A Magas-Bakony térsége, különösen Zirc környéke, idén rendkívüli vízhiányt tapasztal. Az éves csapadékmennyiség tavalyhoz képest csaknem a felére csökkent, ennek következményeként több ismert patak – köztük a Cuha, a Gaja és a Gerence – medre is részben vagy teljesen kiszáradt. Bár a forrásvidékeken még csörgedezik némi víz, a patakok alsóbb szakaszain már jellemző a teljes kiszáradás.



A térségbe gyakran látogatók már a nyári hónapokban is aggodalommal figyelték a medrek állapotát, de októberre a helyzet még súlyosabbá vált. A Cuha-patak például Vinyénél már nem csak nyáron, hanem az őszi időszakban is gyakran víztelen. A Gerence-pataknál és a Gaja-pataknál szintén hasonló jelenségeket tapasztalni: a felszíni vízfolyások egyre ritkábban láthatók, holott ezek korábban egész évben vízforrásként szolgáltak.

A helyzet nem pusztán esztétikai vagy kirándulási szempontból aggasztó – komoly ökológiai és vízgazdálkodási következményei vannak. A Bakony egy tipikus karsztos hegység, ahol a víz jelentős része a kőzetek repedésein keresztül a föld alá szivárog. Ez természetes jelenség, ám ha a csapadék utánpótlása nem elegendő, a felszíni vizek is eltűnnek. Így hiába vannak még működő források, az elszivárgás és a párolgás együttese drasztikusan csökkenti a vízhozamot.


viz

Fotó: Facebook


A vízügyi szakemberek szerint a jelenség hátterében több tényező áll: a csapadék mennyisége nemcsak kevesebb, de egyenetlenebb is lett. Egyre gyakoribbak a hosszú, száraz időszakok, amelyeket hirtelen, nagy intenzitású záporok váltanak fel. Az ilyen esőzések azonban kevésbé hasznosak a vízgyűjtők számára, mivel nagy részük gyorsan lefolyik vagy elpárolog, mielőtt beszivároghatna a talajba.

A 2025-ös év nyara különösen száraz volt, és az ebből eredő vízhiány hatásai most, az őszi hónapokban is jelentkeznek. Egyes vízmérce-szelvények teljesen kiszáradtak, például a Bitva-patak Mihályházánál vagy a Gaja-patak Bakonynánánál. Ezek az adatok jól mutatják, hogy a probléma nem elszigetelt, hanem rendszerszintű.

A közeljövő kilátásai ugyanakkor nem teljesen borúsak. A csapadékosabb időszak – jellemzően a késő ősztől tavaszig tartó periódus – reményt adhat a vízszintek emelkedésére. Azonban a vízügy figyelmeztet: ha a csapadék továbbra is egyenetlenül és kevés mennyiségben érkezik, a regeneráció csak részleges lehet.



Fontos tehát, hogy a térség vízgazdálkodását hosszú távon is újragondoljuk. A természetes vízmegtartó megoldások, mint az erdőborítás növelése vagy a talaj vízmegtartó képességének javítása, kulcsfontosságúak lehetnek. Emellett a túrázóknak is érdemes tudatosabban viszonyulniuk a természethez: a vízfolyások medrének megóvása, a patakmenti növényzet védelme most még fontosabb, mint korábban.

A bakonyi patakok állapota egyértelmű figyelmeztetés. Nem csupán a természet, hanem az emberi tevékenység és a vízgazdálkodás jövője is múlik azon, hogyan reagálunk erre az új valóságra. A következő évek megmutatják, mennyire tudunk alkalmazkodni egy kiszámíthatatlanabbá váló klímához.

Forrás: veol.hu

Indexkép: Facebook