedelmük jóval kisebb részét költik élelmiszerre, mint korábban. Gazdasági értelemben a mezőgazdaság súlya a GDP-ben a fejlett országokban 1–3% körüli – vagyis makroszinten nem domináns ágazat.
Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságra ugyanazok a versenygazdasági törvények vonatkoznak, mint más iparágakra:
aki nem hatékony, az hosszú távon kiszorul.
A „mindenki keres” állapot nem fenntartható. Az Agrárkutató Intézet (AKI) adatai alapján több évben előfordult, hogy a növénytermesztés átlagos jövedelmezősége alig haladta meg – vagy el sem érte – a kapott támogatásokat. Ez strukturális probléma.
A gazdálkodás célja nem az, hogy „vessünk és arassunk”, hanem hogy a család megéljen belőle. Ha a várható terményár (például a határidős piacon jegyzett ár) nem fedezi biztonsággal a termelési költséget és az elvárt nyereséget, akkor a klasszikus intenzív termelés nem feltétlenül racionális döntés. Ilyenkor alternatíva lehet a költségek minimalizálása – például takarónövény, alacsony input, támogatás-maximalizáló rendszer –, különösen, ha az ökológiai szolgáltatásokhoz kötött támogatások jelentős bevételt biztosítanak.
A kulcs a számolás:
- pontos önköltség-ismeret,
- előretekintés a határidős árak alapján,
- kockázatkezelés (akár előre rögzített árakkal),
- és annak elfogadása, hogy nem minden év a termelés maximalizálásáról szól.
Szabó László – Fotó: Agroinform.hu
Ha a jövő decemberi búza ára a tőzsdén 140 ezer forint, miközben az önköltség 75 ezer, akkor agresszívan lehet termelni és fedezni az árat. Ha viszont 80 ezer az ár és 77 ezer a költség, akkor a kockázat aránytalan. A biztos, realizált nyereség sokszor többet ér, mint a bizonytalan remény.
Az üzenet nem az, hogy „ne termeljünk”, hanem az, hogy a mezőgazdaságot is üzleti logikával kell kezelni. Az extraprofit ciklusok nem állandóak. A túlélés és a tőke megőrzése sokszor fontosabb, mint az, hogy mindenáron termeljünk egy veszteséges évben. Aki életben marad a rossz ciklusban, az tud igazán profitálni, amikor ismét kedvező lapokat oszt a piac.
Nívós szakmai közösség gyűlt össze a konferencián – Fotó: Agroinform.h
Hogyan csináltuk végig mi a generációváltást?
Baranyi Attila ügyvezető igazgató, Pap és Papp Kft.
Baranyi Attila (Pap és Papp Kft.) előadásának központi üzenete, hogy a generációváltás nem egy adminisztratív aktus vagy pályázati konstrukció, hanem egy hosszú, személyes és érzelmi folyamat. Nem ott kezdődik, amikor aláírnak egy papírt, hanem akkor, amikor az idősebb generáció belül eldönti, hogy háttérbe vonul, és valóban átadja a döntés és a hibázás jogát.
A folyamat mindkét oldalon komoly dilemmákat hoz. Az idősebb generáció számára a cég gyakran az identitás része: évtizedek munkája, küzdelme és személyes története sűrűsödik benne. Az elengedés nemcsak vezetői, hanem lelki kérdés is. Megjelenik a félelem: mi lesz, ha az utód rosszabbul csinálja? Mi marad az emberből, ha már nem ő hozza a döntéseket?
A fiatalabb generáció oldalán ott az ambíció és a bizonyítási vágy, ugyanakkor a felelősség súlya is.
A döntések egyre inkább egyedül maradnak, a következmények hosszú távúak, a hibák nem azonnal, hanem hónapokkal később ütnek vissza.
Emellett ott van a gyakorlati nehézség is: hogyan lesz a „munkatársból” vezető, hogyan lehet érvényesíteni az akaratot azokkal szemben, akikkel korábban egy szinten állt az ember?
Konfliktusforrás a generációs szemléletkülönbség is. Az idősebb generáció számára a munka sokszor önérték, kötelesség és identitás. A fiatalabb generáció inkább eszközként tekint rá: a munka a család és az életminőség biztosításának eszköze. Ez nem értékkülönbség, hanem korszakbeli eltérés, de ha nincs kimondva, könnyen feszültséget okoz.
Baranyi Attila – Fotó: Agroinform.hu
A sikeres generációváltás kulcsa a fokozatosság, a türelem és a kölcsönös tisztelet. Segít, ha van közösen kialakított jövőkép, amelyhez a döntések igazíthatók. Segít a külső szakmai vélemény bevonása, amely objektív keretet ad a vitás kérdésekben. És segít az is, ha az előző generáció nincs teljesen leválasztva a sikerekről és kudarcokról, hanem megmarad a szerepe – akár tanácsadóként, akár tapasztalati háttérként.
"A generációváltás végén egyszerre jelenik meg a diadal és a veszteség. Az új vezető autonómiát és felelősséget kap, az előző vezető viszont veszít az aktív szerepéből és identitásából. Ha a folyamat tudatosan, hosszú idő alatt épül fel, akkor a cég stabil marad, fejlődni tud, és a családi kapcsolat sem sérül" – fogalmazott.
Összességében a generációváltás nem pusztán gazdasági vagy jogi kérdés, hanem emberi és vezetői próbatétel, amely akkor működik jól, ha mindkét fél hajlandó tanulni, engedni és felelősséget vállalni a saját döntéseiért.
Támogatók és szakmai háttér
A konferencia megvalósítását a Pap és Papp Kft., a Yara, a FitoHorm, a Horsch, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Kamara Tolna Vármegyei Területi Szervezete és a Huminisz támogatta.
Az esemény médiatámogatója portálunk, az Agroinform.hu volt.
Összegzés
A „Forró témák 2026” konferencia egyértelműen jelezte: a klímaváltozás, a talajdegradáció, a növény-egészségügyi kockázatok és a gazdasági döntések egymással összefüggő rendszert alkotnak. A termelés jövője az élő talaj, a tudatos stresszkezelés és a stratégiai gondolkodás összehangolásán múlik.
Indexkép: Agroinform
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
