Miért érdekel mindenkit Ukrajna?

A háború előtti Ukrajnában 41 millió hektárnyi, jó minőségű termőföld és kiváló szállítási infrastruktúra biztosította, hogy az ország élni tudjon a földrajzi fekvésével. 2022 előtt Ukrajna a világ egyik meghatározó gabona- és olajmagexportőre volt: a mezőgazdaság a GDP több mint 10 százalékát adta, és az exportbevételek mintegy 40 százaléka ebből az ágazatból származott. Ehhez nyilvánvalóan szükség volt a külföldi befektetők jelenlétére is. A finanszírozástól kezdve a termelésen át a kikötői infrastruktúráig mindenütt megtalálható volt a globális tőke. 

Magára valamit is adó világcég nem hagyhatta ki a befektetési portfóliójából Ukrajnát.

A Bayertől kezdve a Syngentán és a Cargillon át a COFCO-ig az összes globális agrárpiaci szereplő megvetette itt a lábát. Emellett maguk az ukrán milliárdosok is olyan hatalmas vállalatokban vannak jelen, mint a gabona- és olajmag-feldolgozásban kulcsszerepet játszó Kernel Holding, vagy az MHP, amelyik az ország baromfi- és takarmányiparában játszik meghatározó szerepet. Így érthető, ha Ukrajna egyaránt fontos Oroszországnak, Európának, az USA-nak, valamint az Új Selyemutat építő Kínának, továbbá egyik félnek sem érdeke, hogy Ukrajna valamelyik hatalmi csomópont befolyási övezetévé váljon.

Oroszország erővel, míg a tőkeerősebb régiók pénzzel kívánnak befolyást szerezni a térségben. Uniós szinten a következő szempontokat mérlegelik, amikor Ukrajna csatlakozási lehetőségét emlegetik:

  • az eddigi európai befektetések védelme;
  • az EU ellátásbiztonságának javulása (szója, napraforgóolaj, repcemag, kukorica, búza, baromfitermékek, borsó, cukor, méz, dió, faanyag...);
  • új beruházási hullám indulhatna el (malomipar, olajütők, takarmányipar, logisztikai fejlesztések).
Az EU és Ukrajna együtt a globális agrár-élelmiszerexport közel 30 százalékát adhatná, ami nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai értelemben is erősítené az unió pozícióját a világpiacon.

Ukrajna adottságaival nehéz versenyezni

Ukrajna adottságaival nehéz versenyezni – Fotó: Shutterstock

Az újjáépítés ára

Ám, ami uniós szinten stratégiai lehetőség, az a közép-kelet-európai gazdák számára komoly piaci kihívás, főként, ha nem társul hozzá megfelelő piacvédelem és kiegyensúlyozott támogatáspolitika. Nem hagyható figyelmen kívül az újjáépítés költsége sem. Nemzetközi becslések szerint Ukrajna teljes helyreállítása a következő évtizedben 500 milliárd dollár körüli összeget igényelhet. Ezen belül a mezőgazdaság közvetlen kárainak és fejlesztési szükségleteinek nagyságrendje 50–60 milliárd dollárra tehető, amelyhez további tízmilliárdok szükségesek az aknamentesítésre és a vidéki infrastruktúra helyreállítására. 

Magyarország és a régió gazdálkodói számára a legnagyobb aggodalom a piaci verseny erősödése. Az ukrán mezőgazdaság nagyüzemi szerkezete és alacsonyabb költségszintje nyomást gyakorolhat a gabona- és olajmagárakra. Továbbá egy ekkora agrárpotenciállal rendelkező ország belépése jelentősen átrajzolná az uniós támogatási térképet, ami a jelenlegi kedvezményezettek – köztük a magyar gazdák – számára forráscsökkenést hozhat, ha nem történik érdemi költségvetési bővítés.

A kockázatokat ugyanakkor mérsékelheti, hogy az ukrán termelőknek hosszú átmeneti időszak alatt kellene megfelelniük az uniós környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági és állatjóléti előírásoknak. Ezen szabványoknak csak beruházásokkal lehet megfelelni, ami automatikusan megemelné az ukrán termelés költségeit.

Sikeres magyar cégek Ukrajnában

Ukrajna nemcsak agrárversenytárs, hanem fontos gazdasági terep is. A legjelentősebb magyar szereplő Ukrajnában az OTP Bank, amely a háború ellenére is működik az országban, és a kevés megmaradt nyugati pénzintézetek egyike. A bank az agrárfinanszírozásban is érintett volt, így közvetlen rálátása van az ukrán gazdaság működésére. Az iparban és az energetikában a MOL és az MVM-csoport nem klasszikus leányvállalati formában, hanem kereskedelmi és regionális együttműködések révén kapcsolódott Ukrajnához. Számukra az ország elsősorban tranzit- és ellátásbiztonsági szempontból bír jelentőséggel. A Richter Gedeon az egyik legsikeresebb magyar történet Ukrajnában: saját leányvállalattal, erős piaci jelenléttel van jelen, és Ukrajna hosszú ideje a cég egyik fontos kelet-európai piaca.

Az agrár- és élelmiszeriparban a Master Good csoport baromfiipari együttműködésekben, az UBM Csoport takarmányipari és gabonakereskedelmi kapcsolatokban volt érintett. Ezek integrációs és kereskedelmi modellek voltak. A logisztikában a Rail Cargo Hungaria játszik fontos szerepet az ukrán–uniós áruforgalomban, különösen a gabona- és alapanyag-szállításban. A hazai kukoricahiány pedig megmutatta, hogy megfelelő árszintek mellett a magyar gabonafeldolgozás is számít az Ukrajnából érkező alapanyagra. 

Mi a lényeg?

A globális piaci szereplők mindenkori érdeke az olcsó alapanyag beszerzése. Az agrárpolitikától azt várjuk, hogy a versenyfeltételeket a lehető legjobban kiegyenlítse: akár a belső termelés támogatásával, akár az import korlátozásával (előírások, kvóták, vámok). Sajnos, a földrajzi és történelmi adottságokból eredő előnyöket szinte lehetetlen eltüntetni. A magyar agrárium feladata, hogy alkalmazkodjon a megváltozott piaci feltételekhez: mást termeljen vagy máshová értékesítsen, mint eddig. Például Lengyelország a háború kitörése előtt több mint 700 000 tonna almát exportált Oroszországba, de egy év múlva már Egyiptom és India váltak fontos, EU-n kívüli almafelvevőikké. 

Indexkép: Shutterstock.