A RÁBA-Steiger nem csupán egy traktor volt, hanem egy korszak szimbóluma. A magyar gépgyártás egyik legnagyobb sikertörténete, amely nemzetközi licencből, hazai mérnöki tudással és a mezőgazdaság modernizálásának igényéből született.

A Rába-Steiger története egy különleges fejezet a hazai ipartörténetben – olyan korszakot idéz, amikor a magyar mezőgazdaság és gépgyártás egyszerre tudott nagyot álmodni. A győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár az 1960-as évekre már ismert volt teherautóiról és futóműveiről, ám a hetvenes évek elején a hazai agrárium igényei új irányt mutattak: szükség volt egy nagy teljesítményű, korszerű traktorra, amely képes kiszolgálni a növekvő nagyüzemek és állami gazdaságok igényeit.

A világpiacon akkoriban az amerikai Steiger traktorok számítottak a legmodernebbeknek – masszív, törzscsuklós, összkerékhajtású gépek, amelyek hatalmas erőt képviseltek. 1973-ban a Rába megállapodást kötött az amerikai céggel a Cougar II modell licencgyártásáról, s ezzel megkezdődött a Rába-Steiger magyar története. A győri mérnökök rövid idő alatt adaptálták a konstrukciót a hazai körülményekhez, és 1974 végére elkészült az első prototípus.

A sorozatgyártás 1975-ben indult be, és ezzel Magyarország belépett a nagy teljesítményű traktorokat gyártó országok közé. Az első változat a Rába-Steiger 245 volt, amelyet később a még erősebb, 250 lóerős motorral szerelt Rába-Steiger 250 váltott.

A gép teljesítménye és mérete lenyűgözte a szakmát: több mint tíz tonnát nyomott, négy egyforma méretű kereke volt, törzscsuklós kormányzással és állandó összkerékhajtással. A magyar mezőgazdaság addig nem látott hasonlót.

A Rába-Steiger a hetvenes–nyolcvanas években a nagyüzemi szántóföldi munka megtestesítője lett. Erőteljes, robusztus felépítése miatt elbírta a legnagyobb nehéz tárcsákat és ekéket is. Nem volt terület, amelyen ne tudott volna dolgozni, és az országban szinte minden nagyobb állami gazdaságban szolgált legalább egy példány. A traktor hamar exporttermékké is vált: a KGST-országok közül több helyre – köztük a Szovjetunióba és Csehszlovákiába – is szállítottak belőle.


A gépnek azonban voltak korlátai is. A korai szériák például differenciálzár nélkül készültek, ami laza talajon okozhatott gondot, és a javításuk sem volt egyszerű – a traktor mérete és súlya miatt sokszor csak a győri gyár szakemberei tudták szervizelni. Mindezek ellenére a Rába-Steiger a magyar gépészet csúcsteljesítményének számított.

A rendszerváltás után a Rába-gyár nehéz helyzetbe került. A piacgazdaság új viszonyai, a külföldi gépgyártók megjelenése és a nagyüzemek szétesése miatt a traktor iránti kereslet gyorsan visszaesett. A gyártás az 1990-es évek elején lelassult, majd a 2000-es évek elején teljesen megszűnt. Az utolsó Rába-Steiger 2001-ben gördült le a győri gyártósorról.

Mégis, a gép kultikus státuszba emelkedett. Sok gazda és gépgyűjtő a mai napig gondosan őrzi vagy restaurálja ezeket a monstrumokat, amelyek még ötven év elteltével is működőképesek. Veterán-kiállításokon és mezőgazdasági bemutatókon rendszeresen feltűnik egy-egy felújított Rába-Steiger, s a látogatók tisztelettel állnak meg előtte.

A Rába-Steiger nemcsak a magyar mezőgazdaságot segítette egy új korszakba lépni, hanem azt is megmutatta, hogy a hazai mérnöki tudás képes világszínvonalú terméket létrehozni. Ötvözte az amerikai technológiát és a magyar kreativitást, s így született meg a „királytraktor”, amely a múlt iparának egyik legfényesebb jelképe maradt.

Indexkép: YouTube