A bolygó egyik legfontosabb természeti erőforrása, a vizes élőhelyek rendszere napjainkban drámai ütemben pusztul. Folyók, tavak, mocsarak, lápok, mangrove-erdők és korallzátonyok tűnnek el világszerte – ezzel együtt pedig nemcsak biológiai sokféleség vész el, hanem hatalmas gazdasági érték is. A Vizes élőhelyek egyezményének friss jelentése szerint ez a hanyatlás 2050-ig akár 39 billió dollárnyi globális gazdasági veszteséget is okozhat, ha nem történik sürgős beavatkozás.

A vízhez kötött ökoszisztémák gazdasági jelentősége

Noha a vizes élőhelyek csupán a Föld felszínének körülbelül 6 százalékát borítják, szerepük aránytalanul nagy a gazdaság egészét tekintve. A globális GDP több mint 7,5%-ához járulnak hozzá közvetlenül vagy közvetve. Támogatják az élelmiszertermelést, a halászatot, az árvízvédelmet, a vízminőség megőrzését, valamint pótolhatatlan szerepet töltenek be a klímaváltozással szembeni védekezésben is.

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége kiemeli, hogy ezek az élőhelyek szabályozzák a vízkészleteket, tárolják és szűrik a vizet, visszatartják az árvizeket, és kritikus fontosságú élőhelyet nyújtanak számos halfajnak, vadállatnak és vándorló madárnak. Mindezek alapján elmondható: a vizes élőhelyek az ökológiai rendszer „láthatatlan infrastruktúrái”, amelyek elvesztése súlyos következményekkel jár a gazdaság minden területére nézve.

Már most is veszélyben van több százmillió hektár

A jelentés szerint az elmúlt ötven évben több mint 411 millió hektárnyi vizes élőhely – vagyis nagyjából félmilliárd focipályányi terület – tűnt el világszerte. Ez a teljes állomány mintegy 22 százaléka. A legnagyobb veszteségek Afrikában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben történtek, de Európában és Észak-Amerikában is gyorsul a leépülés.

A pusztulás különösen veszélyes láncreakciót indít el más gazdasági ágazatokban is. Az édesvízi élőhelyek eltűnése rontja a mezőgazdaság vízellátását, csökkenti a halállományt, és növeli az árvizek gyakoriságát és súlyosságát. Egy ilyen helyzet nem csupán ökológiai, hanem komoly társadalmi és gazdasági krízist is előidézhet.

Pozitív példák: lehetséges a fordulat

A helyzet komolysága ellenére vannak reményt keltő kezdeményezések. Zambiában például mindössze 300 ezer dollárból sikerült egy olyan helyreállítási projektet megvalósítani, amely több mint 1,3 millió ember megélhetését segítette biztosítani halászatból és mezőgazdaságból.

Hasonló célokkal indult el Kelet- és Délkelet-Ázsiában a Regionális Vándorlási Útvonal Kezdeményezés, amely a madárvonulási övezetek mentén több mint 140 kulcsfontosságú vizes élőhelyet igyekszik megőrizni. A program több mint 50 millió madárnak és közel 200 millió embernek biztosít ökológiai és gazdasági hátteret. A 2021 óta működő kezdeményezésben kormányok, fejlesztési bankok és természetvédelmi szervezetek együtt dolgoznak, céljuk pedig, hogy tíz év alatt 3 milliárd dollárnyi finanszírozást mozgósítsanak a természet helyreállítására.

vizes élőhely

A bolygó egyik legfontosabb természeti erőforrása, a vizes élőhelyek rendszere napjainkban drámai ütemben pusztul – fotó: pexels.com

A megoldás kulcsa: felismerni a valódi értéket

A Global Wetland Outlook 2025 világosan megfogalmazza: a vizes élőhelyek eltűnésével együtt a vízbiztonság, az élelmiszer-ellátás és a természetvédelem is veszélybe kerül. A megőrzésük nem csupán természetvédelmi kérdés – alapvető gazdasági és társadalmi érdek.

A jelentés három pilléren nyugvó stratégiát javasol: megóvni a meglévő vizes élőhelyeket, helyreállítani az elveszetteket, és biztosítani a hosszú távú fennmaradásukat. Ehhez azonban új szemléletre van szükség: a vizes élőhelyeket nem szabad csupán természetes tájelemként kezelni – alapvető infrastruktúrának kell tekinteni őket a vízgazdálkodásban, földhasználatban és gazdaságtervezésben.

A fenntartható megoldások közé tartozik az élőhelyek integrálása a karbonpiacokba, a reziliencia-kötvényekbe, valamint olyan innovatív finanszírozási mechanizmusokba, amelyek lehetővé teszik a természetvédelem és a gazdasági növekedés összehangolását. Ehhez elengedhetetlen az állami és magánforrások közös mozgósítása – partnerségek formájában, amelyek egyszerre szolgálják a helyszíni ökológiai helyreállítást és a helyi közösségek megélhetését.

Egyre kevesebb az idő a cselekvésre

A vizes élőhelyek sorsa nem egy távoli ökológiai kérdés – a klímaváltozással, az élelmezéssel és a vízellátással összefonódó, globális ügy. Ha most nem történik cselekvés, a következő évtizedekben a veszteségek már nem lesznek visszafordíthatók. De ha felértékeljük ezeknek az ökoszisztémáknak a jelentőségét, akkor még van esély arra, hogy ne csak megállítsuk a pusztulást, hanem fenntartható, élhető jövőt építsünk – magunknak és a következő generációknak is.

Forrás: chikansplanet.blog.hu
Indexkép: pexels.com