A gyomnövények szerepe a biodiverzitás fenntartásában a biodiverz kertekben egyre fontosabbá válik a fenntartható kertgazdálkodás és a természetközeli mezőgazdaság szempontjából. Bár a gyomok hagyományosan a kertészkedésben kártékonynak számítanak, valójában számos ökológiai haszonnal járnak, különösen, ha azokat a kertészeti gyakorlatokba tudjuk integrálni. Maga a gyomnövény fogalma is vitatott, de ha azt a meghatározást használjuk, hogy az a gyomnövény, ami ott nő, ahol nem szeretnénk, talán más szemmel nézünk rájuk. Ez is rávilágít arra, hogy a gyomnövények szerepe igen sokrétű. Részt vesznek a talaj védelme, a tápanyagciklusok fenntartásában, a vízmegőrzésben és az élőhelyek biztosítása révén hozzájárulnak a kert biodiverzitásának növeléséhez is.

A gyomnövények, mint például a Taraxacum officinale (pitypang), az Urtica dioica (csalán) és a Cirsium arvense (mezei aszat), nemcsak a kert színesítésében játszanak szerepet, hanem a helyi ökoszisztémák számára is létfontosságúak.

Az őshonos gyomfajok különösen fontosak a biodiverzitást támogató kertekben, mivel a helyi faunát és flórát támogató ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak. Az ilyen növények gyökérzete stabilizálja a talajt, megelőzi az eróziót, miközben javítja a talaj szerkezetét, lehetővé téve más növények számára a megfelelő fejlődést.

Hasonló hatást figyelhetünk meg a Cichorium intybus (mezei katáng) esetében is, melynek gyökerei mélyen behatolnak a talajba, így képesek vízhez és tápanyagokhoz jutni, amelyeket más növények nem érhetnek el. Ezen kívül a gyökerek által biztosított struktúra segít megelőzni a talaj erózióját, különösen esős időszakokban. A Urtica dioica (nagy csalán) gyökérzete szintén fontos szerepet játszik a talaj kötődésében, mivel a csalán gyorsan növő faj, amely képes elnyomni a nem kívánt, agresszívebb gyomnövényeket, miközben megtartja a talaj tápanyagtartalmát.

gyomok

A gyomnövények szerepe a biodiverzitás fenntartásában a biodiverz kertekben egyre fontosabbá válik a fenntartható kertgazdálkodás és a természetközeli mezőgazdaság szempontjából – fotó: pexels.com

A gyomok szerepe nemcsak a talaj stabilizálásában, hanem annak tápanyagtartalmának fenntartásában is rendkívül fontos

A Trifolium repens (fehér lóhere) például egy olyan növény, amely képes a légköri nitrogén megkötésére, és ezzel gazdagítja a talajt a szükséges tápanyagokkal, lehetővé téve, hogy más növények is hozzáférjenek a nitrogénhez. A lóhere által megkötött nitrogén különösen hasznos a kertben található haszonnövények számára, mivel serkenti azok növekedését.

Ezen kívül például a Solanum nigrum (fekete csucsor), segíthet a talaj pH-értékének stabilizálásában, mivel azok képesek csökkenteni a talaj savasodását, így alkalmasak a helyi környezet fenntartására. Ezek a fajok is bizonyítják, hogy a gyomnövények a talaj stabilizálásában, tápanyagtartalmának megőrzésében és növelésében, valamint a talajvédelmében különösen nagy szerepet játszhatnak.

A biodiverzitás növelésében is kulcsszerepet játszanak gyomnövényként számon tartott fajok

A gyomnövények virágai, mint a Cichorium intybus (mezei katáng), a Papaver rhoeas (pipacs) és a Malva sylvestris (erdei mályva) gazdag nektárt és pollent kínálnak, amely vonzza a beporzó rovarokat, például a méheket és lepkéket. Az ilyen beporzók segítenek az őshonos növények szaporodásában és közvetve elősegítik a kert biológiai sokféleségének növekedését.

A Bombus terrestris (földi poszméh), a Apis mellifera (házi méh) és a Vanessa atalanta (admirális lepke vagy atalantalepke) mind olyan rovarok, amelyek a gyomok virágairól gyűjtik a nektárt és a pollent, hozzájárulva a kert ökoszisztémájának fenntartásához.

Ezek a növények nemcsak a beporzó rovarokat vonzzák, hanem számos egyéb hasznos állatfaj számára biztosítanak élőhelyet. A Urtica dioica (nagy csalán) például fontos táplálékforrást jelent a tarkalepkék lárvái számára, mint például a Aglais urticae (kis rókalepke) és a Vanessa cardui (bogáncslepke).

Egy gyomtársulás menedéket és táplálkozó helyet adhat az énekesmadaraknak is, mint például a Phylloscopus collybita (csilpcsalpfüzike), amely nem csupán bokros, de gyepes területeken, a talajszinten is keresi táplálékát. A gyomnövények tehát nemcsak a rovarokat, hanem madarakat, de akár kisebb emlősöket is vonzanak, amelyek segítenek a kert ökológiai egyensúlyának fenntartásában.

A gyomként számon tartott növények szerepe az integrált növényvédelemben is fontos

Az olyan fajok, mint a Senecio vulgaris (közönséges aggófű ) és a Chamaemelum nobile (kamilla), vonzzák a hasznos rovarokat, például az aranyszemű fátyolkát (Chrysopa perla), melynek kifejlett egyedei viráglátogatók, viszont lárvái ragadozók és levéltetvekkel táplálkoznak. A fátyolka lárvákhoz hasonlóan táplálkoznak a katicabogarak (Coccinella ssp.), annyi különbséggel, hogy a lárvák és a kifejlett egyedek egyaránt ragadozók és előszeretettel fogyasztják a kártevő rovarokat.

Az ilyen fajok támogatása egyet jelent biológiai védekezés támogatásával, ami segít csökkenteni a vegyszerek használatát, és elősegíti a kert ökológiai egyensúlyát. A gyomnövények tehát jelenlétükkel segíthetnek a kártevő szervezetek kontrollálásában úgy, hogy közben biztosítják a helyi állatvilág számára a szükséges erőforrásokat.

A gyomnövények nemcsak a kert biológiai sokféleségét, hanem az ökológiai egyensúly fenntartásában jelentős szerepet töltenek be. Ez részben azért is lehetséges, mert gyorsan növekednek és különböző növényfajokkal együtt élve fajokban gazdag növénytársulások hoznak létre. Ezek a gyomtársulások természetes élőhelyeken a szukcessziós sor részét képezik és hozzájárulnak a helyi növényi közösségek stabilitásához.

Ezt segítik elő, az olyan őshonos gyomnövények, mint a Capsella bursa-pastoris (pásztortáska), a Papaver rhoeas (pipacs) és az Arctium lappa (közönséges bojtorján), melyek segítenek a kert ökológiai egyensúlyának megőrzéséhez, mivel képesek alkalmazkodni a szélsőségesebb környezeti feltételekhez, mégis fenntartják és támogatják a biológiai ciklusokat.

Forrás: Kisvarga Szilvia (MATE), Horotán Katalin (EKKE, MATE)

Indexkép: pexels.com