Babérmeggy a kertekben – dekoratív sövény vagy invazív veszélyforrás?

A babérmeggy (latin nevén Prunus laurocerasus) sokak számára ismerősen csenghet, hiszen egyike a leggyakrabban ültetett örökzöld díszcserjéknek Magyarországon. Sűrű, fényes, sötétzöld lombozata egész évben dekoratív, gyors növekedése és kiváló formázhatósága pedig különösen alkalmassá teszi sövényként való használatra. Igénytelen, szívós növény, amely jól tűri a szárazságot, a szennyezettebb városi levegőt, a nyírást, és számos más kedvezőtlen környezeti tényezőt is. Ezért nemcsak családi házas övezetekben, de intézményi kertekben, parkokban és köztereken is gyakran találkozhatunk vele.

Ám a babérmeggy vonzó külső és praktikus tulajdonságai mögött komoly veszélyek is húzódnak: mérgező növényről van szó, ráadásul egyes területeken invazív fajként tartják számon. Európa több országában – köztük Svájcban – már korlátozzák a telepítését, mivel veszélyezteti az őshonos flórát. A tudatos kertészkedés szempontjából tehát érdemes alaposan megismerkedni ezzel az ellentmondásos, mégis rendkívül népszerű növénnyel.

Származás és elterjedés

A babérmeggy a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik, és a Prunus nemzetség egyik tagja, ahová a cseresznye, a meggy, a mandula és a szilva is sorolható. Természetes élőhelye a Balkán-félsziget, Kis-Ázsia, valamint a Kaukázus vidéke, de mára egész Európában elterjedt, különösen dísznövényként. A történeti források szerint 1576-ban került át Angliába az északkelet-törökországi Trabzon kikötőjéből, és azóta fokozatosan meghódította a kontinens kertjeit.

A mediterrán térségekhez hasonló klímájú területeken, például a nyugat-európai országokban különösen kedvelt, de a klímaváltozás hatására mostanra a kontinentális éghajlatú vidékeken is egyre inkább előtérbe kerül.

Botanikai jellemzők és megjelenés

A babérmeggy egy örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely magassága a fajtától és a környezeti viszonyoktól függően 1 és 6 méter között változhat. A növekedési ütem is eltérő lehet: az alacsonyabb fajták lassabban fejlődnek, míg a gyors növekedésű típusok évente akár 70–90 centimétert is nőhetnek.

Leglátványosabb részei sötétzöld, fényes levelei, amelyek bőrszerű tapintásúak, kiemelkedően dekoratívak és a nemesítés során egyre változatosabb levélformák alakultak ki. A levélformája és levélzete miatt gyakran összetévesztik a nemes babérral (Laurus nobilis), de attól eltérően ez a növény nem ehető, sőt mérgező.

Tavasszal a növény felálló fürtökben hozza kicsi, fehér, illatos virágait, amelyek illatukkal vonzzák a beporzókat. Ezt követően fekete, fényes terméseket érlel, amelyek egy magot tartalmaznak. A bogyók látványosak ugyan, de veszélyesek is: a növény minden része, így a levelek és a termés is tartalmaz cianogén glikozidokat, amelyek az emberi és állati szervezetben hidrogén-cianiddá alakulva mérgezést okozhatnak.

Babérmeggy – fotó: wikimedia.org

A babérmeggy toxicitása az egyik legkomolyabb problémája. A növény leveleiben, termésében, sőt, gyökerében is jelen van a cianogén glikozid (pl. prunazin, amygdalin), amely hidrogén-cianiddá (HCN) alakulhat az emésztőrendszerben.

Már kis mennyiség lenyelése is hányást, fejfájást, szédülést, gyengeséget, görcsöket, mozgáskoordinációs zavart, eszméletvesztést, végül légzésbénulást és halált is okozhat. Különösen veszélyeztetettek a kisgyermekek és a háziállatok, akik játék vagy kíváncsiság közben könnyen a szájba vehetik a termést. Bár az emberi szervezet sokszor kis mennyiséget még képes lebontani, az ismételt vagy nagy dózisú fogyasztás életveszélyes lehet.

A növény 2013-ban Magyarországon megkapta az „Év mérgező növénye” címet, ezzel is jelezve a közfigyelem fontosságát a babérmeggy kapcsán. A kerttulajdonosok számára ezért nemcsak az esztétikai és gondozási szempontokat, hanem a biztonsági kérdéseket is mérlegelni kell az ültetés előtt.

Invazív faj – veszély az ökoszisztémára

A babérmeggy nem csupán mérgező, hanem ökológiai szempontból is problémás, mivel egyre több országban invazív fajként tartják nyilván. Az invazív fajok olyan idegenhonos növények, amelyek kiszorítják az őshonos flórát, felborítva a természetes ökoszisztéma egyensúlyát.

Svájcban tilos a babérmeggy forgalmazása és importálása, így megelőzve annak további terjedését. Bár más országokban még nem vezettek be hasonló intézkedéseket, a tendencia világos: a kertészeti célból bevezetett, de erősen terjeszkedő növények hosszú távon káros hatással lehetnek a biodiverzitásra.

Ez különösen fontos szempont a klímaváltozás korában, amikor sokan keresnek szárazságtűrő, ellenálló növényeket. A babérmeggy megfelel ugyan ezeknek a kritériumoknak, de a természetes élőhelyekre gyakorolt hatása miatt érdemes inkább őshonos alternatívákat választani – például közönséges fagyalt (Ligustrum vulgare), galagonyát (Crataegus monogyna) vagy kökényt (Prunus spinosa).

A nemesítésnek köszönhetően a babérmeggynek több tucat fajtája érhető el a kertészeti piacokon. Ezek között találunk oszlopos, széles lombú, alacsony, gyors növekedésű, vagy éppen színes hajtású típusokat. A legismertebb és legelterjedtebb fajták közé tartozik a Novita, Genolia, Etna, Antonius, Kleopátra, Mano és Caucasica. Ezeket jellemzően sövényként, takarónövényként, vagy térhatárolóként alkalmazzák.

A választás során figyelembe kell venni a növény várható magasságát, növekedési ütemét, valamint azt, hogy milyen célt szolgál majd a kertben – például belátásgátlás, zajvédelem vagy esztétikai határolás.

A babérmeggy gondozása – kevés törődést igényel, mégis meghálálja

A babérmeggy egyik legnagyobb előnye a rendkívül alacsony gondozási igény. Megfelelő helyre ültetve egész évben zöldellő, tömör növényfalat alkot, ami nemcsak szép, hanem hasznos is. A sűrű lombkorona kiváló belátásgátlóként, zajvédőként, sőt szélfogóként is funkcionálhat.

A babérmeggy fényigénye mérsékelt: legjobban napos vagy félárnyékos helyen fejlődik, de teljes árnyékban hajlamos felkopaszodni és veszít dús habitusából. A szárazságot jól viseli, viszont az ültetést követő időszakban, amíg a gyökérzete meg nem erősödik, rendszeres öntözést igényel. Az idősebb növények már jobban bírják a csapadékszegény heteket, de az extrém hőség idején – különösen nyáron – meghálálják az alapos locsolást.

A talajban nem válogat, a legtöbb kertben jól fejlődik, de a jó vízáteresztő, tápanyagdús, enyhén meszes talajt különösen kedveli. Tavasszal érdemes komposzttal vagy érett trágyával megsegíteni, ami elősegíti a lombozat megújulását. Permetezést ritkán igényel, de a levélbetegségek és a lisztharmat megelőzése céljából ajánlott még a rovarok megjelenése előtt védekezni.

A babérmeggy egy örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely magassága a fajtától és a környezeti viszonyoktól függően 1 és 6 méter között változhat – fotó: pexels.com

Ültetés – hogyan és mikor telepítsük a babérmeggyet?

Az ültetés szempontjából a legjobb időszak kora ősszel vagy kora tavasszal van. A növény ekkor már nem virágzik, és az időjárás sem extrém: a meleg talaj és a mérsékelt csapadék elősegíti a gyökeresedést. Az őszi ültetésnél figyeljünk arra, hogy ne legyen túl késő, mert a még gyenge gyökérzetű példányok károsodhatnak a téli fagyok során.

Az ültetés során 60 × 60 × 60 centiméteres gödröket érdemes ásni, melyeket szerves trágyával vagy komposzttal dúsítunk. A megfelelő tőtávolság fajtától függően 70–100 centiméter között változik – alacsonyabb fajták esetén lehet sűrűbb, de a gyorsan növő, széles lombozatú változatoknak nagyobb helyre van szükségük.

Konténeres növényeket bármikor ültethetünk, de az első hetekben intenzív öntözésre van szükség, hogy a gyökerek megtalálják az új környezetben a megfelelő tápanyagokat.

A metszés művészete – mikor és hogyan formáljuk?

A babérmeggy metszése kulcsfontosságú a sűrű, tömör lombozat eléréséhez. Két fő időszakot érdemes megkülönböztetni: a tavaszi erőteljes visszavágást és a nyári finom alakítást. Tavasszal, még a hajtások indulása előtt – március végén vagy április elején – erőteljes visszametszést végezhetünk, ezzel ösztönözve a növényt új hajtások növesztésére. Nyáron, általában júniusban, már csak formázó metszést alkalmazunk, ezzel megőrizve a kívánt alakot és elkerülve a túlburjánzást. Fontos tudni, hogy a metszés hatására a növény nem virágzik, vagy csak alig, mivel a virágok az előző évi hajtásokon fejlődnek. Aki virágzó babérmeggyet szeretne, annak érdemes néhány ágat meghagyni vágatlanul.

A metszéshez használjunk éles, tiszta eszközt, hogy elkerüljük a levelek és hajtások roncsolását. Nagyobb felületű sövényeknél a motoros sövénynyíró praktikus lehet, de ügyeljünk arra, hogy a vágás ne okozzon barna, száradó levélvégeket.

A babérmeggyet különféle módszerekkel lehet szaporítani, a választott technika függ a tapasztalatunktól, eszközeinktől és a kívánt eredménytől:

• Magról történő szaporítás viszonylag ritka, mivel lassú és kiszámíthatatlan eredményt ad. A magokat ősszel gyűjthetjük, majd hideg rétegzés (pl. hűtőszekrényben 2–3 hónapig) után tavasszal vethetjük el.
• A dugványozás a leggyakoribb és leghatékonyabb módszer. A nyár közepén levágott hajtásokat gyökereztető hormonba mártva, nedves közegbe (homok, perlit) ültetve viszonylag gyorsan – 6–8 hét alatt – gyökeresednek.
• A tőosztás inkább tapasztalt kertészeknek ajánlott, de ez is működő technika, különösen idősebb, terebélyes példányok esetén. Mindegyik módszernél fontos a folyamatos nedvesség és a fénytől védett, de világos hely biztosítása.

Felelős kerttervezés – mit ültessünk a babérmeggy helyett?

Bár a babérmeggy dekoratív, strapabíró és könnyen gondozható, a toxicitása és invazív jellege miatt ma már sok szakértő arra ösztönzi a kerttulajdonosokat, hogy őshonos, környezetbarát fajokat válasszanak helyette.

Ilyen lehet például a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), amely szintén örökzöld jellegű, formázható és szép sövényt alkot. A galagonya, a kökény vagy a csipkebogyó szintén jó alternatívák, ráadásul bogyóikkal a madárvilágot is táplálják.

A fenntartható kertészkedés nem csupán a növények gondozásáról szól, hanem arról is, hogy döntéseinkkel ne veszélyeztessük a természetes ökoszisztémát. A babérmeggy esete jó példa arra, hogyan válhat egy közönséges dísznövény természetkárosítóvá, ha nem körültekintően használjuk.

Forrás: greendex.hu
Indexkép: shutterstock.com