Az elmúlt években Magyarország mezőgazdasága látványosan megérezte az éghajlatváltozás hatásait. A korábban időszakosnak számító aszály mára szinte állandó kockázattá vált, különösen az Alföld térségében, ahol a nyári hónapokban sokszor hetekig vagy akár hónapokig sem érkezik számottevő csapadék.
A gazdálkodók egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy a hagyományos termesztési gyakorlatok már nem biztosítanak stabil termést, miközben a hőhullámok, a talajok gyors kiszáradása és a vízhiány drasztikusan növeli a termelési kockázatokat.
Forrás: HungaroMet/NAK
Ebben a helyzetben a vízmegtartás és az öntözés kérdése már nem pusztán technológiai fejlesztési lehetőség, hanem a magyar agrárium működőképességének és versenyképességének egyik alapvető feltétele. Az öntözés önmagában nem tekinthető hosszú távon fenntartható megoldásnak: csak akkor válhat azzá, ha hatékony vízvisszatartási intézkedésekkel párosul, beleértve a talaj vízmegtartó képességének javítását és a természetközeli vízmegtartási megoldások szélesebb körű alkalmazását.
Az agráriumban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a vízmegtartást szolgáló megoldások. Ennek megfelelően már a támogatáspolitika is olyan irányokat erősít — akár területalapú támogatásokkal, akár a beruházási támogatásokkal—, amelyek elősegítik a vízvisszatartást, a talajállapot javítását és a természetközeli beavatkozások elterjedését, valamint a korszerű, energiahatékony és víztakarékos öntözőrendszerekre történő átállást.
Magyarország mezőgazdasági területe megközelítőleg 5 millió hektár.
A ténylegesen öntözött terület nagysága mindössze 100–120 ezer hektár körül alakul az aktuális időjárástól függően, az öntözés kiépítettsége ennél valamivel nagyobb! Ez azt jelenti, hogy az ország agrárterületeinek csupán 2–3%-a öntözött, ami az európai és a regionális adottságokkal összehasonlítva is rendkívül alacsony aránynak tekinthető, miközben hazánk medence jellegéből fakadóan lehetőség van az átfolyó vizek nagyobb volumenű megtartására.
Míg Dél-Európa több országában az öntözés a mezőgazdasági termelés természetes része, addig Magyarországon a termés jelentős hányada továbbra is teljes mértékben ki van szolgáltatva az időjárásnak. Az alábbi térkép az EU mezőgazdasági területeinek öntözött arányát mutatja régiónként (NUTS2 szinten) 2016-ban, ismereteink szerint ez évben kerül aktualizálásra, de az arányokat talán jól szemlélteti.
Forrás: ec.europa.eu/eurostat/
Miközben a környező országok évtizedek óta fejlesztik öntözési rendszereiket, Magyarország technikailag és agrárgazdaságilag is elmarad. Pedig már a korábban öntözött területek újjáélesztésével is közel megduplázható lenne a vízbiztonsággal rendelkező termőterület. A térkép is azt mutatja, hogy hazánk öntözési kiépítettsége alacsonyabb annál, amit az éghajlatváltozás és a termelési potenciál indokolna. A nyári aszályok során több térségben kritikusan alacsony talajnedvesség-tartalom alakul ki, a kukorica és napraforgó terméshozamai jelentősen visszaesnek, miközben a zöldség- és gyümölcstermesztésben is komoly károk jelentkeznek.
A vízhiány kialakulását több, egymást erősítő tényező súlyosbítja: a csapadék térbeli és időbeli eloszlása egyre szélsőségesebb, miközben a hőségnapok számának növekedése fokozza a párolgást és a talajnedvesség-vesztést. Ennek következtében a lehulló csapadék egyre kisebb része hasznosul helyben, a felszíni lefolyás felgyorsul, a felszín alatti vízkészletek utánpótlása gyengül. A folyók vízhozamának csökkenése tovább erősíti ezt a folyamatot, így összességében jelentős vízháztartási veszteség alakul ki.
Az elmúlt több mint tíz évben a belépő középvízhozamok összessége jelentősen elmaradt a korábbi harmincéves időszak átlagától: a Tiszán — a 2010-es rendkívüli árvízi évet kivéve — 10–40%-os csökkenés, a Dunán pedig — a 2012/2013-as rendkívüli árvízi időszak kivételével — mintegy 10%-os mérséklődés volt kimutatható.
Valóban minden vizet elöntözünk? A felszíni vizek esetében az öntözési célú vízhasználat aránya Magyarországon, mindössze körülbelül 2,5%. A vízgazdálkodás legnagyobb kihívását ma a klímaváltozás következtében egyre súlyosbodó vízhiány, a fokozódó párolgás és a csapadék egyre szélsőségesebb eloszlása jelenti.
Felszíni vízkivételek megoszlása – vízhasználatok szerint
Forrás: Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 2021-2027
Magyarország Kárpát-medencei elhelyezkedése sajátos vízgazdálkodási helyzetet teremt az átfolyó vizek hasznosíthatósága szempontjából, ugyanakkor felszíni vízkészleteink mintegy 95%-a határon túlról érkezik, ami jelentős függőséget eredményez a szomszédos országok vízgazdálkodási döntéseitől és a határon túli vízhozamok alakulásától. Ugyanakkor ez az adottság ma már nem tekinthető korlátlanul rendelkezésre álló erőforrásnak, tehát műszaki beavatkozás (emelt vízterek) nélkül, pozitív változás nem várható a klímatendenciák miatt.
A hazai mezőgazdasági termelés már ma is erősen függ a vízellátottságtól, miközben a talajvízszintek jelentős csökkenése tovább súlyosbítja a problémát.
Több helyen már most is kimutatható, hogy a felszín alatti vízkészletek szintje folyamatosan süllyed, ami hosszú távon nemcsak a mezőgazdaságra, hanem a természetes ökoszisztémákra is veszélyt jelenthet.
A talajvízszint süllyedések az elmúlt 30 év átlagához képest van, ahol több métert is elérik.
Forrás: www.vizugy.hu
Az agrárium vízbiztonsága nagy mértékben függ tehát mind a felszíni, mind a felszín alatti vízkészletek állapotától.
A felszín alatti vízkészletek pedig nem biztos, hogy megbízható vízforrást jelenthetnek, hosszabb távon komoly fenntarthatósági kérdéseket vet fel, tekintettel arra, hogy annak dinamikus utánpótlását már most is meghaladhatják a vízkivételek.
Az alábbi diagram jól szemlélteti, hogy a felszín alatti vízkivételek döntő része, 74 százaléka ivóvízellátási célokat szolgál. Ez egyértelműen mutatja, hogy Magyarország vízgazdálkodásában a lakosság biztonságos ivóvízellátása elsődleges prioritást élvez. Ezt követi az ipari felhasználás 6%-kal, valamint a fürdők és a bányászati célú vízhasználat, amelyek szintén jelentős arányt képviselnek. Az öntözési célú vízkivétel aránya jelenleg viszonylag alacsony, mindössze 2%.
Forrás: VGT3 dokumentáció
A megoszlás rámutat arra, hogy az ivóvízcélú vízhasználat kiemelkedően nagy kontingenst jelent a felszín alatti vízkészletekre. Ugyanakkor jelentős potenciál mutatkozik a szennyvíz újrahasznosításának fejlesztésében. A tisztított szennyvíz megfelelő kezelés és a szigorú vízminőségi előírások betartása mellett visszaforgatható lenne öntözési célokra, így csökkenthető lenne a felszín alól kitermelt ivóvíz felhasználása a mezőgazdaságban. Ez hozzájárulhatna a vízkészletek fenntarthatóbb kezeléséhez és a vízhiányos időszakok hatásainak mérsékléséhez.
A hazai szabályozás alapján öntözésre elsődlegesen felszíni vizet kell igénybe venni. Amennyiben ez nem áll rendelkezésre, vagy a felszíni víz odavezetése aránytalanul nagy költséggel járna, felszín alatti víz használata is szóba jöhet. Ilyen esetben elsősorban a talajvízkészletek vehetők igénybe, és csak ezek hiányában lehet rétegvizekre támaszkodni. Rétegvíz használata esetén azonban kizárólag víztakarékos, mikroöntözéses technológia alkalmazható.
Fontos megemlíteni a NAK 2018-as öntözési vízigény-felmérését is, ahol a fenntartható vízgazdálkodás szempontjai érvényesítésre kerültek. A felmérés során a gazdálkodói igények összegyűjtése elsősorban azokra a területekre terjedt ki, amelyek felszíni vízzel már elláthatók voltak, vagy kisebb beavatkozásokkal elláthatóvá tehetők. Ez a potenciálisan vízzel ellátható terület közel 300 ezer hektárt jelentett, így, ha az öntözésfejlesztésről van szó, akkor elsősorban ezeket a területeket kell fókuszba állítani.
Fontos hangsúlyozni, hogy az agráriumnak alkalmazkodnia kell a klímaváltozásból fakadó tendenciákhoz, a termőhelyi adottságokhoz és a területspecifikus növénytermesztés követelményeihez. A mezőgazdasági területek döntő része — hosszú távon is mintegy 90%-a —
várhatóan továbbra is alapvetően csapadékra alapozott gazdálkodásra lesz utalva, ezért kiemelt jelentőségű a talaj vízmegtartó képességének javítása, a megfelelő növényválasztás és az alkalmazkodó agrotechnika. Ugyanakkor az öntözés nem tekinthető a fenntartható vízgazdálkodással ellentétes eszköznek: azokon a területeken, ahol a vízellátás biztosítható, az öntözési potenciál felelős és víztakarékos hasznosítása fontos szerepet játszhat a termelésbiztonság és a versenyképesség megőrzésében.
A korszerű öntözési rendszerek, az olyan innovatív technológiák, mint a precíziós öntözés, a csepegtető rendszerek vagy az altalajöntözés, képesek rendkívül hatékonyan felhasználni a rendelkezésre álló vízkészleteket, miközben minimalizálják a párolgási veszteséget. Ezek a megoldások a talajt szinte „szivacsként” működtetik: a víz ott marad, ahol valóban szükség van rá.
A jövő mezőgazdasága várhatóan egyre inkább az integrált vízgazdálkodási rendszerekre épül majd, amelyek ötvözik a tározók, csatornák és korszerű öntözési technológiák előnyeit.
Való igaz, hogy meglévő vízgazdálkodási rendszereinket nem erre a klímára tervezték. Ugyanakkor klímakompatibilissé tételük mezőgazdasági területeink jelentős hányadán jelenthetne érdemi megoldást. Következő cikkünkben ezt a kérdést boncolgatjuk tovább.
Források: NAK
- VGT3 elfogadott dokumentáció
- Tisza részvízgyűjtő-gazdálkodási terv 2021
- VGT összefoglaló 2021
