Az őszi vetések sikerének egyik kulcsa a talajlakó, más néven terrikol kártevők elleni védekezés. Ezek a kártevők a föld alatt élnek és szaporodnak, így sokáig észrevétlenek maradnak, mire viszont a növény fejlődése visszaesik, gyakran már komoly a baj. A leggyakoribb talajlakó fajok közé tartoznak a pajorok és a drótférgek, de a vetési bagolylepke és a gabonafutrinka lárvái is jelentős károkat okozhatnak.

Ezek a kártevők nemcsak a kapáskultúrákban okozhatnak súlyos veszteséget, hanem a vetések egyenetlen kelését, foltszerű ritkulását is előidézhetik. Ez pedig közvetlenül a termés mennyiségét és minőségét veszélyezteti.

A kártevők felmérése: az első és legfontosabb lépés

Mielőtt bármilyen védekezési módszert választunk, elengedhetetlen a talajban található kártevők pontos felmérése. Ez a munka alapozza meg a hatékony növényvédelmi stratégiát. Az egyik legegyszerűbb módszer a csapdázás, de a szakemberek gyakran alkalmazzák a térfogati kvadrát módszert is, amely pontos képet ad a lárvák eloszlásáról és sűrűségéről.

Pajorok – a cserebogarak lárvái

A talajban élő pajorok több cserebogárfaj fejlődési alakjai, melyek 3–5 éves ciklusban fejlődnek. Magyarországon a leggyakrabban a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) lárváival találkozhatunk. A fiatal pajorok még humusszal táplálkoznak, később azonban áttérnek a gyökerek fogyasztására. Eleinte a hajszálgyökereket, később már a vastagabb gyökereket is képesek megrágni, ezzel súlyos károkat okozva a fiatal növényeknek.

Ha egy négyzetméteren négy–öt pajor is található, a védekezés már indokolt. A pajorok viselkedését a hőmérséklet és a talajnedvesség is befolyásolja – ezek változására a lárvák mélyebbre húzódhatnak, így nehezebbé válik a célzott kezelés.

Drótférgek – a pattanóbogarak rejtett kártevői

A drótférgek a pattanóbogarak (Agriotes spp.) lárvái, amelyek fejlődése több évig is eltart. Főként a lágyszárú növények gyökereit, valamint a csírázó magokat pusztítják, de gyakran belefúrnak a burgonya gumóiba és a répa karógyökerébe is. A károsítás következtében a növények sárgulnak, elszáradnak, és a tábla foltszerűen ritkul. A védekezési küszöbérték általában 3–4 drótféreg négyzetméterenként.

Vetési bagolylepke – a mocskospajor veszélye

A vetési bagolylepke (Scotia segetum) lárvája, közismert nevén mocskospajor, a cserebogárlárvákhoz hasonló kártételt okoz. Évente két nemzedéke fejlődik, és elszaporodása elsősorban meleg, elhúzódó ősz esetén figyelhető meg. Éjszaka aktív, és erős fertőzés esetén akár foltokban el is pusztíthatja a növényállományt.

A fiatal lárvák a leveleket, az idősebbek már a szárat és a gyökereket is rágják. A védekezés akkor a leghatékonyabb, ha még a fiatal hernyók ellen történik, mivel az idősebb példányok már fénykerülők, és mélyebbre húzódnak a talajba.

Gabonafutrinka – a csócsároló lárva

A gabonafutrinka (Zabrus teneboides) lárvája, a köznyelvben csócsárolóként ismert kártevő, évente egy nemzedéket nevel. A lárva nemcsak ősszel, hanem enyhe tél esetén is aktív maradhat. A fiatal növények leveleiből az erek közötti szövetet fogyasztja el, jellegzetes hosszanti foltokat hagyva maga után. Erős fertőzés esetén a növények elpusztulnak, és a tábla helyenként teljesen kipusztulhat. Védekezni akkor szükséges, ha két lárvánál több található négyzetméterenként.

vetés

A sikeres őszi vetés és a termésbiztonság érdekében elengedhetetlen az időben megkezdett, jól megtervezett védekezés – fotó: Pixabay

Védekezés: vegyszeresen és biológiai úton

A megelőzés alapja a megfelelő vetésváltás és a talajmunkák gondos elvégzése, amelyek gyérítik a lárvák számát. A talajfertőtlenítés és csávázás során ma már kizárólag piretroid hatóanyagú készítmények, például cipermetrin vagy teflutrin alkalmazhatók. A vetési bagolylepke lárvái ellen fonálférget tartalmazó biopreparátum (Steinernema carpocapsae) is bevethető, amely természetes úton pusztítja el a kártevőt.

A kezelések megkezdése előtt mindig ellenőrizzük a választott készítmény engedélyokiratát. Az időzítés és a helyes hatóanyag megválasztása döntő tényező a sikeres védekezésben.

A siker kulcsa az előrelátás

A talajlakó kártevők rejtve dolgoznak, de a hatásuk látványos és súlyos lehet. A sikeres őszi vetés és a termésbiztonság érdekében elengedhetetlen az időben megkezdett, jól megtervezett védekezés. A természetes és vegyszeres módszerek kombinálásával, megfelelő szakmai felügyelettel elkerülhetők a jelentős gazdasági károk, és hosszú távon is megőrizhető a talaj egészsége.

Forrás: NAK
Indexkép: pixabay.com