Amikor egy erdőtűz kialszik, sokan a megégett fákra, az elpusztult élővilágra és a levegőbe jutó hatalmas mennyiségű szén-dioxidra gondolnak. A valódi, hosszú távú károk azonban gyakran csak ezután kezdődnek. A leégett területeken a növényzet eltűnésével védtelenné válik a talaj, amelyet az első nagyobb esők gyorsan lemosnak a felszínről. Egy friss, a Nature Geoscience folyóiratban megjelent tanulmány szerint az erdőtüzek következtében évente mintegy 8 milliárd tonna talaj vész el világszerte – ez a globális szárazföldi talajerózió közel ötödét jelenti.
Globális jelenség, globális következmények
Évente körülbelül 4 millió négyzetkilométernyi terület ég le erdő- és bozóttüzek következtében. A tűz nem elszigetelt katasztrófa, hanem kontinenseket érintő, rendszeres jelenség. A tüzek 5–8 milliárd tonna szenet juttatnak a légkörbe, súlyos gazdasági károkat okoznak, és jelentősen rontják a levegő minőségét.
Mindeddig azonban nem készült átfogó, hosszú távú globális értékelés arról, hogy a tüzek milyen mértékben gyorsítják fel a talajeróziót. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja és a Bázeli Egyetem kutatói ezt a hiányt pótolták.
A tanulmány szerint az erdőtüzeket követő felszíni talajpusztulás a világ teljes talajeróziójának 19 százalékáért felelős.
Nem csak az aktuális tüzek számítanak
A legmeglepőbb eredmény talán az, hogy az éves talajveszteség mindössze 31 százaléka köthető az adott év friss tűzeseteihez. A fennmaradó 69 százalék olyan területekről származik, amelyek korábbi években égtek le, és azóta sem regenerálódtak teljesen. Vagyis a talajerózió hatása hosszú éveken, sőt évtizedeken át húzódhat.
A kutatók 2001 és 2019 közötti műholdas adatok alapján modellezték a talajveszteséget. A számítások figyelembe vették a növényzet borítottságát, az esőzések intenzitását és a lejtésviszonyokat. A tűz után a talaj sebezhetőbbé válik: a növényzet hiánya miatt az eső közvetlenül veri fel a felszínt, és megindul a gyors leöblítés.
A tűz utáni első évben az átlagos talajveszteség 9,5 tonna hektáronként, ami több mint tízszerese annak a küszöbértéknek, amelyet a talajegészség szempontjából még elfogadhatónak tartanak.
Afrika a leginkább érintett
A globális mérlegből Afrika részesedése a legnagyobb: az erdőtüzekhez köthető talajveszteség 62 százaléka a kontinensen jelentkezik, főként az ismétlődő szavannatüzek miatt. Ázsia 12, Dél-Amerika 11, Óceánia 10, Észak-Amerika 4, míg Európa 1 százalékkal járul hozzá a globális veszteséghez.
Bizonyos régiókban a leégett terület aránya viszonylag kicsi, de a meredek lejtők és a heves csapadék miatt aránytalanul nagy talajerózió következik be.
Lassú vagy elmaradó regeneráció
A műholdas vegetációs adatok szerint a leégett területeknek mindössze 39 százaléka tért vissza két évtizeden belül a tűz előtti állapothoz. A regeneráció Óceániában és Amerikában gyorsabb, míg Afrika és Európa egyes részein a visszatérő tüzek, az aszály és az intenzív földhasználat miatt a helyreállás elmarad.
Ez egy önmagát erősítő folyamatot indít el: a tűz eltünteti a növényzetet, az eső lemossa a talajt, a talajhiány pedig gátolja az újranövekedést, ami a következő csapadékeseménykor még nagyobb erózióhoz vezet.
A klímaváltozás tovább súlyosbíthatja
A jövőbeni éghajlati forgatókönyvek alapján az erdőtüzek utáni talajerózió 2050-re 11–23 százalékkal, 2070-re akár 23–28 százalékkal is növekedhet. A hevesebb esőzések fokozzák a leöblítést és az üledékszállítást, különösen a monszun térségekben.
Miért kritikus a talajvesztés?
A talaj nem csupán termőréteg: élő ökoszisztéma, amely szénraktárként működik, szűri a vizet, mérsékli az árvizeket és alapja az élelmiszertermelésnek. Az elvesztett termőtalaj újraképződése évszázadokat vagy akár évezredeket vehet igénybe.
Az erdőtüzek hatásait gyakran a leégett területek nagyságával vagy az anyagi károkkal mérjük. A kutatók szerint azonban a talajpusztulás az egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legkevésbé látható következmény. A valódi veszteség sokszor nem a lángok idején, hanem az azt követő esőzések során válik visszafordíthatatlanná.
Forrás: Portfolio.hu
Indexkép: Pexels