A németországi Bellinghausen–Frohnhausenben működik a Jung családi gazdaság, ahol a klasszikus állattartás és szántóföldi művelés mellé tudatosan társul a feldolgozás és a közvetlen értékesítés. A farm egyik pillére a tojótyúktartás mobil istállókban, a másik a régi tojótyúkok saját feldolgozása és értékesítése – farmbolton, automatákon és regionális kiskereskedőkön keresztül. A legújabb fejlesztés az akvapóniás rendszer, és a birtok különlegességeként tevéket is tartanak – eredetileg hobbiból, ma már a gazdaság arculatának részeként.



Mobil istállók, saját takarmány, stabil teljesítmény

2013 óta dolgoznak mobil istállókkal, a hátterükben álló fix istállót 2015-ben vásárolták. Ma hat mobil egységben összesen mintegy 5500 tojótyúkot tartanak; a fektetési arány 80–90% között mozog. A tyúkok jellemzően 14–15 hónapig maradnak az állományban, fajtaválasztásban a római barna robusztus típus és néhány borjútyúk (fiatal jérce) adja az alapot.

A takarmányozás teljesen házon belül történik: a tojók gabonáját saját földön termelik, a recepteket is maguk keverik; a víz- és takarmánytartályokat heti egyszer töltik. A legelőrészeket 2–3 hetente váltják – attól függően, mennyire legelték le a csirkék –, de 3–4 hónap után teljes területcserét hajtanak végre. A paraziták és a higiénia miatt a területet évente kétszer-háromszor kaszálják, vetésforgóval frissítik, 2–3 évente felszántják és újravetik.



Istállóátalakítás: tisztább tojás, kevesebb munka

A tízéves központi istállóban a régi fészkeket családi fészkekre cserélték. Az átalakítás kb. egy hét alatt lezajlott, és az itatók, etetők, valamint a spirálos szállítószalag érintetlenül maradhattak. Az új fészkek legnagyobb előnye, hogy a frissen tojt tojás közvetlenül a gyűjtőpályára kerül, így tisztábban, törés nélkül, egy ember által is rugalmasan, a napi munkarendhez igazítva kezelhető.

A 9–10. tojási hónaptól elvékonyodó héjaknál különösen fontos, hogy a tojás ne guruljon, ne sérüljön – az új rendszer ebben is javulást hozott. A háromszakaszos fészekkialakítás a 950 állatos Jung-állományhoz ideálisan illeszkedik, és a meglévő technológiával kompatibilis.

Feldolgozás és közvetlen értékesítés: „kempingcsirkék”

A tojások a gyűjtés után a válogatóba kerülnek, ahol súly szerint osztályozzák, majd a dolgozók csomagolják. A kiszállítás naponta történik a farmboltba, tojásautomatákba és a környék kiskereskedőihez.

A „kempingcsirkék” név a kéthetente mozgatott mobil istállókról ragadt rá a márkára – „mindig új kemping, új legelő”.

A régi tojókból saját készítésű termékek készülnek: csirkehúsleves, frikasszé, darált húsos szószok, ázsiai stílusú levesek – a farmkonyha kínálata széles, így gyakorlatilag minden ízlésre jut választék.



Akvapónia: zárt kör, 90% vízmegtakarítás

A gazdaság legújabb ága az akvapónia, ahol az afrikai harcsa a „tápanyaggyár”: a halak kiválasztását a növények (zöldségek, fűszernövények) talaj nélküli, víz–oxigén rendszerben hasznosítják. A zárt vízkör miatt a vízveszteség minimális, akár 90% megtakarítás érhető el, miközben külső tápanyagbevitelre gyakorlatilag nincs szükség.

Az eredmény: friss, helyben termelt hal és zöldség, amelyek a farmbolt polcain azonnal megjelennek.

Anyatehenek és… tevék

A anyatehéntartás a legelők értelmes hasznosítását szolgálja; az utódok egy részét megtartják, más részét a tanyabolton keresztül értékesítik. A tevetartás hobbiként indult, de mára igazi közönségmágnes – a gyerekek és a kerékpárosok kedvencei. A tevéknél az első szaporulat is megérkezett; a faj akár 50 évig is élhet.

A Jung-birtok tudatosan egyensúlyoz a hagyomány és az innováció között. Hogy a jövőben a szarvasmarha-ág tovább bővül-e, vagy más területek erősödnek, még nyitott kérdés – a cél változatlan: helyi alapanyagok, zárt körök, rugalmas értékesítés és magas higiéniai szint.

Forrás: agrarheute.com

Indexkép: képernyőfotó