A gyomorfekély az egyik leggyakoribb, mégis gyakran alábecsült egészségügyi probléma a sertéstartásban. Bár a betegség bármely életkorban előfordulhat, leggyakrabban a hízósertéseket és a kocákat érinti, de malacoknál is jelentkezhet. A háttérben több, egymással összefüggő tényező áll: a takarmány minősége, az etetési rendszer, a stressz, sőt genetikai hajlam is szerepet játszhat.

Dániában végzett vizsgálatok szerint a gyomorfekély különféle gyomorelváltozások formájában a hízósertések 30 százalékánál, míg a kocák 50 százalékánál kimutatható. A súlyosabb esetek repedéssel, belső vérzéssel járhatnak, ami az állat hirtelen, sokszor tünetmentes elhullásához vezethet.

Nehezen felismerhető, de nem észrevehetetlen

A gyomorfekély sok esetben klinikai tünetek nélkül zajlik, különösen hízósertéseknél. Néhány árulkodó jel mégis segíthet a felismerésben: sápadt bőr, változó étvágy, a teljesítmény csökkenése és sötét, kátrányos állagú bélsár már a betegség jelei lehetnek. A takarmányfelvétel utáni hányás is utalhat a háttérben zajló folyamatokra. Éppen ezért fontos a gyanú esetén az állatorvosi vizsgálat és a megelőzésre való tudatos odafigyelés.

A gyomorfekély etiológiája multifaktoriális.

Az egyik legfontosabb rizikófaktor a helytelen táplálkozás: különösen az alacsony rosttartalmú, finomra őrölt, nagy arányban búzát tartalmazó takarmány. A túl nagy mennyiségű granulált táp, a vitaminhiány (például E-vitamin), és a szelénhiány mind hozzájárulhatnak a gyomorfal irritációjához.

Szintén jelentős a stressz szerepe: az éhezés, a rendszertelen etetés, a zsúfolt tartás, rossz szellőzés vagy a hosszabb szállítás alatti koplalás jelentősen növeli a fekélyképződés kockázatát. Már akár egy négyórás utazás is kiválthat káros gyomorváltozásokat, amelyek később fekélyhez vezethetnek.

sertés

Dániában végzett vizsgálatok szerint a gyomorfekély különféle gyomorelváltozások formájában a hízósertések 30 százalékánál, míg a kocák 50 százalékánál kimutatható – fotó: pexels.com

A mikrobiológiai háttér: kórokozók is szerepet játszanak

Újabb kutatások szerint bizonyos baktériumok, például a Helicobacter suis és a Fusobacterium gastrosuis jelenléte is összefüggésbe hozható a gyomorfekély kialakulásával. A belga kutatók vágóhidakról származó mintákban ezeknek a mikrobáknak a magas arányát mutatták ki olyan sertések gyomrában, amelyeknél súlyos fekélyeket találtak. A fertőzés és a stressz együttesen fokozott kockázatot jelent.

A gyomorfekély a 60 kg feletti hízósertések esetében már komoly veszélyforrássá válik. A leginkább veszélyeztetettek azok az állatok, amelyeket granulált takarmányon, vagy nedves etetéssel tartanak. A hízók teljesítménye romlik, a selejtezési arány nőhet, a váratlan elhullások pedig komoly gazdasági veszteséget jelentenek.

Kocáknál a fialás előtti és utáni időszak különösen kritikus. Egyes takarmányösszetevők – például gyenge minőségű korpát tartalmazó lisztek – bevezetése után tömeges gyomorfekélyes eseteket írtak le. Az őrlés finomsága is meghatározó: minél finomabb a részecske, annál magasabb a fekélyképződés kockázata. Az optimális részecskeméret 600–700 mikron között van.

Megelőzés: a gondos tartás és takarmányozás a kulcs

A gyomorfekély megelőzése összetett feladat, de jól működő rendszerrel, odafigyeléssel jelentősen csökkenthető az előfordulása.

  • Az etetési módszerek optimalizálása – például a restriktív etetés helyett tetszés szerinti etetés – csökkenti a stresszt.
  • Fontos a rostban gazdag, lazább szerkezetű takarmány biztosítása, amely nem terheli meg a gyomrot.
  • Az E-vitamin pótlása is kulcsfontosságú: amennyiben hiány alakul ki, az esések száma nőhet. Nagyobb állományban megelőzésként érdemes tonnánként 100 g E-vitamint hozzáadni a takarmányhoz legalább két hónapon át, és utána felülvizsgálni a hatékonyságot.

A gondos gazdálkodás, a környezet javítása, a szellőztetés optimalizálása és az etetés precíz kivitelezése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a sertések gyomorfekélyének kockázatát minimálisra csökkentsük.

Forrás: tygodnik-rolniczy.pl
Indexkép: pexels.com