A fekete-tengeri gabonakereskedelem újabb bizonytalansági tényezővel bővült. Törökország a térségben megszaporodó katonai támadások miatt korlátozásokat vezetett be a Fekete-tengerre tartó kereskedelmi hajóforgalommal kapcsolatban, és a török hatóságok több olyan hajót is értesítettek, amelyek Oroszországba, illetve Ukrajnába tartottak, hogy az áthaladáshoz szükséges engedélyek kiadása a megszokottnál hosszabb időt vehet igénybe.

A döntés hátterében mindenekelőtt a civil és kereskedelmi hajók ellen elkövetett dróntámadások számának növekedése áll. Az elmúlt időszakban több kereskedelmi hajó is támadás célpontjává vált, köztük török tulajdonban lévő hajók is, ami Ankara számára már nem pusztán diplomáciai, hanem közvetlen biztonsági kérdéssé tette a fekete-tengeri hajózás helyzetét.

Nem teljes lezárás, de már ez is elég

A jelenlegi intézkedések nem jelentik azt, hogy Törökország teljes egészében lezárta volna a Boszporuszt és a Dardanellákat a kereskedelmi hajók előtt. A helyzet jelentőségét azonban éppen az adja, hogy a török hatóságok késleltethetik azoknak a hajóknak az engedélyezését, amelyek a fekete-tengeri háborús övezet felé tartanak.

A rendelkezés elsősorban az Oroszország novorosszijszki kikötője, illetve ukrajnai célállomások felé tartó hajókat érinti. A más, például bolgár, román, grúz vagy török kikötőkbe tartó kereskedelmi hajók forgalma közben továbbra is zajlik.

Ez azért lényeges különbség, mert a „lezárás” és az adminisztratív, biztonsági alapú forgalomkorlátozás gazdasági hatása nem azonos. Ugyanakkor egy olyan térségben, ahol a gabonaexport jelentős része tengeri útvonalakon keresztül jut el a világpiacra, már a hajók néhány napos késlekedése, a biztosítási költségek emelkedése vagy a fuvarozók kockázati felárainak növekedése is megjelenhet az árakban.

A Fekete-tenger a világ gabonapiacának egyik kulcsfontosságú térsége

A Fekete-tenger stratégiai jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Oroszország és Ukrajna egyaránt meghatározó szereplő a nemzetközi gabonakereskedelemben, így a térség hajózási útvonalainak biztonsága közvetlenül hat a világpiaci búza- és kukoricaárakra, valamint számos importáló ország élelmiszer-ellátására.

A helyzet azért is különösen érzékeny, mert a nemzetközi gabonapiac már az elmúlt hónapokban is jelentős ármozgásokat mutatott. A háborús kockázatok mellett a hőhullámok, az aszály és az egyes termőterületeken jelentkező terméskiesések szintén növelték a piaci bizonytalanságot.

Ha ehhez most a tengeri szállítás újabb akadálya is társul, az könnyen újabb kockázati prémiumot építhet be a gabonaárakba.

Miért fontos ez Magyarországnak?

A magyar gabonatermelők számára a fekete-tengeri események nem távoli geopolitikai problémát jelentenek. Magyarország agrárpiaca szorosan kapcsolódik az európai és a világpiaci árakhoz, ezért egy jelentősebb nemzetközi áremelkedés előbb-utóbb a hazai felvásárlási árakban is éreztetheti hatását.

Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a magyar gazdák azonnal magasabb búzaárakat kapnak. Az árakat egyszerre alakítja a nemzetközi kínálat és kereslet, az európai terméskilátás, a logisztikai költség, a forint árfolyama, a hazai készletek, a malom- és takarmányipar kereslete, valamint az exportlehetőségek.

A magyar termelők helyzete ráadásul azért is sajátos, mert az idei évben az időjárási szélsőségek ugyancsak erősen befolyásolták a mezőgazdasági termelést. Egy olyan piaci környezetben, ahol a termésbiztonság eleve bizonytalanabb, a nemzetközi szállítási útvonalak sérülékenységének növekedése újabb változót jelent.

Törökország stratégiai helyzetben van

Ankara lépéseinek jelentőségét az adja, hogy Törökország földrajzi helyzete miatt gyakorlatilag kapuőrként áll a Fekete-tenger és a Földközi-tenger között. A Boszporusz és a Dardanellákon keresztül haladó hajóknak ezen a két szoroson kell átkelniük ahhoz, hogy kijussanak a Fekete-tengerről.

A két szoros ezért sok szempontból a Fekete-tenger „Hormuzi-szorosának” tekinthető. A hasonlat természetesen nem szó szerinti, hiszen eltérő földrajzi és jogi környezetről van szó, de gazdasági szempontból mindkét térségben egy szűk tengeri átjáró stratégiai jelentősége rendkívül nagy.

A különbség ugyanakkor fontos: a Hormuzi-szoros elsősorban a globális olaj- és energiaszállítás szempontjából meghatározó, míg a török szorosok a fekete-tengeri gabona, energia és egyéb áruk világpiaci kijutásának egyik legfontosabb útvonalát jelentik.

A Montreux-i egyezmény is szerepet játszik

Törökország mozgásterét az 1936-ban megkötött Montreux-i egyezmény is meghatározza. A nemzetközi megállapodás szabályozza a Boszporuszon és a Dardanellákon történő hajózást, miközben a kereskedelmi hajók áthaladásának szabadságát is rögzíti.

Ankara ugyanakkor a hajózás biztonságával kapcsolatos intézkedéseket hozhat, különösen olyan helyzetben, amikor a térségben fegyveres konfliktus zajlik, és a civil hajókat közvetlen támadások fenyegetik.

A mostani intézkedések ezért különösen érzékeny egyensúlyt teremtenek: Törökországnak egyszerre kell fenntartania a nemzetközi hajózás szabadságát, biztosítania saját tengeri útvonalainak biztonságát, valamint kezelnie azt a kockázatot, hogy az orosz–ukrán háború egyre közvetlenebbül veszélyezteti a kereskedelmi hajózást.

A gabonapiac számára most minden újabb kockázat számít

A fekete-tengeri hajózás korlátozása önmagában még nem jelenti azt, hogy gabonahiány alakul ki a világpiacon. A nemzetközi kereskedelemnek vannak alternatív útvonalai, és a kereskedők, fuvarozók, valamint az exportőrök idővel alkalmazkodhatnak az új helyzethez.

A probléma inkább az, hogy az alkalmazkodásnak ára van.

Hosszabb útvonalak, magasabb biztosítási díjak, növekvő szállítási költségek, hajóhiány, késedelmek és nagyobb kockázati felárak egyaránt megjelenhetnek a végső árban. A gabonapiac pedig különösen érzékeny az ilyen sokkokra, hiszen egy nagy exportőr kiesése vagy exportkapacitásának korlátozása egyszerre több kontinens piacán is éreztetheti hatását.

A mostani helyzet tehát nem feltétlenül egy újabb gabonakrízis kezdete, de egyértelmű figyelmeztetés arra, mennyire sérülékeny a világ élelmiszer-ellátási rendszere.

A háború, az időjárási szélsőségek és a stratégiai tengeri útvonalak biztonságának romlása egyszerre nehezedik a globális agrárkereskedelemre. Ha pedig a fekete-tengeri hajóforgalom korlátozása tartósabbá válik, annak következményei már nem csupán Oroszországban, Ukrajnában vagy Törökországban jelentkezhetnek, hanem a világpiaci gabonaárakon keresztül Európában és Magyarországon is.

Forrás: Világgazdaság

Indexkép: Pexels