A 2025/26-os szezont a szántóföldi növénytermesztés termékeinél általában rekordévként jellemzik. A kalászosok és a kukorica ára mélypontokon jár, egyre komolyabb termelői aggályok fogalmazódnak meg a jövedelmezőséggel kapcsolatban, és Európában a politikai döntések is borzolják a gazdák idegeit.
Van azonban egy termékkör, ahol annak ellenére, hogy jók a számok, valami mégsem úgy alakult, ahogyan az várható lett volna, és ez az északi féltekét érintően a napraforgó- és a repcemag ára. A termelők számára kedvező, de a feldolgozóipar számára már kevésbé örömteli módon alakultak az árak 2025 nyarától kezdődően.
.jpg "napraforgó")
Az olajosmagvak keresleti-kínálati helyzetére a többi növényi olaj piacának alakulása is hatással van – fotó: pixabay.com
A nyers napraforgóolaj ára a fő jegyzési helyén 2024 októberétől egészen 2025 augusztusának elejéig 1200 USD/to körül stabilizálódott, majd augusztusban további áremelkedés kezdődött, amely szeptember végéig tartott, amikor a jegyzés 1350 USD/to körül állt. Ezt a szintet idén január elején lépte át, és jelenleg a jegyzés 1500 USD/to-n van, sőt január közepén majdnem átlépte az 1600 USD/to-s szintet is.
Mindeközben a repceolaj németországi jegyzése (finomított repceolaj, FOB Hamburg) alig mozdult: 1100–1200 EUR/to között „oldalazott”.
Meddig tarthat a napraforgó árának szárnyalása, és van-e esély arra, hogy a repcemag ára újra felfelé induljon?
A világ termelési adatait elemezve a két már említett olajosmag mellett a szójababot is be szoktuk vonni a körbe, mivel e három termék ára együtt mozog, hatnak egymásra mint helyettesítő termékek. A piaci súly azonban aránytalan, és ezt mutatja az 1. sz. ábra is az USDA 2026. februári adatai alapján.
Az adatokból látható, hogy a kínálati oldal az elmúlt öt szezonban folyamatosan emelkedett, és ez a bővülés a szója és a repce esetében nagyobb volt, mint a belső felhasználás növekedése, így az exportértékesítés is folyamatosan jelen volt a piacokon. A termelői és az exportarány 2023/24 (legbelső kör) és 2025/26 (külső kör) között érdemben nem változott, a főbb piaci szereplők ugyanazok:
A két ábra azt is mutatja, hogy a nemzetközi piacokon a fizikai áru szállításából Brazília mintegy 60%-os aránnyal részesedik, de az árak jellemzően a chicagói tőzsde, a CBOT/CME jegyzéseihez igazodnak.
A mennyiségét tekintve második legnagyobb, a repce piaca még koncentráltabb: a termelés szinte teljes egészében az északi féltekére koncentrálódik, és az exportban Kanada szerepe a meghatározó, még akkor is, ha Ausztrália és Ukrajna együttes exportvolumene megközelíti, vagy akár el is éri Kanadáét. A termés betakarításának időbeli eltérése Ausztrália esetében piaci jelentőségét számunkra csökkenti, de nemzetközi szinten is egyre inkább a Távol-Kelet, azon belül is Kína felé fordult. Voltak vitáik Kínával, de úgy látszik, a kereskedelem mégis erősebb lesz, mint a nézeteltérés.
Hasonló kereskedelempolitikai nézetkülönbség volt Kanada és Kína között is, és ez azt eredményezte, hogy Kanada jelentősen növelte Európába irányuló magexportját, aminek most lehet közel a vége, és újra Kína lesz az egyik fő rendeltetési hely.
Az export megoszlása az USDA adatai és egyéb források alapján – a 2025/26-os szezonra részben becsült adatok szerint – a 2023/24-es szezontól kezdődően arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2026 tavaszi időszakban, valamint a 2026. évi termés értékesítésekor fokozottan kell követnünk az ukrán termés és export alakulását, hiszen a háború ellenére is a világ harmadik számú repcemag-termelője, és a logisztikai lehetőségek alapján az EU 6 millió tonnás éves importjából jelentős részt biztosíthat.
Az ábrán a körök belülről kifelé: 2023/24 – 2024/25 – 2025/26 (becslés).
A napraforgómag helyzete számunkra kiemelten fontossá vált, mivel a magyarországi termelés 2025-ben alig haladta meg a korábbi évek belső felhasználásának kalkulált szintjét. Az itthoni vetésterületeket és a hivatalos terméseredményeket az ábránk mutatja, amely a KSH és a NAK közlései alapján készült:
Az elmúlt évek során a napraforgómag-exportunk és -importunk adatai alapján mintegy 200 000 tonna napraforgómag behozatalára került sor, és a mostani belső áremelkedés egyik oka az, hogy ez az import nehezebbé vált, illetve a környező országokban az árszintek megemelkedtek.
A helyzet kiélezettségét mutatják a termelés és az export arányait tartalmazó ábrák is – itt is a 2023/24–2024/25–2025/26-os szezonokra vonatkozóan, és elsődlegesen az USDA adatai alapján:
Mindkét kördiagramon feltűnő Oroszország és Ukrajna dominanciája, és ez az, ami meghatározta az elmúlt másfél-két hónapot. A piac a legkisebb hírre is élénken reagál, és az is szűkíti a kínálatot, hogy a fekete-tengeri kikötőkből egyre kockázatosabb az ömlesztett áruk kihajózása, még a termelés „bősége” mellett is. Az ukrán export közel fele az Európai Unió országaiba került, és ennek átmeneti kiesése a feldolgozói kereslet megugrását hozza a termelő országokban, így hazánkban is.
Összességében az olajosmagvak keresleti-kínálati helyzetére a többi növényi olaj piacának alakulása is hatással van, azonban a belső piacunkra jelenleg nagyobb hatással van – és a jövőben is lehet – a belső termelés szintje, valamint a hazai feldolgozóipar ellátásának biztosítása. A növényi olajok piacán egyéb olajféleségek is szerepet kapnak, és kialakulhat olyan helyzet, amikor ezek kiszorítják a hagyományos termékeket, különösen akkor, ha nincs helyi alapanyag-ellátás.
Mindezek mellett a következő vetési időszak feltételei eddig kedvezőbbek itthon: a talajok feltöltődése megkezdődött, és reméljük, ez így is marad.
Bidló Gábor / Budagabona Kft.
A napraforgó kikövezett útja Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:
A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
