A szőlő helyes metszése elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény optimális termőegyensúlyba kerüljön. Ahogy az Agrofórum is kiemeli, a metszés célja, hogy „tőkéken évente visszavágja a vesszőket, illetve fiatalítsa az idősebb fás részeket azért, hogy létrejöjjön a tőke optimális termőegyensúlya”. Ez a folyamat hosszú távon biztosítja az egészségesebb és gazdagabb termést.

A szőlő metszését leggyakrabban lombhullástól tavaszig lehet elvégezni, ám az őszi időszakban, közvetlenül a lombhullás után ajánlott előmetszést végezni – különösen akkor, amikor a vesszők már beértek vagy közel állnak hozzá. Ez a gyakorlat növeli a fás részek télállóságát, de fontos szem előtt tartani, hogy december előtt nem érdemes metszést végezni, mivel a tőkék ilyenkor még érzékenyek a fagykárra. A tavaszi metszés hagyományos időszaka február végétől április elejéig tart, de ha már elmúlt a fagyveszély, a rügyfakadás előtti időszak is alkalmas erre, főként hűvösebb mikroklímájú területeken.

Az őszi metszés több szempontból is előnyös. A nedvkeringés beindulása után ilyenkor nem jelentkezik a tőkék „könnyezése”, így tavasszal a rügyek korábban fakadnak. Ezáltal a tavaszi mezőgazdasági munkák kevésbé torlódnak, valamint a szőlő hosszabb vegetációs időszakot kap, ami jótékonyan hat a termés minőségére is.

szőlő

A metszés során fontos alapszabály, hogy csak egészséges, jól beérett vesszőket hagyjunk meg – fotó: Pixabay

Habár az őszi metszés előnyei vitathatatlanok, hazánkban mégis a tavaszi metszés a legelterjedtebb gyakorlat. Ennek oka lehet, hogy a tavaszi metszés során jelentkező „könnyezés” ellenére a szőlőtőkék nem feltétlenül károsodnak maradandóan, és egyes kísérletek szerint ez az időpont akár nagyobb mennyiségű és jobb minőségű termést is eredményezhet.

A metszés során fontos alapszabály, hogy csak egészséges, jól beérett vesszőket hagyjunk meg. A metszési sebeket a lehető legkisebbre kell csökkenteni, a vesszőket a nódusz fölött legalább egy centiméterrel érdemes elvágni, a hónaljhajtásokat pedig kis csonkkal távolítsuk el. Az ideálisan meghagyott rügy- és hajtásszám elősegíti a kedvezőbb fürtméretet, a magasabb cukortartalmat, az alacsonyabb savszintet és az esztétikusabb termést.

A négyes ernyős metszési rendszer egy jól bevált módszer a szőlőművelésben, amelynek alapelvei bármely tőkeformánál alkalmazhatók. Ennek kialakításához két dróthuzalt kell kifeszíteni 90, illetve 180 cm magasságban, egymástól 90 cm-re, ideális esetben 5 méter oszloptávolsággal. 

  • A művelés első évében a szőlőt karóhoz kell rögzíteni, hogy egyenes növekedést biztosítsunk. Ilyenkor a két legerősebb hajtást célszerű meghagyni, a többit pedig eltávolítani.
  • A második évben ki kell választani a két hajtás közül a legerősebbet, amelyből a tőke „törzse” lesz. Ha a növekedése még csak az alsó huzalig ért, rövid metszéssel kell ösztönözni a megerősödését. Amennyiben már elérte a felső huzalt, akkor csak a legerőteljesebb hajtásokat kell meghagyni – ezek adják majd a fő ágakat.
  • A harmadik évben minden tőkén ki kell választani egy erős vesszőt, amit 3–4 rügyre visszavágunk. Ezekből a rügyekből nőnek majd ki azok az ágak, amelyek a következő évben már termést is hoznak.
  • A negyedik évtől kezdődően jelennek meg az első szőlőfürtök. A legerősebb vesszőket 6–10 rügyre kell visszavágni, ezeken fejlődnek majd a fürtök. Emellett minden irányban érdemes meghagyni egy-egy 2–3 rügyes rövid hajtást, ezek biztosítják a következő év termőrészeit.

Indexkép: pexels.com