A saját tulajdon használata nem korlátlan – különösen, ha állattartásról van szó. A szomszédok jogait is figyelembe kell venni, amikor valaki úgy dönt, hogy haszon- vagy hobbiállatokat tart az ingatlanán. A MAGOSZ most arra hívja fel a figyelmet, hogy meddig tartanak az állattartás jogai, és mikortól beszélhetünk birtokháborításról.
Hol kezdődik a jogsértés az állattartásban?
A Polgári törvénykönyv egyértelműen kimondja: a tulajdonosnak kerülnie kell minden olyan magatartást, amellyel szükségtelenül zavarja a szomszédait vagy korlátozza jogaik gyakorlását. Ennek ellenére a gyakorlatban sokszor alakulnak ki viták, mert valakit zavar a kakas hajnali kukorékolása, más pedig nem tudja elviselni a disznóól szagát vagy a kutya állandó ugatását.
A „szükségtelen zavarás” jogi megítélése
A bíróságok gyakorlata szerint
az állattartás csak akkor korlátozható, ha az valóban túllépi a társadalmi együttélés szabályait.
Nem elég tehát az, ha valaki személy szerint zavarónak tartja a szomszéd tevékenységét. A jogsértés ott kezdődik, ha az állattartás huzamosan és jelentősen megzavarja a környék életrendjét, vagy ha az a helyben szokásos mértéket lényegesen meghaladja.
Fontos szempont az is, hogy más a megítélése az állattartásnak egy csendes üdülőövezetben, mint egy vidéki település belterületén vagy külterületén. A környezet jellege meghatározza, mi számít elfogadható mértékű zavarásnak.
Fotó: Pixabay
A bizonyítás felelőssége a panaszosé
Ha valaki úgy érzi, hogy a szomszédja állattartása indokolatlanul zavarja, lehetősége van birtokvédelmi eljárást kezdeményezni.
Ilyen esetben viszont neki kell bizonyítania, hogy a zavarás valóban fennáll. A jegyzőhöz benyújtott kérelem esetén a hatóság 15 napon belül dönt, és a határozat három napon belül végrehajtható – fellebbezés esetén is, mivel az nem bír halasztó hatállyal.
Az önkormányzatok mozgástere haszonállatok ügyében
2012 óta törvény tiltja, hogy az önkormányzatok rendeletben korlátozzák a haszonállatok tartását. Ez még Budapest belvárosi kerületeire is érvényes, bár ott az állattartás fizikai és élettani feltételei eleve nehezen teljesíthetők. Például a kormányrendelet szerint az állat számára biztosítani kell a fajának megfelelő mozgásszabadságot, amit egy belvárosi lakásban lehetetlen megoldani.
Az építkezéssel kapcsolatos előírások – mint az istállók elhelyezése vagy a védőtávolságok meghatározása – kizárólag a helyi építési szabályzatban szabályozhatók.
Hobbiállatok és az önkormányzati szabályozás
Más a helyzet a kedvtelésből tartott állatokkal: a kutyák, macskák és egyéb hobbiállatok tartását már szabályozhatják az önkormányzatok.
A 1998. évi XXVIII. törvény felhatalmazza őket arra, hogy rendeletben szabályozzák az ilyen állatok tartásának feltételeit, vagy akár korlátozzák is azt.
Például egy folyamatosan ugató kutya esetén már megállapítható birtokháborítás, de ilyenkor is fontos, hogy a döntéshozó figyelembe vegye a lakókörnyezet sajátosságait, valamint a kutyatartás indokait – például, ha az állat házőrzés célját szolgálja.
Az állattartás tehát jogilag is kényes egyensúlyi kérdés: a saját jogaink gyakorlása nem történhet mások jogainak rovására. A konfliktusok megelőzése érdekében mindig figyelembe kell venni a környezetet, az együttélés szabályait, és szükség esetén a jog adta lehetőségeket.
Forrás: MAGOSZ
Indexkép: Shutterstock
_fill_540x300_0.jpg)
