A gyepterületek hozamát elsősorban az időjárási viszonyok határozzák meg, különösen a csapadék mennyisége és eloszlása, valamint a napsugárzás intenzitása. Aszályos időszakokban a napfény erősödő hatása kifejezetten negatívan befolyásolja a fűtermést. Ezt a hatást tovább fokozza a domborzati viszonyok szerepe: a déli lejtők hosszabb ideig és intenzívebben kapnak sugárzást, ami nemcsak a terméscsökkenésben, hanem a növényállomány szerkezetének kedvezőtlen átalakulásában is megmutatkozik.



Jellemző és egyre gyakoribb jelenség például a mediterrán eredetű, állatok által nem fogyasztott fenyérfű (Botriochloa/Andropogon ischemum) gyors térnyerése ezeken a területeken. Ez a faj kiszorítja a tápláló, értékes fűféléket, így a gyep használati értéke jelentősen romlik.

Az első lépés: a növényállomány felmérése

Mivel az időjárást közvetlenül nem tudjuk befolyásolni, a gazdálkodók számára elengedhetetlen, hogy olyan technológiai eszközöket és módszereket alkalmazzanak, amelyek képesek mérsékelni a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait.

A gyep hasznosíthatóságát döntően két tényező határozza meg: a vízellátottság és a tápanyag-ellátás, különösen a nitrogén jelenléte. Ezek azonban csak akkor érvényesülhetnek hatékonyan, ha a növényállomány kellően zárt, sűrű szerkezetű. Ezért minden beavatkozást meg kell előzzön egy alapos állományfelmérés – ez tulajdonképpen egy minőségi termésbecslésnek is tekinthető.


Legalább 90%-os zártság az ideális

A felmérés során meg kell határozni a gyep zártságát, vagyis a növényborítottság százalékos értékét. A legtöbb hazai gyeptípus esetében legalább 90%-os borítottság az ideális. Amennyiben ez az érték 85% alá csökken, beavatkozásra van szükség.

Amennyiben nincs természetvédelmi korlátozás, a következő módszerek alkalmazhatók:

  • Nitrogénes műtrágyázás
  • Öntözés vagy elárasztás
  • Gyepfelülvetés, azaz értékes fűfajok visszatelepítése

Nem a fajok száma, hanem azok borítottsága számít

Nem elegendő pusztán a fajgazdagság ismerete – ennél sokkal fontosabb, hogy milyen mértékben fedik le a területet a takarmányértékű fajok. Az optimális állapot az, amikor a pázsitfűfélék és a pillangósvirágú növények együttes borítása legalább 70%.

Fontos azonban megkülönböztetni a hasznos és kevésbé értékes pillangósokat. A természetvédelem szempontjából értékes, ám takarmányozási célokra nem alkalmas fajok – például a szúrós tövises iglice (Ononis spinosa) – túlszaporodása ronthatja a gyep minőségét, még ha szárazságtűrésük miatt kedvezőnek is tűnnek egyes szempontból.


A klímaváltozás hatásainak kezelésében a gyepek esetében az állományfelmérés, a zártság növelése, valamint a céltudatos tápanyag-víz utánpótlás kulcsfontosságú. A természetes ökoszisztéma védelme mellett a gazdasági hasznosítás fenntartása is megköveteli a precíz, helyspecifikus gyepgazdálkodást – különösen az egyre gyakoribb száraz időszakokban.

Forrás: allattenyesztok.hu

Indexkép: Shutterstock