Ha ma Magyarország valamelyik nagyobb tavánál, holtágánál vagy városi parkjában sétálunk, meglepően nagy eséllyel pillantunk meg napozó teknősöket. A vízből kiálló fatörzseken sorakozó páncélos állatok látványa elsőre idilli, sokak számára a „vad természet” élményét nyújtja. A valóság azonban ennél jóval kiábrándítóbb: ezeknek a teknősöknek a túlnyomó többsége nem őshonos faj, hanem egykor házikedvencként tartott, majd szabadon engedett ékszerteknős.
Ma már hazánk természetes vizeiben jóval nagyobb eséllyel találkozunk invazív ékszerteknősökkel, mint az egyetlen őshonos fajjal, a mocsári teknőssel (Emys orbicularis). Ez önmagában is súlyos természetvédelmi probléma, amely mögött nem természeti folyamatok, hanem emberi könnyelműség áll.
Invazív teknősök Magyarországon – hogyan kerültek ide?
Az ékszerteknősök (Trachemys és rokon nemzetségek) Észak-Amerikából származnak. Európába – így Magyarországra is – elsősorban az állatkereskedelem közvetítésével kerültek be, tömegesen, olcsón, „kezdő házikedvencként” kínálva. Az apró, tenyérnyi, színes mintázatú kis teknősök sokáig ideális választásnak tűntek gyerekek mellé: csendesek, nem igényelnek sétát, és az első benyomás szerint kevés gondoskodást igényelnek.
Csakhogy ez a látszat rendkívül megtévesztő.
Amikor egy család évekkel később szembesül azzal, hogy a kis teknős időközben nagy, erős, sokat szennyező és komoly helyigényű állattá nőtt, gyakran megszületik a „megoldás”: kiengedik a legközelebbi tóba, folyóba vagy parkba. A szándék sokszor nem rosszindulatú – sokan úgy vélik, jót tesznek az állattal, amikor „visszaadják a természetnek”. Valójában azonban ezzel súlyos ökológiai kárt okoznak, és jogszabályt is sértenek.
A kis teknős nagy, erős, sokat szennyező és komoly helyigényű állattá nő – Fotó: Pixabay
Az ékszerteknős nem játék: akár 40 évre szóló elköteleződés
Egy ékszerteknős vásárlása nem rövid távú döntés. Fajtól és egyedtől függően ezek az állatok akár 30–40 évig is élhetnek.
Tartásukhoz nagy méretű, vastag falú akvaterrárium szükséges, erős szűrőrendszerrel, megfelelő fűtéssel, UV-lámpával és rendszeres karbantartással. Egy ilyen felszerelés ára könnyedén meghaladhatja a 100–150 ezer forintot, és ehhez még hozzájönnek a folyamatos fenntartási költségek.
Sokan azonban erre nincsenek felkészülve. A felkészületlen gazdák mellett a rossz tartási körülmények miatt a teknősök jelentős része már fiatalon elpusztul. Akik viszont túlélik az első éveket, gyakran épp ekkor válnak „problémássá”: nagyok, erősek, sokat esznek és sokat ürítenek. Innen már csak egy lépés a szabadon engedés.
Felelőtlen állattartás: nemcsak morális, hanem ökológiai kérdés
A felelőtlen állattartás nem csupán az állat szenvedéséről szól. Az idegenhonos fajok természetbe juttatása az egyik legjelentősebb oka a biológiai sokféleség csökkenésének világszerte. Az ékszerteknősök kiváló alkalmazkodók: gyorsan nőnek, jól úsznak, agresszívan foglalják el a napozóhelyeket, és versenyhelyzetbe kerülnek az őshonos mocsári teknőssel.
A mocsári teknős amúgy is számos veszéllyel néz szembe: élőhelypusztulás, vízszennyezés, közúti gázolások, illegális gyűjtés. Az invazív ékszerteknősök megjelenése tovább rontja az esélyeit, hiszen kiszorítják a napozó- és táplálkozóhelyekről, sőt egyes esetekben közvetlen agresszió is előfordulhat.
A jogi tiltás mindig késik – és gyakran elkésik
Az Európai Unió 1997-ben betiltotta a vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans) kereskedelmét, Magyarországon ez 2002-től volt érvényes. A piac azonban gyorsan alkalmazkodott: a boltokban megjelent a sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta scripta), amely ugyanolyan invazívnak bizonyult. Ennek kereskedelme csak 2017-ben vált tiltottá.
Addigra azonban már késő volt: mindkét alfaj tömegesen jelen van a hazai vizekben, és egyes területeken feltehetően szaporodnak is.
Ráadásul a történet itt nem ér véget. Napjainkban is kaphatók olyan teknősfajok, amelyek potenciálisan ugyanilyen problémát okozhatnak: tarajosteknősök, pézsmateknősök, térképteknősök. Több faj már bizonyítottan megjelent a magyarországi természetes vizekben.
Korábban gyakran elhangzott érv volt, hogy ezek az egzotikus teknősök nem képesek áttelelni a magyarországi klímán. Ez az állítás ma már egyre kevésbé állja meg a helyét. A telek enyhébbek, a tartós fagyos időszakok ritkábbak, miközben több érintett faj Észak-Amerikában jóval hidegebb területeken is megél
Mindez azt jelenti, hogy az inváziós kockázat évről évre nő.
Nem a. teknősök a hibásak
Fontos hangsúlyozni: az ékszerteknősök nem „rossz” állatok. Ők az emberi döntések áldozatai. Tenyészfarmokon születnek, hosszú utat tesznek meg a kereskedelmi láncban, majd sok esetben nem megfelelő körülmények közé kerülnek. Amikor pedig már „útban vannak”, egyszerűen kidobják őket a természetbe.
Az egzotikus állatok kereskedelmére épülő üzletág mérlege azonban egyértelműen negatív: invazív fajok terjedése, őshonos élővilág visszaszorulása, betegségek globális terjedése és rengeteg szenvedő állat.
Aki mindezek ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy teknőst tartson, annak érdemes megfontolnia egy már meglévő, felnőtt példány örökbefogadását. Így nem növeli a keresletet, és azonnal szembesül a felelős tartás valódi kihívásaival. A legfontosabb azonban az, hogy soha, semmilyen körülmények között ne engedjenek szabadon házikedvencként tartott állatot a természetben.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján joggal merül fel a dilemma: valóban szükség van-e arra, hogy vízi teknősöket házikedvencként árusítsunk? Egy olyan társadalomban, ahol újra és újra bebizonyosodik, hogy nem vagyunk képesek hosszú távon felelősséget vállalni értük, talán elkerülhetetlen lenne a teljes tiltás. Mert amit ma hobbinak nevezünk, annak árát végső soron a természet fizeti meg.
Forrás: greendex.hu
Indexkép: pixabay.com
