A mulcsolás a biokertészek egyik legfontosabb eszköze, mely védi a talajt a kiszáradástól és miközben lebomlik, pótolja a tápanyagokat, elnyomja a gyomokat. A mulcsolás a termőföldnek szerves anyaggal való befedését, letakarását jelenti; mulcs lehet bármilyen természetes anyag a faforgácstól a fűkaszálékig, ami komposztálható.

Az eljárás lényege, hogy a szerves anyag helyben komposztálódik: könnyű, környezetbarát és nagyon hatékony módszer a kultúrnövények termesztéséhez.

Mulcsozni évente egyszer vagy kétszer szükséges nagyobb mennyiségben, illetve a talajtakaró anyag folyamatosan pótolható az év során. Ha a vetemény őszi betakarítása után a talajfelszínt befedjük növénymaradványokkal, akkor a tél folyamán a mulcs jelentős részben elbomlik, komposztálódik. Tavasszal pedig az ültetés után érdemes komposztot, vagy mulcsot teríteni a növények köré, a sorok közé, a gyümölcsfák alá. Ebben az esetben előfordulhat, hogy év közben pótolni kell az anyagot. A mulcsréteg vastagsága 3 és 10 cm közötti legyen. Egész gallyak, vesszők nem komposztálhatók, előzőleg ezeket fel kell aprítani. vastagságot jelent.


Mulcs bármilyen szerves anyag lehet: szalma, fűrészpor, kéreg, fűkaszálék, tűlevél, törköly és még sorolhatnánk. Sőt, akár kihúzott gyomokat is el lehet teríteni, ha még nem magzottak fel, gyökerükkel felfelé – azok is fedik a talajt. A lehullott lomb is alkalmas mulcsnak, kivéve a dió levele, mert az nehezen bomlik el. Az egészséges fa lombját a giliszták és a talajban élő apró rovarok feldolgozzák, így a lehullott levelek táplálják a növényeket gyökereiken keresztül.

kéreg

A fenyőkéreg dekoratív, de nem a legjobb módszer a takarásra. Tápanyagot nemigen ad és savanyítja a talajt – forrás: Pixabay

Ha mélymulccsal dolgozunk – ilyenkor állandóan jelen lévő vastag rétegről van szó – elég csak a palántáknak lyukat nyitni a talajban, ásni semmiképp ne ássunk, maximum ásóvillával lazítsunk. Az ültetőfával megnyitott lyukba ültetett palánta pedig gyorsan növekedésnek indul.

A táblás mulcs több összetevőből áll és összességében akár fél méter vastag is lehet a lerakáskor. Ez fokozatosan roskad össze és válik szerves anyagban gazdag humusszá. A rétegek lehetnek levágott növényzet, kartonpapír, valamilyen talajjavító anyag (mész, kőpor, alginit), trágya, istállóalom, szalma, komposzt és konyhai zöldhulladék is.

A mulcs télen védi a növények gyökereit is az elfagyástól – különösen igaz ez a fagyérzékeny, meleget kedvelő növényekre, például a kint hagyott leanderre, rózsára, rozmaringra.

Olcsóbb a mulcsolás, ha eleve olyan kertet tervezünk, amelyben sok a mulcsnak való növény. Ha ugyanis a helyben növő, esetleg kifejezetten a talaj takarására vetett növényeket hasznájuk, máris a körforgásos gazdálkodásban találjuk magunkat: a sorközökben lenyírt füvet a tőkékhez, fák tövéhez terítve, a helyben megmetszett, egyébként burjánzó folyondárok, bokrok aprítva az ágyásokra téve, vagy ezek bármilyen variációja teljesen megfelel a célra.

Forrás: xforest.hu