Adatvezérelt villanypásztor, GPS-es riasztás, nappallá tett éjszaka – és mögötte egy 90 éves, Paton élő gazda, aki még mindig naponta figyeli, mi történik a földeken. Karvalics Sándor, a Pat és Környéke Földtulajdonosi Vadásztársaság most leköszönt elnöke szerint a vadgazdálkodás és a mezőgazdaság csak akkor élhet békében egymás mellett, ha a döntéshozók mindkét oldal szempontjait értik – és vállalják a saját áldozatukat is.

Karvalics Sándor 1982 óta él Paton. Eredeti végzettsége vasesztergályos, Budapestről költözött a kis zalai faluba, de zalaszentmihályi parasztcsaládból származik, ahol édesapja korábban egy uradalom ispánjaként, majd saját, 25 holdas birtokán gazdálkodott.

Az 1990-es évek közepén a vadászati jogot a földtulajdonhoz kötő új szabályozás fordulópontot hozott.

– Összeszedtük azokat a földtulajdonosokat, akik ezen a vidéken gazdálkodtak, és egy földtulajdonosi gyűlésen közösen úgy döntöttünk, hogy mi kérjük a vadászati jogot – idézi fel. – Több vállalkozó is pályázott, de hektárban mi tudtuk a legtöbb megbízást felmutatni, így lettünk nyertesek.

A közösség eredetileg földtulajdonosi közösségként, „közös képviselővel” működött, 7700 hektáron. Később, az új vadászati törvény nyomán alakultak át vadásztársasággá, ma 4300 hektáron gazdálkodnak.

Nem működtünk végig vadásztársaságként, de végig földtulajdonosként gondolkodtunk

– hangsúlyozza Karvalics Sándor. – Ez nagyon fontos.

Magukra húzták a vadkárt

A helyi gazdák és vadászok közötti feszültség egyik gócpontja volt – mint általában – a vadkár. Karvalics Sándorék sajátos módon közelítették meg a problémát: szándékosan megvették a legkockázatosabb, erdőszéli területeket.

– Valójában magunkra húztuk a bajt – mondja mosolyogva. – Olyan földeket vásároltunk, amelyek közvetlenül erdő mellett voltak. 50 hektár egyben, az erdő szélén… Tudtuk, hogy itt nagyobb a vadkárveszély, de így legalább mi viseltük a következményeit, nem más.

A homokos, 10–15 aranykoronás földeken eleve nehezebb jó termésátlagot elérni, a plusz ráfordítás – műtrágya, talajjavítás – természetes. Erre jön rá a vadkár.

– Csak az viseli el, akinek a szíve egyszerre gazda és vadász – fogalmaz. – Aki csak termelő, nehezen fogadja el, hogy a vad is részt kér a termésből. Mi sokszor többet eltűrünk, mint amit egy nem vadászó tulajdonos megengedne.

Kerítések, villanypásztor, GPS – közös felelősség

A társaság vállalta, hogy saját költségén építi meg a vadkerítéseket a legveszélyeztetettebb táblák körül. A földtulajdonos feladata elsősorban a kerítés körüli növényzet tisztán tartása, hogy az ne zárja rövidre a vezetéket.

– Ha csak egy helyen éri el a gaz, már nem működik rendesen – magyarázza Karvalics Sándor. – Sajnos, nem minden gazda veszi ezt komolyan, pedig neki is kötelezettsége lenne.

A vadkárelhárítás ma már a modern technikára támaszkodik. A társaság villanypásztoraihoz olyan szoftver kapcsolódik, amely SMS-ben jelzi az áramkimaradást, a rendszer GPS-koordinátát is küld, sőt egy távfelügyelethez is be van kötve.

– Volt, hogy elloptak egy-két készüléket, de a jel alapján sikerült megtalálni – meséli. – Mióta bevezettük, érezhetően visszaesett a lopások száma, és a vadkár elhárítása is hatékonyabb lett. Főleg, mióta az éjszakai vadkár csökkentése érdekében engedélyezték az éjjellátó használatát is, amellyel a vadász úgy tudja „nappallá tenni” az éjszakát, hogy az állat nem veszi észre.

Sem per, sem ultimátum – tárgyalóasztalnál rendezett vadkár

A Pat és Környéke Földtulajdonosi Vadásztársaságnak 28 év alatt gyakorlatilag nem volt peres ügye gazdákkal.

– A gépjárművel történő ütközés az más kategória, de termelővel vadkár miatt nem pereskedtünk – mondja Karvalics Sándor. – Ha kár keletkezik, leülünk, megnézzük a vadkárbecslő által megállapított összeget, és megegyezünk.

Kulcsszereplő ebben az a helyi agrárszövetkezet, amelynek vezetője, Kálóczy Mátyás évtizedeken át partner volt a kompromisszumokban.

– Ő maga nem vadászik, mégis mindig segítőkész volt – emeli ki az egykori elnök.

Megértette, hogy ha egy rossz évben olyan terhet tesz a vadásztársaságra, amit nem bírunk el, akkor mi tönkremegyünk – és utána neki sem lesz, aki a vadkárt kezelje.

Inkább a „sűrű fillérben” hitt, mint a ritka forintban. Sajnos, nem sokan tudnak ennyire távlatosan gondolkodni.

„A jövő útja: olyan vezetők, akik mindkét oldalt értik”

Karvalics Sándor szerint a jövő kulcsa az, hogy a döntéshozók egyszerre lássák a gazdálkodó és a vadgazdálkodó szempontjait.

– Ahol a vadkárt az utolsó fillérig ki akarják hajtani, ott előbb-utóbb elmérgesedik a helyzet – figyelmeztet. – Szerintem az a jó irány, ha a termelők közül minél többen vadásznak is, vagy a vadásztársaság vezetésébe olyanok kerülnek, akik mindkét oldalt ismerik.

A Pat és Környéke Földtulajdonosi Vadásztársaság példája azt mutatja, hogy a modell működhet: ma sincs éles ellentét a vadásztársaság és a helyi gazdák között, a legtöbb konfliktust megegyezéssel rendezik.

Karvalics

A saját fejlesztésű szoftvernek köszönhetően a legkisebb rezdülés is érzékelhető, ami a villanypásztorok környékén történik – Fotó: Agroinform.hu

Generációváltás: vadgazda mérnök unoka, vadgazdálkodási technikus alelnök

A 90 éves elnök augusztusban adta át a stafétát. Úgy érzi, ebben a korban már nem felelősségteljes újabb ciklusra vállalkozni.

– Most töltöm be a kilencvenet, ez már meghaladja azt az életkort, amit egy ilyen tisztségben el lehet vállalni – mondja.

Utóda az unokája, Szvoboda-Karvalics Anett vadgazda mérnök, a vezetőség tagja pedig Cser Balázs erdőmérnök és Tóth Zoltán vadgazdálkodási technikus, alelnök.

– A szakmai háttér így a jövőre nézve is biztosított – fogalmaz Karvalics Sándor. – Én már inkább csak tanácsot adok, ha kérik.

Hubertus Kereszt gyémánt fokozattal ismerték el

2025 augusztusában a Vadászati Kulturális Egyesület a Hubertus Kereszt gyémánt fokozatával tüntette ki Karvalics Sándort példamutató, közösségformáló vadászati tevékenységéért és a vadásztársaságnál végzett kiemelkedő szakmai munkájáért.

– Nem számítottam rá, teljesen váratlanul ért – mondja. – Úgy tudom, évente csak néhányan kapják meg. Én ezt nem csak magamnak, hanem annak a közösségnek tudom be, amelyet 28 éven át vezettem.

A kilencvenéves gazda és vadász ma is azt vallja: a vad és a gabona nem egymás ellensége, ha a földtulajdonos és a vadász együtt gondolkodik.

Indexkép: Agroinform/Horváth Attila