A vetésforgó tudatos tervezése nem csupán elmélet, hanem az egészséges talaj, a kisebb kártevőnyomás és jobb terméseredmények záloga is. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a szakmai szempontokat, amelyek segítenek abban, hogy a gabona utáni növényválasztás ne csak gazdasági, hanem ökológiai szempontból is fenntartható legyen.
Tápanyagkimerülés pótlása és a nitrogénkötő növények szerepe
A monokultúrás gabonatermesztés gyorsan kimeríti a talaj nitrogén-, foszfor- és káliumkészleteit – különösen a nitrogént. Vetésforgó alkalmazásával elkerülhető, hogy ezt évről évre újabb és újabb műtrágyázással kelljen kiegyenlíteni.
A hüvelyes növények (pl. borsó, lencse, szója, lucerna) szimbionta baktériumaikkal nitrogént kötnek meg a légkörből, és a növény elhaló gyökerei, annak maradványai révén visszajuttatják a talajba. Így csökken a műtrágyás nitrogénigény és javul a talaj biológiai aktivitása.
Tanulmányok azt mutatják, hogy megfelelő forgóban a hüvelyes elővetemény jelentős pozitív hatással van az azt követő kalászos/gabonára: javul a nitrogénfelvétel és nő a hozam potenciálja.
Betegségmegelőzés és gyomnövények visszaszorítása
Sok talajban élő kórokozó (gombák, baktériumok) és rovarkártevő specializáltan egy-egy növénynemzetséghez kötődik. Ha évente ugyanazt a növényt vetjük/ültetjük, ezek a kórokozók felhalmozódnak. A váltott növények “megszakítják” a kórokozók életciklusát, így csökkentve a betegség veszélyét.
A gyomnövények is alkalmazkodnak adott kultúrákhoz és művelési rendszerekhez. A rendszeres forgó megnehezíti számukra, hogy egy faj dominánssá váljon. Ez segít abban, hogy kevesebb gyomirtó szerrel is kezelhető legyen a táblák gyomnyomása.
Emellett a különböző gyökérstruktúrák, talajborítások és növénymaradványok is segíthetnek humuszképzésben, talajszerkezet javításában, ami tovább visszaszorítja a gyomok kapacitását.
Példák működő forgóra: gabona – hüvelyes – repce
Egy klasszikus, jól alkalmazott rotáció: gabona → hüvelyes (pl. borsó vagy lencse) → repce. Itt a hüvelyes után a következő gabona (kalászos) élvezheti a nitrogénelőnyt, míg a repce nem ugyanazokat a kórokozókat hordozza.
Egy friss tanulmány szerint a hüvelyes és optimalizált nitrogénadag kombinációja javította az utána következő búzanövény nitrogénfelvételét, a talajfunkciókat és a talaj‐növény kölcsönhatásokat.
Európai vetésforgó-rendszerekben gyakori, hogy a hüvelyes periódus akár 2–3 évig is tarthat, utána térnek csak vissza a kalászosra, majd az olajnövényre (pl. repce) — ez sok helyen jól működik, mivel a repce más kórokozókhoz kötődik, és nem „folytatja” a hüvelyes kultúrához kötődő megbetegedéseket.
Indexkép: Shutterstock
